Egy bohém estére visszatért a szivárványos orrszarvú (tudományos nevén Diceros inflectos), videó és mese formájában.
Az afrikai szavanna
egyik legelbűvölőbb állata a dik-dik. Persze a saját léptékében kell szemlélni,
igazságtalanság lenne egy Thomson-gazellához hasonlítani. Ha jobban megnézzük,
a Thomson-gazella látványos ugyan, de messze áll a dik-dik kifinomult szépségétől.
A dik-dik nem nagy, és ehhez a kis testhez lendületes ceruzavonal lábak
tartoznak, mintha a húrjaira állítanánk egy hegedűt. Fordított hegedű a hát íve
is, ami hirtelen töréssel vált át a karcsú nyakba, azon ül az ormányos fej,
azon meg az óriási, rajzos szemek, vitorlányi fülekkel. Ha a dik-dik nekiindul,
halkan rezegnek a húrlábak, és zenévé hajlítja a háta a szelet.
Az afrikai szavanna kétségkívül
legböszmébb állata az orrszarvú. Talán azért maradhatott fenn ilyen sokáig,
mert otrombaságában földkupacnak nézte az evolúció. A szavanna tartozéka, mint
ahogy a sár, a szétrepedt szikla és a fülledtség is az. Az evolúció tréfája
volt az is, hogy az egyik orrszarvúnak, valamikor a kihalás szélén, szivárványt
rajzolt a szívébe. A déli nap szomjan halasztott egy csordányi gnút, egy oroszláncsalád
összes kölykét, meg néhány zsiráfot, aztán rásütött az orrszarvúra, és fakéreg
bőrén át felperzselte benne a szivárványt.