A varázspapucs

A 3x1 család című könyvből a megjelenéskor sajnos több mese is kimaradt, ezek közül az egyik kedvencem A varázspapucs. Az illusztráció részlet a könyvből, Rubik Anna készítette, és a Mokka című epizódhoz készült. Azért választottam ezt, mert Bruni kutyasétáltatás közben is repül. (Mindjárt megérted, csak olvasd el a mesét.)

Rubik Anna illusztrációja

A legjobb barátnőmet az iskolában Bettinek hívják, de ezen a héten nem a barátnőm. Azért nem a barátnőm, mert nekem sajtos kenyér volt tízórai csomagolva, neki meg tojásos, és szeretett volna cserélni, de én nem akartam tojásos kenyeret enni, pedig szeretem. De a Betti anyukája tesz bele paprikát, és attól paprika ízű lesz a kenyér, és azt nem szeretem. Erre ő megsértődött, és felsorolta, hogy hányszor bántottam már meg életében, és ezért most egy hétig nem lesz a barim. Először nem is értettem, mit mond, mert én nem vagyok bárány, és ő sem az, és azt hittem, a bari bárányt jelent, de aztán rájöttem, hogy a barátom nem akar lenni. Szerintem ez marhaság, mert valaki vagy a barátom, vagy nem a barátom, és olyan nincs, hogy egy hétig nem a barátom és nem beszél velem, aztán megint az, de ezt már végképp nem mondhatom meg neki, mert akkor száz hétig nem lesz a barim.
Nyúlon a legjobb barátnőim a Gabcsi meg a Szöszi, és ők testvérek, és abban az utcában laknak, ahol a Rózsi néni boltja van. Gabcsi majdnem annyi idős, mint én, de szereti azt mondani, hogy egy évvel idősebb, mert ő negyedikbe jár, én meg harmadikba, és az majdnem olyan, mintha tényleg egy egész évvel idősebb lenne. Szöszi másodikos, és több mint egy évvel fiatalabb nálam, én mégsem szoktam ezt folyton emlegetni neki.

A lappantyú és a májkrémes kifli

Ma megjelent a Móra Kiadó Már tudok olvasni sorozatában az Erdei énekverseny című mesém. No de hogy kerül a kifli az asztalra?

A kifli még hagyján, no de a mandarin?

Óvodás koromban rettenetesen rossz evő voltam. Válogattam is, meg nem volt kedvem enni, hiszen sokkal érdekesebb dolgokkal is el lehetett tölteni az időt. Ott volt az a rengeteg színes ceruza és zsírkréta, sok tarka anyagdarab, amiből babaruhát lehetett készíteni, a kertben a homokozó, ahol hegyek és völgyek születtek, közöttük műanyag kisállatok laktak. Minek enni? Ott a cseresznyefa, ott a málnabokor.

Miért jó kezdő olvasónak írni?

Igazából mindenkinek jó írni. Úgy is lehet mondani, írni jó. Sőt, írni kell. Vagy rajzolni kell. Vagy táncolni kell. Énekelni kell. Kiabálni kell. Sírni kell. Nevetni kell. Sőt, röhögni kell! Mégis van valami egészen különleges abban, ha kezdő olvasónak ír az ember.

Azok a gyerekek, akik még csak ismerkednek a betűkkel, abban a csodás korban vannak, amikor a fantáziavilág és a valóság még sokkal jobban átszövi egymást. A képzeletük féktelen, még nem korlátozza őket az a rengeteg ismeret, amit az iskolában el kell sajátítaniuk. Az első év ráadásul nem is annyira izgalmas, van benne egy csomó mechanikus gyakorlás. Nyuszifül, fecskefarok. A nyuszifül elveszíti a selymességét, amikor a ceruzát szorító gyerekkéz megpróbál egy egész hadseregnyi egyforma hurkot a papírra vésni (hopp, az egyik bársonytalpú elszökött, ott ugrál, nézd!), a fecske sem cikkan a bárányfelhős égen, hanem a villanydróton sorakozik egymás mellett sok-sok egyforma kis kunkor (hopp, odarepült közéjük egy pteroszaurusz, és leszakadt a vezeték). A fantáziavilágot lassan ketrecbe zárják az írásfüzet szigorú csíkjai.

Pedig egy óvodás-kisiskolás gyerek mindenre kíváncsi. Érdeklődik a csillagászat, a dinoszauruszok, a csaták, lovak, tengerek, űrutazás, hercegnők, szörnyek, lekvárok, munkagépek, akármik iránt. A világ képekből és hangokból áll, a játék szabad és kötetlen. 

És akkor megjelennek a betűk. Izgalmasak, mint egy titkosírás. Félelmetesek, mert idegenek.

Nehéz őket felismerni. Nehéz őket lerajzolni. (Kusza lett a nyúlhadsereg, szétszéledtek a fecskék.)

