A királykisasszony átöltözik

Valamelyik este, amikor már nem volt agyam leveleket vagy meséket írni, vagy olvasni, vagy bármi olyasmit csinálni, amihez gondolkodni kell, nekiálltam YouTube videókat nézni. Elém került egy átváltozóművész, egy francia lány, aki a másodperc törtrésze alatt képes volt átváltoztatni a ruháját. Az első gondolatom az volt, hogy ez milyen menő lenne a hétköznapokban, sokkal több időm lenne, ha nem kéne az öltözködéssel bajlódni. Aztán az jutott eszembe, hogy bármilyen ruhát is varázsolt magára, ugyanaz a szép arc mosolygott rám a képernyőről.

Fotó forrása: a Móra Kiadó facebook oldala

A Pityke és prém című könyvem szereplői is gyakran öltözködnek. Govalinda, a tizenhét éves trónörökös királykisasszony a főcicomamester segítségével különös gondot fordít arra, hogy az öltözéke mindig kifogástalan legyen. Biztos örült volna egy olyan varázslatnak, mint amit az átváltozóművész tudott, bár a főcicomamester tiltakozna, szerinte ugyanis „a tökéletes megjelenés művészet, a művészet idő”. Nem lehet csak úgy másodpercek alatt összecsapni!

Govalinda húga, Prillaszári, összevissza felvesz magára bármit, ami éppen a keze ügyébe akad, vagy amire van ideje. 

Aztán ott vannak a prémesek, akik kisgyerek korukban állatprémbe öltöznek, és soha többet nem mutatják meg embertestüket senkinek. Viszont szeretik a prémjeiket bogyókkal, virágokkal, csecsebecsékkel feldíszíteni.

Nem csak a szereplők szeretnek öltözködni, hanem a regény is. Nagy örömömre megjelent a Pityke és prém második kiadás, amely szövegét tekintve változatlan, ám új köntöst öltött. Az új megjelenés főcicomamestere Szabó Imola Julianna.

Meghívó

Hosszú évek munkájának eredménye a Pityke és prém című regény, amely a jövő héten jön ki a nyomdából. Sokan voltak segítségemre az írás során, akiknek nagyon hálás vagyok.
Köszönöm szépen Dávid Ádámnak, a felelős szerkesztőmnek, hogy első pillanattól hitt a regény ötletében, és az egész folyamatot végigkísérte. Rét Vikinek, indián nevén Piros Tollnak, aki szeretettel és értő szemmel szerkesztette a szöveget.
A Móra kiadó munkatársainak, akik hol láthatóan, hol láthatatlanul hozzáteszik a munkájukat az örömömhöz.
Papp Beatrixnek, aki a végleges borítót és a belső rajzokat készítette, és Sánta Kirának, aki képi világával rengeteg inspirációt ad.
Majoros Emmának, Mészöly Áginak és Németh Eszternek, hogy átrágták magukat a kéziraton, hasznos tanácsokkal láttak el, és lelkesítettek, akkor is, amikor én már-már reményt vesztettem.

Az öröm a könyv bemutatóján lesz teljes, és szeretném, ha megoszthatnám Veletek. Sok szeretettel várlak Benneteket április 21-én, 18:00-kor a Könyvfesztiválon, a Millenárison:

Pitykegaléria

Nagyon hosszú ideje kezdtem neki a Pityke és prém című könyv megírásának. Az évek alatt többször is belemerültem, aztán elengedtem, majd belemerültem újra. Közben rengeteg képet gyűjtöttem, van, amelyik inspirált, és van, amelyiket egyszer csak megtaláltam, és pont olyan volt, amilyennek én képzeltem Mirinária valamelyik részletét. Mivel a képeket csak bedobáltam egy mappába, sajnos nem tudtam már visszakeresni, honnan származnak.
Ebből a galériából válogattam ki a kedvenceimet, és rendeztem őket össze montázsokká. Fogadjátok szeretettel, illusztráció gyanánt.

Pitykések

Pitykések

Prémesek

Pórok

Körkubikok

Aranyfejű Tündér Mirinkó legendája

Ez a legenda egy hosszú és izgalmas regény legeleje. Írni legalábbis izgalmas, remélem, egyszer majd olvasni is az lesz.

Grant Wood festménye

Aranyfejű Tündér Mirinkó és a táltos nyúl legendáját többféleképpen mesélik Börgömburgundiában, de az elejében mindenki megegyezik. A történet szerint Aranyfejű Tündér Mirinkó éppen ködgomoly szőrű táltos nyulán repkedett és az alatta elterülő tájban gyönyörködött. Úgy mesélik, az arca éjjel is tündökölt, és az egyik szemében a nap, a másikban a hold ragyogott. Szeretett volna letelepedni, ezért helyet keresett magának, ahová palotáját felépítheti. A táltos nyúl hátán útra kelt, elszállt havas hegyláncok, zöld rengetegek felett, szigetekkel tarkított tengerek és tavakkal pettyezett rónaságok felett, de egyik sem tetszett neki igazán. A hegyek közül hiányolta a síkvidék hullámhátú mezőit, az erdőkből a tavak tükrének csillogását, a tengerből a felhőkkel játszó hegycsúcsokat, a mezőkből pedig a fák lombjának suhogását.