A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kislány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kislány. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 7., csütörtök

A varázspapucs

A 3x1 család című könyvből a megjelenéskor sajnos több mese is kimaradt, ezek közül az egyik kedvencem A varázspapucs. Az illusztráció részlet a könyvből, Rubik Anna készítette, és a Mokka című epizódhoz készült. Azért választottam ezt, mert Bruni kutyasétáltatás közben is repül. (Mindjárt megérted, csak olvasd el a mesét.)

Rubik Anna illusztrációja

A legjobb barátnőmet az iskolában Bettinek hívják, de ezen a héten nem a barátnőm. Azért nem a barátnőm, mert nekem sajtos kenyér volt tízórai csomagolva, neki meg tojásos, és szeretett volna cserélni, de én nem akartam tojásos kenyeret enni, pedig szeretem. De a Betti anyukája tesz bele paprikát, és attól paprika ízű lesz a kenyér, és azt nem szeretem. Erre ő megsértődött, és felsorolta, hogy hányszor bántottam már meg életében, és ezért most egy hétig nem lesz a barim. Először nem is értettem, mit mond, mert én nem vagyok bárány, és ő sem az, és azt hittem, a bari bárányt jelent, de aztán rájöttem, hogy a barátom nem akar lenni. Szerintem ez marhaság, mert valaki vagy a barátom, vagy nem a barátom, és olyan nincs, hogy egy hétig nem a barátom és nem beszél velem, aztán megint az, de ezt már végképp nem mondhatom meg neki, mert akkor száz hétig nem lesz a barim.
Nyúlon a legjobb barátnőim a Gabcsi meg a Szöszi, és ők testvérek, és abban az utcában laknak, ahol a Rózsi néni boltja van. Gabcsi majdnem annyi idős, mint én, de szereti azt mondani, hogy egy évvel idősebb, mert ő negyedikbe jár, én meg harmadikba, és az majdnem olyan, mintha tényleg egy egész évvel idősebb lenne. Szöszi másodikos, és több mint egy évvel fiatalabb nálam, én mégsem szoktam ezt folyton emlegetni neki.

2015. október 13., kedd

Sutty, a házikoszmó


Inkább nem árulom el, kinek köszönhetem ezt a mesét, mert kicsit gusztustalan lett. Inkább hadd mutassak be egy szemrevaló könyvet, amiből az illusztrációt választottam, Simona Ciraolo: Hug me című meséjét, ami egy kaktuszról szól - a mesekönyvből oldalakat közöl a honlapján
A kettő között természetesen van egy pici kapcsolat.


Simona Ciraolo: Hug me (Flying Eye Books)

Nem látok abban semmi rosszat, ha valaki koboldnak születik. Kit zavar egy kis retek a nyakon? Meg a pocakhurkák között? Meg a ragacsos-trutymákos, szürcsedő orrlikak? A muhulykás lábujjközök? A sörtés szőrszálak a háton, amik akár tüskék is lehetnének? No meg a szép, nagy, hangzatos pukizás? Legyen csak nyugodtan kobold a kobold, nagyon cuki meg minden, csak maradjon ott, ahová való.
Volt ez a kobold, a Sutty. Azért hívták így, mert egyszer egy igazi lovag koszmója volt. Az a lovag egyszer sutty, levágta az ellensége fejét, a koszmó meg örömében akkorát pukizott, hogy elrepült a Bakonyba, belefúródott a földbe, és ki se tudta magát fúrni évszázadokig. Aztán kifúrta, és ahelyett, hogy visszament volna valami koboldlakta mocsárba, ott maradt az emberek között. Pedig rendezett, tiszta környék volt, egyáltalán nem neki való. Valamiért mégis bejött neki. Egy idő után rákapott a gyerekekre. Megtetszett neki, ahogy gusztustalankodnak. Nyálbuborék, sárdagonya, takonyevés. De nem elégedett ám meg azzal, hogy leselkedett utánuk. Saját gyereket akart. Illetve egy gyerek saját házikoszmója akart lenni, de a kettő végülis ugyanaz. Eljárt a játszóterekre. Bement az egyikre éjszaka, letelepedett egy padra. Másnap jöttek a gyerekek. Körülállták.

