Bolygóvadászok a Föld körül

Egy nagy zsákban, mintha a Mikulás küldte volna, egy kis csomag lapult. A futár is meglepődött. Név sem volt a csomagon, csak a címem, a feladó cirill betűkkel volt a csomagra írva, úgyhogy bizonytalan volt, meg félt is, hogy nem valami félelmetes tárgy bújik-e meg abban a zsákban.
Döntsétek el ti, vajon félelmetes-e, bár nekem inkább örömtelinek tűnik. Legalábbis a szám fülig ér, amióta kibontottam. Mert a Bolygóvadászok ukrán kiadása lapult benne. Végre, végre megjelent!

Itt van mind a három: a magyar, az orosz és a legújabb, az ukrán. 
Mutatok képeket a belső oldalakról is, olyan hangulata van a könyvnek, mint gyerekkorom meseregényeinek.

2021 tavaszán pedig az újabb állomás következik, mert késve ugyan, de érkezik a sorozat második része, Galaktikus rémvadászok címmel. 

Bolygóvadászok - Az Ündürüxi szellemei

Olyan sokan, olyan lelkesen kérdezitek tőlem, mikor jön már a Bolygóvadászok második része. Rengeteget dolgozom rajta, bár vannak olyan hónapok, amikor nem jutok hozzá. A történet már készen van, most a csiszolgatás folyik. Így nem reménytelen, hogy belátható időn belül könyv formát öltsön. Addig is itt egy rövid epizód, ami még az első könyv idejében játszódik. A jelenetben felbukkanó mohaóriások fontos szerepet fognak betölteni a második részben, ahogy Rátkai Kornél illusztrációi is. Köszönöm a lelkes biztatást és a várakozást!

Rátkai Kornél illusztrációja

Mindenki talált magának valami hasznos elfoglaltságot a Tatamamán. Alex a tengerparton lábadozott, az öregek élelmet és tűzifát gyűjtöttek, Delfin, Miló és Bit Hellir pedig felkerekedtek, hogy kijelöljék a falu helyét.

– A tenger közelében kell lennie, hogy ne kelljen sokat gyalogolni a vízért – mondta Miló.

– Szerintem meg inkább távolabb építkezzünk. Még nem ismertük ki, hogyan változik a vízszint. Nekem úgy tűnik, a tenger dagály idején akár a napraforgó-ligetekig is elhúzódhat – vélte Delfin, miközben a talajt morzsolgatta az ujjai között, és megpróbálta kiolvasni belőle az elemek változását.

– Nem mennék túl közel az erdőhöz sem. Lakhatnak ott veszélyes élőlények – mondta Bit Hellir, és gyanakodva méregette a susogó lombokat.

Mintha csak a herceg aggodalmára felelne a vadon, recsegés-ropogás hallatszott a fák közül. A gyerekek és Bit azonnal a földre vetették magukat. Már a zajból is sejteni lehetett, hogy valami hatalmas közelít: a föld döngött, a bozót susogott. A gyerekek remegve bújtak össze. Eszükbe jutott az Ündürüxin átélt összes rémes emlék. Végül Miló összeszedte a bátorságát, és felnézett.

Bolygóvadászok az orosz űrállomáson!

Miló, Alex, Delfin és Palka meghívást kapott a KompasGiude Kiadó űrállomására! Idén nyáron oroszul is megjelenik a Bolygóvadászok című könyvem. Óriási öröm és megtiszteltetés, és alig várom, hogy a kezembe vehessem. Ilyen vagány lett:

További információ (cirill betűkkel természetesen) a kiadó honlapján.

Delfin naplója 5 - Még mindig a Szappanbubi-naprendszer

Az Ündürüxi legénysége tovább folytatja útját a különleges naprendszerben. Delfin jegyzete 2017. április 14-én, Pannonhalmán készült.

Berényi Rebeka illusztrációja

Amikor elhagytuk a Szappatiszt, elhatároztuk, hogy visszatérünk a Tatamamára. Nem szerettünk volna több kellemetlen élményt gyűjteni, no meg trutyit az űrhajóra. Ám ahogy készültünk elhagyni a naprendszert, Palka különös képződményt vett észre a hologramon. Mivel övé a felfedezés érdeme, átadom neki a billentyűzetet, jegyezze le ő életünk egyik legfurcsább élményét.

