A királykisasszony átöltözik

Valamelyik este, amikor már nem volt agyam leveleket vagy meséket írni, vagy olvasni, vagy bármi olyasmit csinálni, amihez gondolkodni kell, nekiálltam YouTube videókat nézni. Elém került egy átváltozóművész, egy francia lány, aki a másodperc törtrésze alatt képes volt átváltoztatni a ruháját. Az első gondolatom az volt, hogy ez milyen menő lenne a hétköznapokban, sokkal több időm lenne, ha nem kéne az öltözködéssel bajlódni. Aztán az jutott eszembe, hogy bármilyen ruhát is varázsolt magára, ugyanaz a szép arc mosolygott rám a képernyőről.

Fotó forrása: a Móra Kiadó facebook oldala

A Pityke és prém című könyvem szereplői is gyakran öltözködnek. Govalinda, a tizenhét éves trónörökös királykisasszony a főcicomamester segítségével különös gondot fordít arra, hogy az öltözéke mindig kifogástalan legyen. Biztos örült volna egy olyan varázslatnak, mint amit az átváltozóművész tudott, bár a főcicomamester tiltakozna, szerinte ugyanis „a tökéletes megjelenés művészet, a művészet idő”. Nem lehet csak úgy másodpercek alatt összecsapni!

Govalinda húga, Prillaszári, összevissza felvesz magára bármit, ami éppen a keze ügyébe akad, vagy amire van ideje. 

Aztán ott vannak a prémesek, akik kisgyerek korukban állatprémbe öltöznek, és soha többet nem mutatják meg embertestüket senkinek. Viszont szeretik a prémjeiket bogyókkal, virágokkal, csecsebecsékkel feldíszíteni.

Nem csak a szereplők szeretnek öltözködni, hanem a regény is. Nagy örömömre megjelent a Pityke és prém második kiadás, amely szövegét tekintve változatlan, ám új köntöst öltött. Az új megjelenés főcicomamestere Szabó Imola Julianna.

Elmesélem, mit szeretek az új borítóban. Rajta van a pitykések gazdagsága és pompaszeretete, az egymással szemben álló, egymástól mégis elválaszthatatlan ikerkirálykisasszonyok, és még egy fontos szereplő: a természet. Finom rajzú fák, és a könyvben előforduló legfontosabb állatok. Ami pedig nincs megjelenítve, azt úgy képzelem, hogy elrejtőzik a részletekben: a brokát mintái mögül kukucskál ki, vagy a palotában bújik el. Ahogy a történet megfejtése is elrejtőzik a könyv lapjain előbukkanó legendákban. Ha kinyitom a könyvet, a belső borítón folytatódik a titokzatos, vérvörös világ. A könyv két belső illusztrációja is ilyen izgalmas és sejtelmes, és visszavezetnek engem is ebbe a régen látogatott királyságba, Mirináriába.

Imolával nem ez az első közös munkánk. Tavaly szintén a Móra Kiadónál jelent meg az Éjjeli kalamajka című mese az újrainduló Már tudok olvasni sorozatban, amelyet Imola illusztrált. Imolával jól megy az újrakezdés. Ám a közös alkotómunka ennél is korábbi, évek óta együtt dolgozunk az Író Cimborák alkotóműhelyben. Az egyik kedves hónapom az volt, amit együtt szerkesztettünk.

A képre kattintva az Író Cimborák blogjára jutsz

Most pedig jöjjön a hab a tortán. Vagy inkább az öltözék megkoronázásaként a kalap. Vagy inkább zavaros képek helyett megmutatom a Pityke és prém új kiadásához készült könyvtrailert. 

Köszönök mindent, Imus, szerettem ezt az átváltoztatás-showt!
Köszönöm, Móra Kiadó, hogy Imolával újra együtt dolgozhattunk!