2015. július 1., szerda

Béla a szekrényből

Egyszer a nagypapám megfenyegetett, hogy ha továbbra is ilyen borzasztó kupi lesz a szobámban, lefényképezi, és megmutatja a pap bácsinak. Nem igazán értettem, hogy ez miért baj, mert a pap bácsi úgyis tud mindent. Inkább szólt volna a nagypapám Bélának a szekrényből...



Teljesen átlagos volt a szoba, amelyikben Cuska duzzogott, vagyis kupis. A duzzogás oka a szobafogság, a szobafogság oka a rumli. A rendetlenség olyan mértékű volt, hogy maguktól elindultak a tárgyak. Például a szekrény előtt leborult a könyvkupac, mert a szekrényajtó elkezdett kifelé nyomakodni. Ebben semmi meglepő nem volt, mert a szekrénybe úgy voltak begyömöszölve a holmik. Viszont amikor a ruhák helyett egy fekete öltönyös, aktatáskás férfi furakodott elő, az szokatlan volt.
            − Maga meg kicsoda? – kérdezte Cuska.
            Az öltönyös elővett egy cetlit, és kibetűzte rajta a nevet.
            − Cuskát keresem. Jó helyen járok?

2015. január 20., kedd

Hello Rita!

Moszkvában az ősszel nagyon kedves élményben volt részem: megismerkedtem a Liza és Micsoda sorozat szerzőjével, Jean-Pierre Arrou-Vignod-val. (A sorozat magyarul a Vivandra kiadó gondozásában jelent meg.) Ebben a hónapban az Író Cimborák témája: Levelezzünk!, ami arról szól, hogy mesehősöknek írunk levelet. Az új ismeretség örömére úgy döntöttem, Jean-Pierre Lizájának fogok írni - a szöveg az Író Cimborák oldalán olvasható. Emma volt olyan kedves, és lefordította angolra, ezt pedig itt olvashatjátok:





Hello Rita. I’m watching you. In hiding. I even know your name.

I see you in the morning and I see you at night, but only when you open your window. I almost have X-ray eyes that can see through walls. Almost.

I see you when you go to school. Your carrying that heavy bag which is filled with a pocketdog.

2014. március 14., péntek

Krumplik

A mesét Kamondy Imre: Krumplicsalád című fotója ihlette. További képekért látogasd meg a Cabaret Medrano együttes oldalát, ahol remek zenéket is találsz.   






Délelőtt rettenetes gonoszságot követtem el.
Anna a konyhában ült, az asztalra támasztotta a könyökét, álla a karján pihent. Tágra nyílt szemén tündérek, manók és szivárványok táncoltak kifelé, körbelibegték az újságpapírra tett krumplikat, aztán visszacikáztak.
            − Manci, te meg mit csinálsz?
            Amikor ez a tündércikázós kifejezés ül az arcán, muszáj Mancinak hívni. Vagy Rozinak.
            − Beszélgetek.
            − A krumplikkal?
            − Ugye, milyen kedvesek?
              Friss, piaci krumplik – tettem hozzá kicsit irigykedve.

2013. október 8., kedd

Klajos és Klotild

Tegnap az Író Cimborák blogján megjelent egy újabb történet Bruniról. Több nyári emlék alapján fűztem össze, de a lényeg mégis a Fertő-tó, és a hattyúk. Előkotorásztam a fényképes fiókból a róluk szóló képeket.

A Bruni nyaral az Író Cimborák blogján olvasható.


A Fertő-tó, Magyarország és Ausztia (vagy Ausztrália?) határán

2013. szeptember 9., hétfő

Mellékhatások / Bijwerkingen

Az Író Cimborák szeptemberi témája az újrahasznosítás. A szelektív gyűjtés során a következő mondatot kaptam felhasználásra: "egérfarkfűből készül a varázsos gyógytea"
A mesét Hefter Daniella rajza (és lányai) ihlették. Ráadásul Daniella lefordította hollandra is. A magyar változatot a bejegyzés második felében olvashatjátok.




Motto: Muizenstaartgras zorgt voor magische kruidenthee

           − Zo graag wou ik dit proberen! – jubelt Maja, terwijl ze zich naast mama in het kopje laat zakken.
           − Beter dan een wip-wap! Een wip-wap en glijbaan tegelijk – roept Zita, terwijl ze op de lepel balanceert.
           Mama geniet simpelweg, hoe het kruidenbad haar lichaam beroert. Vreemd. Wanneer Maja of Zita iets leuk vinden, kunnen ze hun mond niet houden, mama verstilt echter.

