2012. július 18., szerda

Az utolsó orrszarvú

Brendan Wenzel orrszarvú rajzára ezen a honlapon bukkantam, és a többi állatrajza is ihlető.

Repülőgépen utaztam Kairó és Róma között. Egy kisfiú ült mellettem, Gaddielnek hívták. Valahonnan Nyugat-Afrikából utazott teljesen egyedül. Kezében a légitársaság ajándék felfújhatós repülőgépét szorongatta, és az ebéd mellé dupla süteményt kapott. Azt mondta, a római pápához megy. El akart neki mesélni egy fontos történetet, amit senki nem hitt el, de Gaddiel úgy gondolta, a pápa már biztosan hozzáedződött a csodákhoz. Nagyon izgult, mert csak kicsit beszélt angolul, és attól tartott, hogy miközben keresi a szavakat, elveszik a lényeg. Mondtam neki, hogy én is szoktam így érezni, amikor mesét írok. Erre felcsillant a szeme, és megkért, segítsek neki szépen megfogalmazni a történetét.


 

2012. július 5., csütörtök

Virágűr

Egy új meseciklusból választottam ki a kedvenc részemet, és másoltam ide Nektek. Az illusztráció Fabian Oefner fotója a következő honlapról:
http://www.designboom.com/weblog/cat/10/view/22172/fabian-oefner-iridient-bursting-soap-bubbles.html

A virágbolygók egy piszkosfehér univerzumban keringtek össze-vissza. Esetenként össze is koccantak volna, ha nem lettek volna rajtuk bolygótaszigáló kertitörpék, bolygónként egy-egy. Hosszú gereblyéik voltak, és ha közelített egy másik virágbolygó, még időben ellökték, nehogy összeütközzenek. Arra is vigyázni kellett, hogy a virágpor meg a magok az egyik bolygóról ne kerüljenek át a másikra. Ez azért volt fontos, mert minden bolygón csak egyféle virág nőtt.