Ám a betűk hamar értelmet nyernek, és akkor megtörténik a varázslat. Ahogy a betűből szó lesz, felvillan a szóhoz tartozó kép a szem mögött.

Amikor az ember kezdő olvasóknak ír, akkor minden szó, amit leír, magában hordozza ezeket az első, varázslatos pillanatokat. Nem a mese a lényeg, hanem a fel-felvillanó képsereg. Mint egy belső tűzijáték.
A kezdő olvasó, legalábbis én úgy képzelem, szabadabban asszociál. Aki már rutinosan olvas, előre látja maga előtt a következő mondatot. Peregnek a szavak, nem is látszanak már a betűk, a cselekmény keretbe szorítja a képeket, ahogy a vonalas füzet sorba rendezi a betűket. De akinek még titkot rejt minden betű, annak új élményt és új képet ad minden egyes kiolvasott szó. Kiszabadul a megfékezett képzelet, a történetre fittyet hányva, szóról szóra repkedve teremt képeket a belső szem.

A kezdő olvasó képzelete féktelen és pajkos. Tiszteletreméltóan szabad.

A kezdő olvasóknak írni megtisztelés.

A könyv születéséről, az ötletadó esti sétákról egy korábbi blogbejegyzésben olvashatsz.

Sünök a lakótelepen

Illusztráció: Szabó Imola Julianna

Óriási élet van egy lakótelepen. A panelházak között akár 50-60 éves fák sűrű lombjában, a rengeteg cserje között már megtelepedtek a vadállatok. A lakótelep legalább annyira az övék, mint az embereké. Sőt, néha úgy érzem, a varjak, szarkák és galambok uralják a terepet. Kevés a kóbor macska, kutya, éjjel szinte alig járkál valaki az utcákon. Különösen egy világjárvány idején, amikor kijárási korlátozás van érvényben. Időnként este sétálunk egyet, azzal a kifejezett céllal, hogy sünökkel találkozzunk. Ha sünnézni indulunk, az esetek nagy részében valóban látunk is sünt, ahogy rövid kis lábain a dolgára iszkol a fűben. Ha észrevesz minket, megáll, orrát az égre emeli, szimatol. A kíváncsibb sünök akár azt is elviselik, ha az ember közelebb lép. Mások azonnal összegömbölyödnek. Ebből az élményből született az Éjjeli kalamajka című mese, amely a Móra Könyvkiadónál jelenik meg idén ősszel, a megújult Már tudok olvasni sorozatban.

2012-ben az első könyvem, a 3x1 család is a Már tudok olvasni sorozatban jelent meg. A könyv szerkesztője, Dávid Ádám invitált az Író Cimborák alkotóműhelybe. Ez a műhely játszótér és menedék, iskola és kaland. Tagjaival szoros alkotóközösség jött létre. Az egyik legkedvesebb alkotótársam és gyakori szerkesztőtársam Szabó Imola Julianna. Változatlan ámulattal szemlélem alkotásainak finomságát, mélységét, humorát. A Móra Kiadó legnagyobb ajándéka, hogy a sünös mese illusztrálására Imolát kérték fel. Ennél találóbb együttműködést nem lehetett volna kitalálni, a mese főszereplőjét ugyanis Edének hívják, pont úgy, ahogy Imola fiát. Minden olyan szépen összesimul.

Remélem, az a sok szeretet, amellyel a könyvet minden alkotója és a kiadó is dédelgeti, az olvasók számára is érezhető lesz. Már nagyon várom, hogy kézbe vehessem, és végre, két év után, igazi, élő könyvbemutató is legyen. Amíg a könyvre és a bemutató dátumára várunk, addig is megmutatom a borítót:

A könyv megrendelhető a Móra Könyvkiadó oldalán.

Könyvtári beszélgetések

Bruni kalandjairól, és még sok minden másról is beszélgetünk Dávid Ádámmal, a könyv szerkesztőjével a következő helyszíneken:

2012. szeptember 21. péntek, 9.00.: Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény, Kiskorona utcai Klubja
2012. szeptember 21. péntek, 10.30.: Szabó Ervin Könyvtár, Dagály utcai Könyvtár

Közös beszélgetés a 3x1 családról és Vig Balázs: A rettegő fogorvos című könyvéről:

2012. szeptember 22. szombat,11.00.: Szabó Ervin Könyvtár, Sárkányos Gyerekkönyvtár

A programokra kicsiket, nagyokat sok szeretettel várunk!

3x1 család

Három rajzlap (első fejezet)

Megjelent 2012-ben a Móra Kiadónál, illusztrálta Rubik Anna

Bruni vagyok, kilencéves, és mindenki nagyon furának néz. Ezt azért gondolom, mert ha valakinek a családomról mesélek, kikerekedik a szeme, és tátva marad a szája a csodálkozástól. Ilyenkor mindig megnézem, van-e fogszabályzója, mert az iskolai fogorvos azt mondta, nekem lesz.