Bolygó koordinátái: TM-49˚ CSZ-83˚

Név: Ikereki

Karakter: ikerbolygó

Élővilág: van

Napló (Palka jegyzete, Delfin vázlatpontjai alapján):

Hogyan vettük észre a bolygót?

Pont úgy, ahogy a négylevelű lóherét a háromlevelűek között. A sok egyforma gömbforma között feltűnt, hogy ennél a bolygónál valami más. Mintha összeforrt volna két égitest.

Delfin naplója 4 - A Szappanbubi-naprendszer

Az Ündürüxi legénysége egy különleges naprendszert fedezett fel. Az első expedíció 2017. április 11-én, a nyúli Pilinszky János Általános Iskolából indult.

Rátkai Kornél illusztrációja

Különös jelenségre lettünk figyelmesek a galaxis hologramján: egy halvány, alig kivehető bolygóhalmazra. A halmaz középpontját három kék törpecsillag alkotta. Palka szerint úgy nézett ki az egész, mintha buborékok lennének, így a halmazt Szappanbubi-naprendszernek kereszteltük. Az elnevezés találónak bizonyult: három bolygót fedeztünk fel, és mindegyikben volt valami buborékszerű!

1. bolygó

Koordinátái: TM-42˚ CSZ-98˚

Név: Révusz

Karakter: változó

Élővilág: van

Napló (Delfin jegyzete):

Amikor közelebb értünk a bolygóhoz, először eléggé megijedtünk, mert éppen olyan változékony formája volt, mint az űrkocsonyáknak. Az űrkocsonyákról pedig elég ijesztő emlékeink vannak, mert ezek a furcsa, láthatatlan űrtrutymók mindent bekebeleznek, ami a közelükbe kerül. Majdnem az űrhajónkat is...

Ez a bolygó, amit nagy hirtelenjében Révusznak neveztünk el, hatalmas, hullámzó felszínű ragacsnak nézett ki. A műszerek élet jelenlétét mutatták, de csak bizonytalanul, mintha a bolygó lényei rejtőzködtek volna. Ez eléggé felcsigázott bennünket. Úgy láttuk, a bolygó nem képes önálló mozgásra, mint az űrkocsonyák, így közelebb merészkedtünk egy kicsit, épp annyira, hogy a műszereink hatékonyabban dolgozhassanak.

A bolygónak légköre volt, pamacsos felhőréteggel, alatta hullámzott a változó színű zselé. Palka szerint mindenízű gumicukor, annyira sokféle színei voltak. Bolygókörüli pályára álltunk, de hiába keringtünk többször is az égitest körül, nem tudtuk felfedezni az élet nyomait. Pedig a bolygódetektor folyamatosan jelzett, mégsem láttunk semmit. Végül Miló javaslatára egy szondát küldtünk a felszínre, és hamarosan sikerült megfejteni a rejtélyt. A bolygót egészen a központi magjáig zselétenger fedte. Azonban a szokásostól eltérően nem szárazföldi kontinensekkel rendelkezett, hanem a zselében úszó gömbhártyákkal. Ezeknek a belsejében gazdag élővilág tenyészett, és egy intelligens életforma is létezett. Sokat nem tudtunk meg róluk, csak azt, hogy iszonyatosan megijedhettek a szondánktól, mert kilőtték. Jobbnak láttuk, ha odébbállunk, mielőtt minket is kilőnek. Ezt legjobban Alex sajnálta, mert a Tatamama tengerében is hasonló gömbhártyákat látott, és szerette volna jobban megvizsgálni a Révusz buborékjait. Mindenesetre az adatokat elmentettük, talán ebből is leszűrhetünk valami hasznosat.

Értékelés (1-5-ig): 4

(nagyon klassz volt a bolygó, az egyik legszebb, amit láttam, de a szonda kilövése miatt kicsit megsértődtünk)

2. bolygó 
Koordinátái: TM-47˚ CSZ-97˚

Név: Szappatisz

Karakter: gömbhártya

Élővilág: van (ős-űrbogáncsok!)