2013. július 23., kedd

Aranypor-part csatája

Új mesém jelent meg az Író Cimborák blogon, Kürti Andrea illusztrációjával. Balaton-parti, játszótéri élményből született.
 
 

Izabella hercegnő a bástya tetején állt, és nézte a vár alatt dúló csatát. Egyik csillagszeméből könnycsepp gördült édesapja emlékére, akit Homokmandala boszorkánya, Vandaliza változtatott hattyúvá. Ott ringatózott a vár mellett terpeszkedő, fáradtkék vizű tavon, és hosszú nyakát nyújtogatta, hogy lássa a csatateret. A hercegnő másik szeme éberen figyelte Márkó királyfit, aki az aranypor-parti sereget vezette.

A folytatás itt olvasható.

2013. május 23., csütörtök

Rémítgető

Ebben a hónapban az Író Cimborák oldalon az asztalfiókból előkerült, régi meséket teszünk közzé. Én is kotorásztam egy kicsit, és előbukkant a Rémítgető, amihez Mezei Ildikó készített illusztrációt.




Hétévesen királylány voltam, aranyhajjal, gyöngyös cipellővel, gyémántokkal sűrűn telehímzett ruhával, háromemeletes koronával.
            – Lovaggá ütésed alkalmából megosztozunk ezen a csokin – mondtam Öccs lovagnak.
            Öccs lovag meghatottan majszolgatta a kitüntetést. Királylány-lényem teljesen meg volt elégedve. Ezt a meghitt pillanatot egy lázító személy zavarta meg. Ez a bizonyos lázító Nagy Okos Bátty volt, aki rendszeresen aláásta királyságom alapjait.
            – Mit esztek, gyerkőcök?
            – Csokit. Kérsz? – felelte Öccs lovag.
Áruló! Sikoltotta bennem a gyanú. Próbáltam menteni a menthetőt.
            – Öccs lovaggá ütése alkalmából kap a mogyoróscsokiból. Mivel te már öregebb vagy, nem kell próbákat kiállnod. Egye fene, simán lovaggá ütlek. Járulj hát elém!
            Nagy Okos Báttynak beszélhettem. A sarokban lévő régi, üres szekrényt mustrálta.
            – Hé, Öcsi, az a szekrény üres – mondta.

A folytatás az Író Cimborák oldalán olvasható.

2013. május 3., péntek

A zöld szem

Évente egyszer tájépítész hallgatóknak tartok egy előadást az iszlám kertművészetről. Amikor először felkészültem rá, teljesen lenyűgözött a kasmíri Dal-tó, ahol úszó kertek himbálóznak a vízen. Ez a táj ihlette a Zöld szem című regényem. 




Maja volt a kislány neve. A jobb szeme kék volt, a bal szeme zöld, és ez a bal szemgolyó volt a Hayavanija bolygó. Amikor Maja aludt, hosszú és sötét tél volt a bolygón, amikor felébredt reggel, vele ébredt a tavasz. Amikor pislogott, éjszaka volt, amikor könnyezett, eső áztatta a földeket. Maja mindebből semmit sem sejtett, de gyakran álmodott olyan tájakról és lényekről, amelyeket sohasem látott azelőtt. Azt hitte, a képzelete játszik vele, pedig csak Hayavanija tájait és lakóit látta.

2013. február 3., vasárnap

Csodanagy tavasz

Februárban az Író Cimborák blogon életre kelnek a Kinek a bőre? gyermekrajz pályázat alkotásai. Rostás Szandra gyönyörű rajzához készült az első mese. A pályázat teljes képgalériája elérhető itt.






Anya olyan szép volt, mint egy tündér. Elgondolkodó és szelíd. A haja arany, hosszú és hullámos. Volt egy széke, fehérre festett, fa karosszék, a nárciszok között állt a kertben, a nyírfa alatt, ami tavaly kidőlt, és Anya eltette emlékbe a fehér kéreg egy darabját. Van egy régi fényképem, onnan tudom mindezt. A padláson találtam, amikor titokban Anya gyerekkori dolgai között turkáltam. Mindent visszacsomagoltam ugyanúgy, csak a fényképet tettem el.

