2022. április 21., csütörtök

Meghívó könyvbemutatóra

2020. szeptemberében látogatást tettem a Nemzeti Múzeumban, és hosszan beszélgettem Földessy Péter restaurátorral egy elborult ötletről. Arról, hogy mi lenne, ha a 21. században élő fiatalok egyszer csak megjelennének a népvándorlás korában, közvetlenül a honfoglalás előtt, a mai Budapest területén. Az ötlet azért motoszkált a fejemben, mert felkérést kaptam a Pagony Kiadótól egy történelmi ifjúsági regény megírására, az Abszolút töri sorozatba. A beszélgetés után Péter nem nevezett teljesen bolondnak, sőt, rengeteg hasznos ötletet kaptam tőle, kiket keressek fel, hol kutassak. Így aztán belevágtam. Rengeteg beszélgetés, olvasás, podcast hallgatás, helyszínlátogatás, szerencse és átdolgozott este után megszületett a regény, amely Bernát Barbara jóvoltából ilyen szép borítót kapott:



Külön öröm, hogy a könyv bemutatója kettős bemutató lesz: a sorozat másik kötetét, Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood című regényét is megismerhetitek. A könyvek bemutatójára április 29-én kerül sor, amelyre sok szeretettel várok minden érdeklődő kicsit és nagyot. 


2022. április 7., csütörtök

A királykisasszony átöltözik

Valamelyik este, amikor már nem volt agyam leveleket vagy meséket írni, vagy olvasni, vagy bármi olyasmit csinálni, amihez gondolkodni kell, nekiálltam YouTube videókat nézni. Elém került egy átváltozóművész, egy francia lány, aki a másodperc törtrésze alatt képes volt átváltoztatni a ruháját. Az első gondolatom az volt, hogy ez milyen menő lenne a hétköznapokban, sokkal több időm lenne, ha nem kéne az öltözködéssel bajlódni. Aztán az jutott eszembe, hogy bármilyen ruhát is varázsolt magára, ugyanaz a szép arc mosolygott rám a képernyőről.

Fotó forrása: a Móra Kiadó facebook oldala

A Pityke és prém című könyvem szereplői is gyakran öltözködnek. Govalinda, a tizenhét éves trónörökös királykisasszony a főcicomamester segítségével különös gondot fordít arra, hogy az öltözéke mindig kifogástalan legyen. Biztos örült volna egy olyan varázslatnak, mint amit az átváltozóművész tudott, bár a főcicomamester tiltakozna, szerinte ugyanis „a tökéletes megjelenés művészet, a művészet idő”. Nem lehet csak úgy másodpercek alatt összecsapni!
Govalinda húga, Prillaszári, összevissza felvesz magára bármit, ami éppen a keze ügyébe akad, vagy amire van ideje. 
Aztán ott vannak a prémesek, akik kisgyerek korukban állatprémbe öltöznek, és soha többet nem mutatják meg embertestüket senkinek. Viszont szeretik a prémjeiket bogyókkal, virágokkal, csecsebecsékkel feldíszíteni.
Nem csak a szereplők szeretnek öltözködni, hanem a regény is. Nagy örömömre megjelent a Pityke és prém második kiadás, amely szövegét tekintve változatlan, ám új köntöst öltött. Az új megjelenés főcicomamestere Szabó Imola Julianna.

2022. március 19., szombat

Szil, szál, szalmaszál


Fűben és fában, kőben és tóban, szellőben, csobogásban, lebbenésben, lobbanásban, mindenben lakik mese. A hétvégén kirándultunk. Egy sebes és huncut patak mellett sétáltunk, és a parton, az egyik bokor ágán egy ökörszem ült. Muris kismadár, apró, barna gombóc, egyik oldalára egy csíkocska csőrt, a másik oldalára egy legyezőcske farkat tűzött az alkotója. A telefonomról a madárhatározó alkalmazásból lejátszottam neki egy másik ökörszem csipogását. Egy ideig izgatottan imbolygott az ágon, és lelkesen felelgetett, aztán rájött, hogy ő bizony át lett vágva, és méltatlankodva elrepült. Sétáltunk tovább, és a patakparton hemzsegtek a mesék.