Barkochba

Amikor Rátkai Kornél a Bolygóvadászok illusztrációit készítette, állandóan a postafiókomat ellenőrizgettem, mikor érkezik tőle valami. Ha ott figyelt a levél, teljesen mindegy volt, mit csináltam éppen, muszáj volt megnézni. Utána pedig egész nap fülig ért a szám. Annyira inspirálóak voltak ezek a rajzok, hogy újabb és újabb történetek jutottak eszembe a regény hőseivel.
A Barkochba című történetet akkor találtam ki, amikor Kornél az első rajzot küldte Todról, a csodazöldről. Ahogy megláttam, milyennek képzelte, a fejemben azonnal történetekkel gazdagodott a karakter. Az igazán jó játék pedig az, hogy nekem a rajzról jutott eszembe a történet, Kornél pedig új rajzot készített ehhez az epizódhoz. A mese az Üveghegy - Meseirodalmon innen és túl oldalon jelent meg.

A világ legjobb illusztrációja Rátkai Kornéltól

            – Alex, nem állhatnánk meg végre egy kicsit? – nyafogta Palka. – Leszakad a hátam és kilyukad a gyomrom.

Alex úgy trappolt a csodazöldek erdejében, mintha az egész világra dühös lenne. A hátán egy akkora hátizsákot cipelt, mint ő maga, és Palkáé sem volt sokkal kisebb.

– Erről is Delfin tehet. Ha nem viselkedne olyan gyanúsan, Miló nem maradt volna az űrhajón, és nem kéne minden felszerelést nekünk cipelni.

– Én nem haragszom rá. Nem csinált semmi rosszat, csak elmondta a véleményét. De most inkább üljünk le, jó?

– Hát jó. De ígérd meg, hogy nem beszélünk többet Delfinről.

– Most is te hoztad elő... – dünnyögte Palka.

Egy kerek sziklákkal körbevett tisztás nyílt a fák között. Olyan vastagon borította az avar, hogy a gyerekek térdig gázoltak benne. Palka kimerülten tottyant le az egyik szikla tövébe. Neki akart támaszkodni, de a kő besüppedt. A kislány ijedten felpattant:

– Jaj, ne haragudj! Nem akartalak bántani.

Folytatás az üveghegy oldalon 

 

Delfin naplója 3 - (H)arcok

Az Ündürüxi legénységének eddigi legfélelmetesebb kalandjának feljegyzéseire 2016 november 28-án, Pókaszepetken bukkant az űrmutánsmókusok földi kirendeltsége.

Rátkai Kornél illusztrációja

Bolygó koordinátái: TM-77˚ CSZ-777˚

Név: ...

Karakter: élőlény

Élővilág: van?

Napló (Delfin jegyzete):

Miló mindenáron meg akarta vizsgálni a zenélő üstököst, amiről a csodalilák meséltek: ahogy forogva suhan a világűrben, többszólamú dallamot hallani a közelében.  Az üstökös éppen a 78-as szektorban volt. A csodalilák figyelmeztetése miatt a 77-es szektort elkerültük, és kerülő úton közelítettük meg a jelenséget, ugyanis a 77-es szektor szerintük tele van rosszindulatú lényekkel. Még mielőtt a műszereink észlelték volna az üstököst, a közelben ismeretlen űrhajót vettünk észre, amely éppen a veszélyes zóna felé tartott. Miló parancsnok utasítására jeleket küldtünk nekik, hogy figyelmeztessük a veszélyre, de az űrhajóból értelmes válasz helyett csak viháncolás hallatszott, majd az idegenek küldtek magukról egy szelfit: szkafanderes mutáns mókusok pózoltak rajta. Úgy döntöttünk, követjük őket egy ideig a 77-es szektor határán, míg el nem vezettek a...

(Több sikertelen kísérlet után letettünk róla, hogy nevet adjunk az égitestnek.)

