2013. június 28., péntek

A lapátfülű levélfaló

A levelek és e-mailek jellemzője, hogy ha az ember nagyon várja, akkor biztosan nem érkezik meg. Ilyenkor szidjuk a feladót, a postát, az internetet, de végül is arra jutottam, hogy egyik sem ludas. Ez olyan, mint a zoknievő mosógép, ami páratlanítja a zoknikat. Semmiképpen sem a rendetlenség az oka, hogy eltűnnek.





Imelda néni, az állítólag ártalmatlan boszorkány az erdőben sétált, és nagy ezerjófüvet, fekete nadálytövet és pettyegetett tüdőfüvet keresett gyógynövény-készlete feltöltésére. Szép napsütéses idő volt, így amikor meglátott egy mohos, kerek követ, megpihent rajta egy kicsit. Talán el is szunyókált. Arra ébredt, hogy valami motoszkál a táskájában. Nem mozdult, csak a szemét nyitotta ki résnyire. Minden lélekjelenlétére szükség volt, hogy ne ugorjon fel meglepetésében. A táskájában ugyanis nem más kotorászott, mint egy lapátfülű levélfaló. Imelda néninek eszébe jutott, hogy a táskája legalján van egy levél, amit alig egy hete kapott Azúriából, Brucella királynétól. Arra kéri, látogassa meg a palotájában, és tanítsa meg a gyógynövény-főzetek készítésének alapjait.

2013. június 5., szerda

Erdőlakók

Nem csak egyetlen mesekönyvem jelenik meg ám a Könyvhéten! Az Erdőlakók című kötet sok szempontból a szívem csücske. Egyrészt: Boros Mátyás illusztrálta. Másrészt: együtt szerepel benne egy mesém Miklya Zsolt verseivel, és ennél jobb társaságba egy mese igazán nem kerülhet. (Ez a bizonyos mese az egyik kedvenc állatomról szól.) Harmadszor: a nagypapám erdész, és borzasztóan örülni fog, ha meglátja. Itt a borító, keressétek a Könyvhéten az Abrakadabra Kiadó standjánál:



A bűvös Tovább gomb után pedig két szép illusztráció rejtőzik.