Krumplik

A mesét Kamondy Imre: Krumplicsalád című fotója ihlette. További képekért látogasd meg a Cabaret Medrano együttes oldalát, ahol remek zenéket is találsz.   

Délelőtt rettenetes gonoszságot követtem el.

Anna a konyhában ült, az asztalra támasztotta a könyökét, álla a karján pihent. Tágra nyílt szemén tündérek, manók és szivárványok táncoltak kifelé, körbelibegték az újságpapírra tett krumplikat, aztán visszacikáztak.

            − Manci, te meg mit csinálsz?

            Amikor ez a tündércikázós kifejezés ül az arcán, muszáj Mancinak hívni. Vagy Rozinak.

            − Beszélgetek.

            − A krumplikkal?

            − Ugye, milyen kedvesek?

            −  Friss, piaci krumplik – tettem hozzá kicsit irigykedve.

Őszi alma

Van egy takaróm. Sok kis négyzetből varrta a nagymamám. Esténként, amikor betakarózom, kiválasztok egyet. Először végigsimítom, hogy érezzem, milyen benne az idő. Télen napsütéses négyzetet választok, nyáron meg havasat. Ha becsukom a szemem, álomra nyíló ablakká válik. A kedvenc négyzetem piros. Nő benne egy almafa, és minden évben terem rajta egy szem alma.

Simonyi Cili képsorához készült a mese, teljes terjedelmében az Író Cimborák blogon olvasható.

Cseresznyeszerelem

Még egy manótól is szokatlan, hogy beleszeressen egy cseresznyébe. Először a bimbót vette észre, ami az ág végén csücsült, magányosan. Lélegzete is elállt a manónak, amikor az orra előtt kipattant, és gyűrött kis szirmocskáit elrendezte a napon. Kellő távolságról nézte, nehogy tolakodónak tűnjön, és irigykedve hunyorgott a méhekre.

A teljes mese az ÚjNautiluson olvasható.

A kép webhelye: cseresznyevirág

Hagymácska

Megjelent a Nálatok nőnek-e még égigérő paszulyok? című könyvben, Föld Napja Alapítvány, Budapest, 2009
Illusztráció: Joe DeFerrari blogjáról

Hagymát pucoltam. Illóolajak facsartak könnyet a szemembe. Leültél az asztalhoz, és kíváncsian figyelted a vergődésem.

            − Miért sírsz?

            − A hagyma miatt.

            − A hagyma miatt miért?

            Újabb húsos levelek izzadtak csípős cseppeket a késem alatt. Összefacsarodott a szemhéjam, nedvesség tolult az orromba, és válasz helyett gyorsan zsebkendőért ugrottam. Mikor végre sikerült egy szűk rést törölgetnem a könnyárban, láttam, hogy még mindig a választ várod.

            − Mert eszembe juttatott valamit.

            − Mit?

Tudtam, hogy ide mese kell, különben csomagolhatok, és holnap elköltözhetek.

            − Hagymácskát.

Szeret - nem szeret

Az Író Cimborák augusztusi, zöldség-gyümölcs témájára született a mese, Kőszeghy Csilla illusztrációjával.

Nem szeretem a meggyet. A meggyfánk olyan, hogy azokon az ágakon, amiket elérek, csak egyesével teremnek a meggyek, így nem tudom őket a fülemre akasztani. Csak feldühít, hogy olyan szép pirosak. Ha Apu felmászik a fára, és talál nekem egy, esetleg két pár dupla szárú meggyet, rögtön a fülemre akasztom, és akkor már szeretem a meggyet.

            Nem szeretem a meggyet, mert savanyú. Ha mégis eszem belőle, leülök a tükör elé, mert ahogy szétspriccel a leve a nyelvemen, fintorogni kezd a szám, a szemem meg az orrom is. Egyáltalán nem finom, de muszáj enni, mert viccesen nézek ki. A kukacok se szeretik a savanyút, ezért a meggy sose kukacos. Ezt szeretem a meggyben.

            Nem szeretem a meggyet, mert két gy betűvel kell írni. Mindig elfelejtem, és a tanító néni pirossal bekarikázza a füzetemben. Meggyet rajzol a meggyre. Ha kihagyok egy gy betűt, akkor a meggy megy. Nincs még egy olyan gyümölcs, amit ha rosszul írok le, elsétál. Ezért egy kicsit szeretem a meggyet.

            Nem szeretem a meggyet, mert olyan kevés ideig érik. Anyu azt mondja, érik a meggy, aztán pár nap múlva már nincs meggy, nincs fülbevaló, nincs fintorgás. Anyu mindig szörpöt készít belőle. A szörp édes és finom, és akkor is a spájzban marad, ha azt írom a címkére, hogy megyszörp. Így már nagyon szeretem a meggyet, de Anyut, aki megszelídíti, még sokkal jobban szeretem.