A mutáns mókusok határozottan egy pont felé haladtak. A hologram egy ikerbolygó rendszert mutatott. A két égitest változó pályán forgott egymás körül. Egyre élesedett a kép, és már látszott, hogy a bolygók szabálytalan formájúak, sőt, az alakjuk változékony. Egyre határozottabban emberi arc vonásait véltük felfedezni rajtuk. Miló parancsnok lelassította az űrhajót, mert azt hittük, csak a szemünk káprázik. Belenagyítottunk a képbe, és nem tévedtünk: a bolygóknak tényleg arcuk volt. Az egyiknek a vonásai durvák, a szeme ijesztő és gonosz. A másik arc finom volt és szomorú. A két arc egymással szembefordult, alig kivehetően mozgott a szájuk, mintha beszélgetnének. A mutáns mókusok hajója egyenesen a szomorú arc felé tartott. A durva arc hirtelen kitátotta a száját, mintha ordítana. A szomorú arc sírni kezdett. Az ordítás szeléből és a könnyekből hatalmas vihar keletkezett a két bolygó között, óriási villámokkal, és a vihar beszippantotta az idegen űrhajót. Miló már-már utasítást adott, hogy siessünk a segítségükre, amikor újabb szelfi érkezett a mutáns mókusoktól. A képen alig pár napos kölyökmókusokat láttunk! Hihetetlen, de a bolygók közötti viharban visszafelé forgott az idő! Miló parancsnok még egy pillantást vetett az arcokra: most már mindketten kitátott szájjal üvöltöttek, aztán Milónak utasítást sem kellett adnia, hanyatt-homlok menekültünk vissza a Tatamamára.

A zenélő üstökös felfedezésére indított expedíció kudarcba fulladt.

Értékelés (1-5):

Vissza akarunk-e menni: 1

Érdekesség: 5
Ijesztőség: 5

Bolygóvadászok gyerekszemmel

A világ legjobb ajándéka, ha gyerekrajzokat meg leveleket kapok. Rajongója lettem Domának és Johannának, akiktől az alábbi kedves sorokat és képeket kaptam:

Doma karaktervázlatai

Johanna levele

Delfin naplója 2 - Vradut-Kredat-Tridum

Az Ündürüxi űrhajó legénységének alábbi feljegyzése 2016. november 28-án született, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.

Rátkai Kornél illusztrációja

Bolygó koordinátái: TM-120˚ CSZ-3˚ TM-36˚

Név: Vradut-Kredat-Tridum

Karakter: vattacukor

Élővilág: van

Napló (Alex jegyzete, mert Delfint megharapta egy tatu, és most fáj a keze, nem tud írni):

A csodalilákra érdemes hallgatni, mert kúl helyeket ismernek. Úgy kezdődött, hogy megmutattak egy klassz járgányt, ami egyszemélyes, rá kell állni, mint egy rollerre, de fel tud mászni bármin, még a liánokon is. Elég spéci kapaszkodói vannak, hasonlót se láttunk a csodalilák kütyüi között, és elmesélték, hogy a Vradut-Kradat-Tridum nevű bolygóról származik. Naná, hogy azonnal meg akartuk látogatni!

Delfin naplója - Csőcsíkcsúszda

Delfin alábbi naplója 2016. november 19-én, Budapesten, a Mesemúzeumban született, a Bolygóvadászok című könyv bemutatóján. 

Rátkai Kornél rajza

Bolygó koordinátái: TM-36˚ CSZ-227˚

Név: Szatupiter vagy Csőcsíkcsúszda

Karakter: besorolhatatlan

Élővilág: van

Napló (Delfin jegyzete):

A műszerek szilárd égitestet jeleztek, de a hologramon nem láttunk semmit. Palka az ablakon kitekintve halvány fénycsíkot látott, de nem tulajdonítottunk jelentőséget neki, mert éppen azon aggódtunk, hogy becsapódunk a láthatatlan égitestbe. Miló parancsnok úgy lőtte be a haladási irányt, hogy szorosan a fénycsík fölött haladjunk el, abban reménykedtünk ugyanis, hogy a fényben jobban észrevesszük, ha valami közelít. Ahogy a jelenség közelébe értünk, hirtelen hatalmas rántást éreztünk, megrázkódott az Ündürüxi, majd megállt, és hiába csináltunk bármit, tapodtat se mozdult. Mintha valami megfogott volna bennünket! A hologramon láttuk, hogy a fénycsík, mint egy óriási kígyó, az űrhajó köré tekeredik. Minden vészjelző sípolt, és nem tudtuk, élőlénnyel van-e dolgunk, és nem fog-e elpusztítani (lásd: űrkocsonyák).

