Ramszesz második fia

 

Khaemweset herceg szobra a berlini Neues Museumban

A berlini Neues Museum fantasztikus hely, az egyiptomi gyűjtemény egészen elképesztő. A kiállításra nagyjából addig emlékszem, míg szembe nem találtam magam Nofertiti mellszobrával. Ez a szobor annyira tökéletes, hogy az ember utána csak hápog és levegő után kapkod, de több szépséget képtelen befogadni.
Szerencsére Khaemweset herceggel Nofertiti előtt találkoztam, és egy fotó erejéig lehetővé tettem, hogy együtt lehessen felséges édesapjával. Ez a herceg nem csak rokonszenves mosolyú férfi, hanem nagyon érdekes ember volt. II. Ramszesz második fia, az édesanyja a fáraó második felesége, Iszetnofret.

A titokzatos csilingelő

Az egyik karácsonyra fantasztikus meglepetést kaptam: egy egyiptomi-magyar kislány, Farag Amina küldte el saját készítésű mesekönyvét. Már akkor is nagyon tetszett, de most még több időm volt elmélyülni a mesében, belefeledkezni a rajzokba. Odakint havas a táj, pihenésre ítélt a torokgyulladás, de Amina meséje jókedvre derít. Fogadjátok szeretettel ebben a téli böjtben!

Varázsszőnyegek

Újabb írásom jelent meg az Író Cimborák blogon, A repülő szőnyeg címmel. Az illusztrációt Takács Eszter készítette. A mesét Egyiptomban írtam. A szőnyegbolt, ahol játszódik, valóban létezik, és ahányszor Hurghadára látogatok, mindig elmegyek oda is. Egy testvérpár üzlete. Amikor beköszönök, csak a segédek vannak a boltban, de szaladnak a tulajdonoshoz, hogy megérkeztem. Pár nappal később már a fiatalabb tulajdonos vár, és megmutatja az újdonságait. Szétpakolja az egész boltot, teával kínál, és egy órát mászkálok mezítláb a szőnyegeken. Kiválasztom a kedvenceimet. Harmadik alkalommal szoktam rákérdezni az árra. Negyedik alkalommal már a főnök vár, vele kötök üzletet. A mese az Író Cimborák blogon olvasható, a Tovább gomb után pedig feltöltöttem pár fotót a boltról.

Kuruttyoló piramisok

Újabb epizód a kairói utazásról szóló történetből. Természetesen piramisos.
 

Egy teraszon álltunk meg, ahonnan az egész Gízai-platóra kilátás nyílt. A terasz körül kőpadka kanyargott, innen jó fotókat lehetett készíteni. Egy olasz lány dermedt mulatságos pózba, mintha ráülne az egyik piramisra. Elvesztette az egyensúlyát, és a homokba huppant. A barátja utánakapott, leejtette a fényképezőgépet, aztán hasra esett a padkában. Mi is készítettünk egy olyan képet, hogy beleharapok az egyik piramisba, de én nem estem el.  Aztán leültem a padkára, és csak nézelődtem. Hirtelen elbizonytalanodtam, melyik piramis belsejét is láttuk. Úgy emlékeztem, azt, amelyik a legtávolabb áll tőlem, de a középső nagyobbnak tűnt.

Kairó

Dolgozom éppen egy kéziraton, egy kairói utazásról szól. Lassan érik csak a szöveg, rengeteg munkám van vele, nem folyik olyan könnyen a szó, ahogy szokott. Itt egy részlet, hátha írtok valami inspiráló véleményt.

           Félve léptem ki a járdára, mert zúgva haladt el mellettem négy sávon a belvárosi forgalom. Zimi az út felé húzott, hogy menjünk át rajta. Úgy tűnt, az autósoknak eszük ágában sincs megállni, se lassítani.

            − Hol a zebra?

            − Sehol.

 Úgy keltünk át, mintha a középkori várjátékok vesszőfutásán lennénk. Az ember ráhangolódik a felfüggesztett buzogány vagy kard lengésének az ütemére, aztán átsuhan, de vigyáz, hogy a következő előtt megálljon. Ott is kivárja a megfelelő pillanatot, különben a buzogány palacsintává lapítja, vagy a kard lenyisszantja a fejét