A folytatásért katt ide.

2013. január 30., szerda

Napló

Az Író Cimborák februári témájára nagyon gyorsan kellett valamit írnom, és segítségül hívtam Emmát. Közös alkotásunk teljes terjedelmében, Emma édesanyjának, Flóri Gabriellának illusztrációjával az Író Cimborák blogon olvasható.
Az írás megihletett egy iskolás csapatot, akik nagyon vagány filmet készítettek belőle.




Egyéves koromra nem emlékszem, de a nővérem azt mondta, pufi voltam, nem akartam aludni, párizsit faltam és a kutyakosárban szerettem játszani.

Kétéves koromra sem emlékszem, és erős a gyanúm, hogy a nővérem sem, mert szerinte ugyanazt csináltam, mint egyévesen, csak nem négykézláb, hanem két lábon.

A háromnál bedühödött, és nem mondott semmit. Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy Nagyiék elvittek egy tanyára, és ott mondtam először, hogy kokas. Valószínűleg utoljára is. 

Négyévesen mesét írtam a babámról, akit mindig magammal vittem az óvodába. A nővérem szerint négyévesen nem is tudtam írni, ami igaz, de attól még mesét írni tudtam.

(Tovább az Író Cimborák blogra)

2013. január 25., péntek

Bruni és a szerelem

Bruni történetei közül néhány a könyvből kimaradt, ez a kedvencem. Az ihletet köszönöm Zsuzsi húgomnak, a karaktervázlatot pedig Rubik Annának, a 3x1 család illusztrátorának.

 

Van egy új reklám a tévében, és Dani teljesen meg van érte őrülve. Van benne egy autó, olyan lapos, sárga és bogárszemei vannak, de teteje az nincs. Ezzel az autóval száguldozik egy lány, és a végén kiszáll, és olyan csizmája van, ami tele van rojtokkal. Én is szeretnék olyat, csak nagyon magas a sarka, és az nekem még nem való. Aztán ez a lány megiszik egy üdítőt, ami olyan színű, mint az autó, és azóta Dani is csak ilyen üdítőt hajlandó inni, pedig nem is finom, csak autószíne van. A rojtos csizmás lány plakátokon is szerepel az út mellett, és múltkor Dani megmutatta Apának, és azt mondta, hogy neki ez a lány lesz a felesége, Apa meg azt mondta, hogy neki is tetszik, és egyforma az ízlésük. Ezt aztán végképp nem értem, mert Mimi egyáltalán nem hasonlít erre a lányra, és nincs rojtos csizmája, csak lila, mégis sokkal szebb.

2012. október 17., szerda

Szörnybúcsú

A mesét Schall Eszter szörnyecske rajza ihlette, no meg néhány rémálmokban jártas húg. 


Kedves Kiskata!

Megértem én, hogy csúnyának találsz. Csúnya is vagyok. Mi is lenne szép egy fekete hólyagban? Legalább lennék puha szőrmók, amit cirógatni lehet, de nem, engem otromba sörték borítanak. Ha kacagok, az recseg. Ha sírok, az visít. Befognám én a szám, de a túlméretezett fogaktól nem csukódik be rendesen.
Kérdezhetnéd, minek járkálok éjjel, miért nem maradok nyugton a szekrény mögött. Hát nappal járkáljak? Amikor még a nyúlós nyák is látszik, ami a sörték alatt beborít? Az árnyékomról nem is beszélve. Próbálom megnevelni, hidd el, hasztalan. Pökhendi fráter. De hát mit tegyek? Ez vagyok én. Ne haragudj rám, amiért kiosonok kicsit a vackomból éjjelente, és nyammogok pár porcicát az ágyad alatt. Ott vannak a legzamatosabbak, csak azért. Bevallom azt is, hogy néha nem tudok ellenállni, és elfogyasztok egy-egy széthagyott zoknit. Minden másról már lemondtam. Egy ideig azt hittem, egyszer majd megszeretsz. Vagy legalább eltűrsz. De már látom, reménytelen, elvégre olyan randa vagyok, hogy ha csak a hűlt helyemet látod is, már kitör rajtad a frász. Ezért úgy döntöttem, ma, amikor a szülinapod van, megajándékozlak valami olyannal, aminek biztosan örülsz. Eltűnök. Elköltözök örökre a szekrény mögül. Nem mászkálok többet éjszaka, és a rusnya árnyékom se fog rád ijeszteni álmodban. Kiköltözöm a kuka mögé, legalább nem tűnik majd fel a szagom. Azért annyit engedj meg, hogy búcsúajándékul itt hagyjam neked ezt a margarétát.