Bolygóvadászok - a könyv

Csendesnek álcázott este volt, olyan, amikor ötletek neszeznek a lámpafényben. Előficánkodott pár élmény: amikor gyerekkoromban napokig tartó, szünet nélküli játszásokba merültünk a testvéreimmel, kaland követett kalandot, féktelen egymásutánban. Azt hittem, már nem tudok játszani, de ezen a csendesnek álcázott estén leültem a gépemhez, és elkezdtem írni egy mesét. Pont olyat, mintha gyerek lennék, ráhagyatkoznék a fantáziámra, és hagynám hömpölyögni. Így született a Bolygóvadászok első verziója. Hamarosan megérkezik a nyomdából a végleges verzió, ami azért sokkal jobb, mert a játékba még nagyon sokan bekapcsolódtak, és fűzték velem a szálakat. Mindjárt elmesélem, hogyan született meg a könyv, de előbb hadd mutassam meg fő játékos társam, Rátkai Kornél rajzát, a könyv borítóját:

Amikor leírtam az első verziót, örültem meg röpködtem, de később rá kellett jönnöm, hogy ez még nem jó. Ez bizony még nem könyv. Itt kezdődött a történet legizgalmasabb fejezete.

Bolygóvadászok 5 - A sorozat

2015. október 30-án volt az utolsó alkalom, hogy egy író-olvasó találkozón a gyerekekkel együtt, közösen dolgoztunk a Bolygóvadászok című, készülő meseregényemen. Mégpedig azért, mert most már annyi remek ötletet kaptam, hogy menni fog a befejezés. A történet eleje egy picit más volt, mint eddig, úgyhogy feltettem azt is, itt megtaláljátok.

Most pedig lássuk, hogyan fejeznék a Pannonhalmi Apátsági Múzeum vendégei (ezúttal nem csak gyerekek, hanem az igencsak aktív felnőttek is) a történetet.

Fotók: Szőcs Henriette

1. Az alapok

Hamar megegyeztünk, hogy a történet főszereplői gyerekek lesznek, és a mese felsősöknek szól. (Utólag megjegyezném, hogy inkább alsósoknak, de ezen nem fogunk összeveszni, mert az igazán jó mesét akár a nagypapám is szívesen elolvassa, aki már dédi.)

Megegyeztünk abban is, hogy a regény nem csak egyszerű kalandsoroló vagy vicces történet lesz. Egyrészt a szereplők közötti konfliktusok fogják meghatározni, másrészt valami nagy ellenség is lesz, aki ellen össze lehet fogni. No és fő problémaforrásnak ott van a csilliárdos megkérdőjelezhető bolygóvásárlási szándéka.

Bolygóvadászok 4 - Az új első fejezet

Annyi ötletet kaptam már az író-olvasó találkozókon, hogy a Bolygóvadászok című meseregény első fejezete is átalakult. Pannonhalmán a gyerekek már ezzel a változattal találkozhattak, úgyhogy megosztom itt is, legyen érthető a későbbi gondolatmenetük. 
A történet további alakulását itt lehet nyomon követni. Ha valaki esetleg borzasztóan kíváncsi a nagy titokra, hogyan alakul át egy kézirat, az első verziót itt találja.

Itt lennék éppen most, ha csilliárdos lennék

1. fejezet

Túl sok pénz

Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Egy csilliárdos. Úgy hívták, Nagy úr. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzével, ezért vett magának tanácsadókat, hogy kitalálják helyette. Azt ígérte, amelyikük a legjobb ötletet adja, azt olyan gazdaggá teszi, hogy élete végéig szürcsölheti a koktélt egy trópusi szigeten. A tanácsadók egymással versengve sorolták a javaslataikat:

            − Vegyen gyárakat!

            − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy – felelte Nagy úr.

            − Vegyen egy várost!

            − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is.

Bolygóvadászok 3 - Zselé él az űrben

Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban találkoztam kétosztálynyi lelkes harmadikossal az Országos Könyvtári Napok keretében. Ez borzasztóan komolyan hangzik, és egészen addig komolynak is tűnt, míg a gyerekek egyértelműen le nem szögezték, hogy tudomány és fantasztikum ide vagy oda, egy kacagtató és mulatságos történetet fogunk kitalálni. A történet első részét itt olvashatod – ennyit kaptak készen a zalaegerszegi gyerekek, a többit ők tették hozzá.

