A sivatagi róka és a vándorok (Állati kalandorok 2.)

Az Állati kalandorok sorozat folytatódik, a legfrissebb, második részt a Könyvfesztiválon mutattuk be. Ezúttal sivatagos környezetbe, a Szahara északi részébe utazunk, perzselő napsütésbe, arany homokdűnék közé.

Bármilyen mostohák is a körülmények, még a sivatagban is jelen van az élet, ráadásul csupa izgalmas, formatervezett élőlény népesíti be, mind csodálatosan alkalmazkodtak a szélsőséges klímához. Mind közül számomra a legaranyosabb a sivatagi róka, ezért is választottam egy kisrókát, amelyik a felnőttkor küszöbén áll. Pici, a házimacskánál is kisebb állatka, hatalmas füllel, aranyszínű bundával, puha, bundás tappancsokkal. Játékos, nesztelen, ha boldog, dorombol – ennél aranyosabb főhőst nem kívánhat magának az íróember. Apropó, ember. A mese címében szerepelnek a titokzatos vándorok. A felbukkanásukról szól ez a meserészlet: 

Hirtelen zúgás és dübörgés szakította félbe a délutánt, elillant a sivatagot beborító nyugalom. A róka minden érzéke kiélesedett. A hang idegen volt számára, soha nem hallott még hasonlót sem.

      Ami ismeretlen, az jelenthet veszélyt, de élelmet is – gondolta, és óvatos léptekkel elindult a hang irányába.

      Dűnéről dűnére osont, fülét mindig az egyre erősödő zaj felé fordította. Messze járt még a dübörgés okozója, de a róka a hang irányából kikövetkeztette, hogy a forráshoz fog érkezni. Odasietett, megszimatolta az éjjel kifosztott fészek maradványait, aztán egy kő tövében ásott egy gödröt, és belefeküdt. Fejét a földre ejtette, csak a füle mozgott. Bundája színe elrejtette a homokban, nem láthatta, nem hallhatta őt senki.

Solymár Albert Géza illusztrációja

      A láthatáron feltűnt egy nagy porfelhő, annak a mélyéről jött a hang, amely erősebb volt, mint a sáskák zirregése. A föld dübörgött, a róka körül remegtek a homokszemek. Aztán a fergeteg a forrás közelébe ért, és hirtelen megállt. Pár pillanat múlva a szél elvitte a porfelhőt, és feltűnt három homokszínű terepjáró. A róka nem tudta, mik azok, csak azt, hogy nem élőlények. Az egyiknek kinyílt az ajtaja, és kiszállt belőle egy ember. 

      A róka embert sem látott még. Hallotta a szelet susogni róla, de azt hitte, mese az egész. Pedig ez az ember valóságos volt. Két lábon járt, és hunyorgott a fényben. Kezét a szeme fölé emelte ellenzőnek, és körülnézett. A másik autóból is kiszállt egy ember. Ketten keringtek a köves dombocska körül, mintha keresnének valamit. A róka meglapult a gödörben, már a füle sem mozgott. 

      Vajon az emberek miért nem szimatolnak? – tanakodott magában. – A sivatagban minden ott van, ahol lennie kell. Nem lehet eltéveszteni. Vajon mit keresnek?

      A két ember hosszú percekkel később talált rá a forrásra. Ujjongva visszasiettek az autókhoz, amelyekből egyre többen szálltak ki. Óriási nyüzsgésbe fogtak. Egy asszony vizet fogott fel egy tömlőbe. A férfiak és a gyerekek az egyik kocsi hátuljáról összegöngyölt ponyvát emeltek le, és sátor építésébe fogtak. Nevettek, kalapáltak, énekeltek, hangoskodtak, mintha nem félnének semmitől. 

      A sivatag lakói, a forrás körül élő gyíkok, skorpiók, kígyók, madarak, egerek és a gödörben lapuló róka kíváncsian figyeltek, de az emberek nem vették észre őket. Az est leszállt, a sátor elkészült, előtte tűz lobbant. Az állatok a lángok láttán még mélyebbre húzódtak a vackukban. A róka egy ideig még szimatolt, aztán nesztelen léptekkel elhagyta a gödröt, és vadászni indult.

      Közben az embereken gondolkodott. Nem ott voltak, ahol lenniük kell. Nem úgy viselkedtek, ahogy a sivatag rendje megkívánta. Változást hoztak. Ez a változás jó lesz, vagy rossz?

Nem válaszolt senki. Érzéketlen szemmel pislogtak az égen a csillagok.

Solymár Albert Géza illusztrációja

A könyvben nem csak az emberek és a róka nagy kalandjáról olvashattok, de a mesében elrejtettem egy másik mesét, a kötet végén pedig, az előző részhez hasonlóan, ismeretterjesztő fejezeteket találtok. Ezek bemutatják a sivatagi rókákat, a sivatag élővilágát, és a végtelen homokdűnék vándorait.

Közben azt is elárulom, hogy készül a sorozat harmadik része. Ebben ismerős tájon, a Kis-Balatonnál kalandozunk, a főszereplő pedig két kölyökvidra lesz. Solymár Albert már dolgozik az illusztrációkon, alig várom, hogy lássam őket!

A sorozat első két kötete