2013. augusztus 26., hétfő

A csudálatos almafa

Az Író Cimborák augusztusi témája: Így írtok ti gyerekeknek. Ismert gyerekirodalmi szerzők stílusában írtunk verseket, meséket. Az én íróm Benedek Elek volt. Az illusztrációt Schönwald Gyöngyi készítette.



Mikor volt, mikor nem volt, − volt a világ közepében egy csudálatos almafa, amelyik egy almát termett egy évben, de az olyan mosolygós volt, hogy úgysem hiszitek. Annak a csudálatos almafának a gyökere alatt volt egy aranydió. Az aranydióban volt egy mazsola. Abban a mazsolában volt egy akkora kacsalábonforgó palota, mint ide az üveghegy meg vissza. A palotában egy király s egy királyné lakott. Szerették egymást, a népük is szerette őket, hanem gyermekük nem volt egy sem.

2013. augusztus 13., kedd

Paprika Jancsi és Bolond Julcsa

Marianna Jagoda, lengyel illusztrátor blogján találtam egy képet, és azonnal beugrott ez a régi mesém. Mariannának köszönöm szépen, hogy a rajzokat rendelkezésemre bocsátotta, színes és szívmelengető világában érdemes elmerülni, nézzétek meg a blogját.





Hogy ki volt Paprika Jancsi? Nem egyéb, mint vándorkomédiás, aki kerítéseken cigánykereket hányt, szomorú délutánokon tréfákat mesélt, bánatos kedvében költeményeket szavalt, vagy amit a legjobban szeretett, sárgarigóktól és pacsirtáktól tanult dalokat fújt a furulyáján. Ha tetszett a közönségnek, amit mutatott, csurrant-cseppent pár garas. Ha meg nem, akkor papsajtot vacsorázott.
S hogy ki volt Bolond Julcsa? Egy szegény fazekasmesternek és jólelkű feleségének egyetlen gyermeke. Szép is volt, dolgos is volt, csak hát úgy tartották a falubeliek, hogy valami bolondféle szél fúj a fejében. Merthogy ennek a leánynak hiába akadt kérője több is, − már ez is isteni csoda volt, hajtogatták rendre az öregek, hiszen se hozománya, se jószága, se egyebe nem volt, − mégis mindet egytől-egyig kikosarazta. Ennek aztán sehogyan sem jöttek a nyitjára, és elnevezték Bolond Julcsának. Pedig Julcsa tudta, mire vár, csak ezt nem kötötte senki orrára.

2013. augusztus 8., csütörtök

The Enchanted Garden (A kertből lett palota)

Ezt a mesét nagyon régen írtam egy kedves barátomnak, Kaisnak, aki egyáltalán nem tud magyarul, merthogy szír. Készítettem hozzá apró kis rajzokat. Szerencsére találtam egy megfelelő fordítót Akunthita Golson (azaz a Nagy Okos Nővérem) személyében, aki lefordította nekem a mesét, így most ti is angolul olvashatjátok.




Once upon a time there lived a wandering young man. He traveled alone for many years, until one day he found a large, empty house in the middle of the desert. He was hungry and cold so he decided to enter and seek shelter for the night. As he stepped in he found himself in an unusual foyer; hundreds of lamps were hanging from the ceiling, although only a few of them were lit.