Ha mondjuk goromba szél fújt volna, zuhogott volna az eső, és nem tudtunk volna kirándulni az ökörszemes patakparton (vajon hol bújhatott el az a hófehér ökörmágus, akinek a kémje volt a pici madár?), akkor belebugyoláltam volna magam a kedvenc pokrócomba, és belefeledkeztem volna a Cerkabella Kiadónál megjelent Tengerecki – Kalandok Magyarországon. Kortárs mesék és mondák című antológiába.

2022. január 26., szerda

3-5-8 perces Jóéjtmesék

Gyerekkoromban rengeteg hanglemezt hallgattam játék közben. Az egyik kedvencem Halász Judit: Amikor én még kislány voltam című albuma volt. A lemezen szereplő, énekelt versek közül több is beleégett a fejembe, szívembe, és máig gyakran dúdolom őket. Az egyik ilyen dal, Zelk Zoltán verse:


Amikor gyerekkoromban az az ébrenlét határán egyensúlyozva féltem átlépni a képekkel, gondolatokkal terhes álomvilágba, gyakran dúdoltam magamban, mint altatódalt. Eszembe jutott akkor is, amikor a Pagony Kiadó felkért, hogy írjak egy mesét a 3-5-8 perces mesék sorozat készülő kötetébe, amelybe a szerkesztő, Rét Viki jóéjtmeséket válogatott. A versből született a kép álmodozó kislányfejemben, és a képből született A zöld kendő című mese. 

2022. január 20., csütörtök

Macskák mesés könyve

Karcsúak, dagadtak, elegánsak, settenkedők, girhesek, alattomosak, számítók, kedvesek, hízelgők, bársonyosak, ravaszak, akrobatikusak, lusták, titokzatosak, éhenkórászok, igénytelenek, kényeskedők, ragaszkodók, hűtlenek, gyógyítók, bosszantók, mókásak, ezerfélék, és éppen ezért bármikor, bármennyit lehet róluk írni. Verset, mesét, drámát, bohózatot, tornagyakorlatot, operát, szakácskönyvet. Bármennyire kiismerhetetlenek, a lelkünk mélyén mindannyian egy kicsit olyanok vagyunk, mint ők. Csak egyetlen dolgot kéne eltanulni tőlük, hogy jobb legyen a világ: a dorombolást.

Julianna úrasszony
(akinek nem a gazdája, legfeljebb az embere vagyok)

2021 év végén két csodás antológia jelent meg a Cerkabella Kiadónál, amelyben szerepel mesém. Az egyik a Macskák mesés könyve.

2021. szeptember 18., szombat

Az ejtőernyős imája

„Már egy hete csak a mamára gondolok mindig...” Illetve nem csak egy hete, hanem egy ideje gyakran, és nem az anyukámra, hanem a nagymamámra, aki nekem a mama. Időnként próbálok róla írni, képzeletben ő lenni. Ez a rövid írásom a Csillagszálló idei második számában jelent meg, megvásárlásával az Oltalom Karitatív Egyesületet lehet támogatni. A lapról, a vásárlás és előfizetés lehetőségeiről, a korábbi lapszámokról a honlapon lehet tájékozódni.

Medveczky (született Szabó) Gabriella, mama

Elindultunk. Szalad a gép a pályán. 

Azt mondják, Istenem, hogy az ember, mielőtt meghal, egyetlen pillanat erejéig visszatekinthet az életére. Ezalatt megláthat mindent. Az egészet.

Az emelkedés ereje az ülésbe ránt. Amikor először éltem át, nagyon megijedtem. Mindent meg lehet szokni. A felszállást és a repülést is. 

Vajon a madarakon is ránt a felszállás? Vagy az angyalokon?

A százados szerint a repülés biztonságos. 
A repülőtéren parkoló gép pedig olyan súlyosnak tűnt, mint egy mozdonykocsi. Most meg egyre apróbbak odalent az emberek. Kicsi skatulyák a házak. Repül ez a mozdonykocsi mégis. Vasmadár.

A verandára néha beszökik egy cinke. Két kezembe fogom, kicsi teste verdes, ahogy most a szívem zakatol. A repülőgép szíve remegő magam. A szívem verdeső kismadár.

A százados szerint az ugrás is biztonságos. Ki fog nyílni az ernyő. Húzza a hátam, pedig még rajtam sincs a csomag. Abba a pici csomagba gyömöszölték az ejtőernyőt. Amikor a földön a hátamra tették, szörnyű nehéz volt. Pedig selyemből van. 

