A csudálatos almafa

Az Író Cimborák augusztusi témája: Így írtok ti gyerekeknek. Ismert gyerekirodalmi szerzők stílusában írtunk verseket, meséket. Az én íróm Benedek Elek volt. Az illusztrációt Schönwald Gyöngyi készítette.

Mikor volt, mikor nem volt, − volt a világ közepében egy csudálatos almafa, amelyik egy almát termett egy évben, de az olyan mosolygós volt, hogy úgysem hiszitek. Annak a csudálatos almafának a gyökere alatt volt egy aranydió. Az aranydióban volt egy mazsola. Abban a mazsolában volt egy akkora kacsalábonforgó palota, mint ide az üveghegy meg vissza. A palotában egy király s egy királyné lakott. Szerették egymást, a népük is szerette őket, hanem gyermekük nem volt egy sem.

A nagylevelű hárfa

Írtam egyszer egy meseregényt, Sárkányfog címmel. Krimiféle, amit rendszerint éjjel írtam, és amikor az izgalmas részeknél tartottam, annyira beleéltem magam, hogy halálra rémültem az éjszakai neszektől. Később illusztráltam is, és mesekönyvet készítettem belőle karácsonyra. Most elővettem a fiókból és leporoltam kicsit. Így kezdődik:

Sűrű, sötét éjszaka volt, a holdat vaskos felhők takarták. A sötétben karcsú, nesztelen árnyék lopakodott végig a várost övező erdő titkos ösvényén, majd eltűnt egy barlangban. A barlang túlsó vége sziklákkal körbevett tisztásra nyílt. A tisztás közepén egy hatalmas fa állt. Levelei lágyan duruzsoltak, pedig szellő se rebbent. A lopakodó alak kilépett a barlangból, gondosan körülnézett, aztán a fa felé vette az útját. A falevelek duruzsolása egyre hangosabbá és tisztábbá vált. Mintha ezer meg ezer dal szólt volna egyszerre, hegedűk, hárfák, trombiták, harsonák, klarinétok, csembalók és cimbalmok végtelen sok szólama keveredett egymással. A fekete köpenyes odaért a fához és fülét az egyik levélhez hajtotta. Tetszett neki a muzsika, ezért leszakította a levelet és zsebre vágta. Futásnak eredt, és ugyanazon a kacifántos úton, amelyen érkezett, elindult visszafelé. Könnyű léptei alatt hamar kiegyenesedtek a fűszálak, és semmi nyoma sem maradt a látogatásnak.

Makik a fán

A mesét Kőszeghy Csilla rajza ihlette

− Ott, az a legmagasabb!

− Nem, mert az a másik!

− Ő a Főnök. Ő mondja meg.

− Akkor az! Gyerünk!

A makik játszva szaladnak a kiszemelt, ernyős lombú majomkenyérfához. Csíkos farkak imbolyognak, mint részeg antennák. Hátukon, a puha szőrszálak végén hajnali harmatcseppek ülnek, meg babamakik.