1. A szavazás

Mielőtt még ezt a mulatságos történetet kitaláltuk volna, megbeszéltük a játékszabályokat. Megtudtam ugyanis, hogy ezek a gyerekek nagyon szeretik egymást nyúzni. Nézeteltérés esetén a vita pedig azt jelenti, hogy közlöm a másikkal, hogy akkor sincs igaza és kész. A veszekedés pedig úgy történik, hogy a fejéhez vágok valamit. A tömegverekedés nem lett volna kacagtató és mulatságos, így tisztáztuk mi a különbség a verekedés, a veszekedés és a vita között. Szerencsére csak az utóbbira került sor, a vitás kérdéseket pedig szavazással döntöttük el.

Bolygóvadászok 2 - Tod

Azt hittem, mindenre fel vagyok készülve, de a pókaszepetki negyedik és ötödik osztály alaposan meglepett. Csak kapkodtam a fejem jobbra és balra, és ha csak az ötletek tizedrészét sikerült lejegyzetelnem, akkor szerintem kaphatok egy ötöst az ötödikes osztályfőnök úrtól, aki kiválóan számol. Szavazatot biztosan.

Az alább vázolt történet kiinduló fejezetét itt olvashatod.

1. Szereplők

Az űrhajóval hatan indulnak útnak. (Elvetélt ötlet volt a részemről az eredeti mesében szereplő négy utas, már látom. Egyszerűen lehetetlen egy űrhajót négy fővel útnak indítani.)

− A kapitány és egyben a pilóta (kapaszkodjatok meg!) lány.

− A számítógépekhez és mindenféle kütyükhöz minden kétséget kizáróan csak egy fiú érthet.

− Űrlénykutató feltétlenül kell. Fiú. Naná.

− A fedélzetmester, aki mos-főz-takarít és teljesen komolytalan, no, ő meg fiú, és Tóthnak hívják. Mindent felborít, összetör, ráadásul folyton bolondozik. Jól jön egy ilyen fedélzetmester a háznál…

− Csillagász nélkül nem indulhatunk. A lányok okosak, ezt tudjuk.

− Harcos nélkül sem. Minden fegyverhez és harcművészethez konyít, és a fiúk egyöntetű akaratát tiszteletben tartva ő is lány.

Bolygóvadászok 1 - Az árnygalaxis

Gyerekkönyvekkel teli kosarammal, no meg azzal a szomorúsággal érkeztem Zalabérre, hogy a Bolygóvadászok című regényemet képtelen vagyok tisztességesen megírni. A könyvtárban találkoztam egy hatalmas cserépkályhával meg egy rendkívül udvarias és jólnevelt negyedik osztállyal, akik hihetetlenül vagány folytatást találtak ki a mese elejéhez, amit itt olvashatsz. Lássuk a regény vázlatát, a zalabéri negyedikesek szerint:

A gyerekek, a könyvvel teli kosár és a kezdetben szomorú író

1. Szereplők:
Az űrhajó legénységét egy versenyen választják ki, és az eredeti mesekezdéshez képest nem négyen, hanem öten vannak. Kizárólag magyar iskolákból kerülnek ki, mert a magyar gyerekek a legokosabbak - ebben pedig a történet további alakulását tekintve semmi kétségünk sem lehet. A legidősebb fiú a parancsnok, aki komoly és megfontolt, és legfontosabb tulajdonsága, hogy hallgatnak rá a többiek. A legénységhez tartozik természetesen egy számítógépzseni és egy pilóta is, aki annyira ért a gépekhez, hogy simán megbütyköl akármit. Két lány is utazik az űrhajón, akik testvérek, egyikük csillagász, a másikuk meg vicces.

Bolygóvadászok

Ez a mesém nem lett valami csúcsszuper. Valami nem működik benne. Így aztán tegnap segítségül hívtam három kupac gyereket, akikkel Zalabéren, Pókaszepetken és Zalaegerszegen találkoztam. Mindhárom csapat remek regényt rittyentett a történetből, majd' elsüllyedtem szégyenemben. Hamarosan feltöltöm a gyerekek által kitalált regényvázlatokat, de mindenekelőtt felteszem ide az első fejezetet, amiből kiindultunk.

A sajtbolygó innen származik

1. fejezet

Túl sok pénzt

Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzzel, ezért vett magának tanácsadókat, hogy majd azok kitalálják.

            − Vegyen gyárakat!

            − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy.

            − Vegyen egy várost!

            − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is.