Istenem, minden csomagom nehéz. Az árvaság is az. A magány is. Meg a hit, az is nehéz.
Azt mondják, hogy az ember, mielőtt meghal, egyetlen pillanat erejéig visszatekinthet az életére. Vajon ha az ember nem meghalni készül, hanem kiugrani egy repülőgépből, akkor is eljön ez a pillanat?


Margit ugrik először. Ő lesz az első, én a második. De ha nem nyílik ki az ernyőm, akkor én leszek az első, aki földet ér, és ő a második. Talán könnyebb lesz másodiknak ugrani. Az is lehet, hogy ha meglátom, amint Margit a föld felé zuhan, elmegy a bátorságom.
Fegyelem! Csak szép sorban tenni, amire a százados megtanított. Lépésről lépésre, mozdulatról mozdulatra. 

Vajon a zuhanás is mozdulat? Vagy mozdulatlanság? Ha meghalunk, és a földi létből a mennybe jutunk, vajon akkor is zuhanunk, csak fölfelé? Vagy ott már nincs is fönt meg lent?

Elértük az ugrási magasságot. Margit már az ajtóban áll. 
Fegyelem! Csak egy mozdulat felállni az ülésből. Csak egy lépés előre. Csak egy csomag a hátamra. Csak egy ajtó. Csak a mélység. Csak az ugrás. Csak a szél.

Ugyanolyan távol vannak a felhők, mintha a földön állnék. Állok én is, a táj fölfelé zuhan. Elzuhannak mellettem a madarak. Távolodik az ég. Közeledik az Isten. Fordítva pereg le az életem.

Milyen hangos a zuhanás. A levegő sikolt!

Csak ne a pokolba. Mindent elviselek. Mindenkit szeretek. A pokolból ments ki, Istenem!

Kinyílt! Végre kinyílt! Az ernyő nagyobbat ránt, mint a repülőgép felszálláskor. Hogyan ránthat ekkorát egy göngyölegnyi selyem és levegő?

Eddig úgy éreztem, állok, és felfelé esik a táj. Most én kezdtem zuhanni, és ami eddig mozgott, megáll körülöttem. Egy pillanatképen felragyog az előttem álló élet. Mennyi zene, mennyi kép, mennyi szó!
Mennyi zuhanás.

Közelít a föld. Félelmetesebb a földet érés, mint az ugrás.
Fegyelem! Lépésről lépésre. A föld üt. A fű is kemény.

A madarad úgy lennék, Istenem. Verandáról szabaduló, végtelenbe zuhanó, emberszívű kismadarad.


*


Medveczky Gabriella (1911–2001) az első magyar női ejtőernyős páros egyik tagja. Vöröskeresztes nővér volt, akit 1935-ben Tatár Margittal közösen képeztek ki ejtőernyős ugrásra, hogy a frontvonalon szükség esetén gyorsan érkezzen a segítség. Az első ugrásra 1937 június 12-én került sor.


A kép jobb szélén Tatár Margit integet, mellette Medveczky Gabriella,
közvetlenül a sikeres ugrás után


2021. szeptember 10., péntek

Orzalinó úr és az elemi csapások

Korábban már beszámoltam róla, milyen izgalmas történetet találtunk ki a 91. Ünnepi Könyvhét alkalmából Békéscsabán. Amikor a történetet begyűjtöttem a tarsolyomba, felkerekedtem a következő csodavárosba, Gyulára, a világ legsüppedősebb szőnyegű könyvtárába, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba. (Mint megtudtam, valóban szoktak itt éjjeli, szőnyegen settenkedős könyvtári programokat tartani.) Legnagyobb örömömre az összegyűlt gyerekek úgy döntöttek, Zroba Orzalinó, a borz kalandjait folytattuk együtt. Ha fogalmad sincs, ki az az Orzalinó úr (elég rejtőzködő életmódot folytat, éjjelente settenkedik az erdő süppedő avarszőnyegén), akkor ebben a bejegyzésben megismerkedhetsz a mese elejével. 

Gyulai hangulatképek


Egy mese kitalálása általában azzal kezdődik, hogy megbeszéljük, milyen műfajú történetet alkossunk. Körömlerágósan izgalmas kalandokat találjunk ki? Hasizomlázas röhögőst? Rafinált bűnügyit? Nos, a gyulai gyerekek úgy döntöttek, hogy ez egy olyan kalandregény legyen, amely izgalmas, vicces, és nem nélkülözi a romantikát. Lássuk csak, mi sült ki ebből a kombinációból!