Szeretettel:

 Szörny


A válasz a szörnynek, egyenesen Kiskata tollából, itt olvasható.

2012. szeptember 11., kedd

Hagymácska


Megjelent a Nálatok nőnek-e még égigérő paszulyok? című könyvben, Föld Napja Alapítvány, Budapest, 2009
Illusztráció: Joe DeFerrari blogjáról


Hagymát pucoltam. Illóolajak facsartak könnyet a szemembe. Leültél az asztalhoz, és kíváncsian figyelted a vergődésem.
            − Miért sírsz?
            − A hagyma miatt.
            − A hagyma miatt miért?
            Újabb húsos levelek izzadtak csípős cseppeket a késem alatt. Összefacsarodott a szemhéjam, nedvesség tolult az orromba, és válasz helyett gyorsan zsebkendőért ugrottam. Mikor végre sikerült egy szűk rést törölgetnem a könnyárban, láttam, hogy még mindig a választ várod.
            − Mert eszembe juttatott valamit.
            − Mit?
Tudtam, hogy ide mese kell, különben csomagolhatok, és holnap elköltözhetek.
            − Hagymácskát.



2012. szeptember 10., hétfő

Peti és az új iskola

Az Író Cimborák közösség blogján született ez a folytatásos mese. Kétnaponta érkezett egy új epizód, ami meglepetés volt a következő rész írójának is. Az illusztrációkat az Illusztrátor Pajtások készítették. Az epizódokat itt is elérhetitek:

1. Most múlik pontosan  (Ovlachi Aliz)
2. Régen volt, soká lesz  (Miklya Luzsányi Mónika)
3. A pillanat (Bertóti Johanna)
4. Az új lány (Tasnádi Emese)
5. Mi a manó (Miklya Zsolt)
6. ...és ami összetörhet, össze is törik...  (Mészöly Ágnes)
7. Bombagól (Majoros Nóra) 
8. Minden jó, ha... (Simon Réka Zsuzsanna)

2012. szeptember 2., vasárnap

Szeret - nem szeret

Az Író Cimborák augusztusi, zöldség-gyümölcs témájára született a mese, Kőszeghy Csilla illusztrációjával.


Nem szeretem a meggyet. A meggyfánk olyan, hogy azokon az ágakon, amiket elérek, csak egyesével teremnek a meggyek, így nem tudom őket a fülemre akasztani. Csak feldühít, hogy olyan szép pirosak. Ha Apu felmászik a fára, és talál nekem egy, esetleg két pár dupla szárú meggyet, rögtön a fülemre akasztom, és akkor már szeretem a meggyet.
            Nem szeretem a meggyet, mert savanyú. Ha mégis eszem belőle, leülök a tükör elé, mert ahogy szétspriccel a leve a nyelvemen, fintorogni kezd a szám, a szemem meg az orrom is. Egyáltalán nem finom, de muszáj enni, mert viccesen nézek ki. A kukacok se szeretik a savanyút, ezért a meggy sose kukacos. Ezt szeretem a meggyben.
            Nem szeretem a meggyet, mert két gy betűvel kell írni. Mindig elfelejtem, és a tanító néni pirossal bekarikázza a füzetemben. Meggyet rajzol a meggyre. Ha kihagyok egy gy betűt, akkor a meggy megy. Nincs még egy olyan gyümölcs, amit ha rosszul írok le, elsétál. Ezért egy kicsit szeretem a meggyet.
            Nem szeretem a meggyet, mert olyan kevés ideig érik. Anyu azt mondja, érik a meggy, aztán pár nap múlva már nincs meggy, nincs fülbevaló, nincs fintorgás. Anyu mindig szörpöt készít belőle. A szörp édes és finom, és akkor is a spájzban marad, ha azt írom a címkére, hogy megyszörp. Így már nagyon szeretem a meggyet, de Anyut, aki megszelídíti, még sokkal jobban szeretem.