Borz és Szkunk terepen

Kedvenc csíkos furcsa párosom, Borz és Szkunk visszatér! Jippi, jippi, a Scolar Kiadónál megjelent a Borz és Szkunk sorozat második része! A főszereplők végre elhagyják a sok galiba helyszínét adó otthonukat, Lula néni homokkő házát. Szkunk már az első kötetben is vágyakozva nézte Borz térképeit, élénk fantáziájában minden kőzet és ásvány kincsként jelent meg, egy geológiai expedíció pedig csakis kincskeresés lehet.

Persze nem Borzról és Szkunkról lenne szó, ha csak úgy, simán elindulnának. Ha a mondandóm eddig zavarosnak tűnik, és fogalmad sincs, miről beszélek, olvasd el a trilógia első kötetét, amely Borz új lakótársa címen jelent meg 2023-ban a Scolar Kiadónál.

Víz, víz, tiszta víz

2023. szeptemberében jelent meg Simon Akeroyd: 50 kertépítő ötlet című könyve a Scolar Kiadónál, amelyet én fordítottam. Akkor elhatároztam, hogy a könyv kapcsán időről-időre a saját kertemben megszerzett tapasztalataimról is írni fogok. Ebben a bejegyzésben a kert vízgazdálkodásáról gyűjtöttem össze pár gondolatot.

Részlet a könyvből:

3. ötlet: Öntözz tudatosan!

„A víz az élet kulcsa, éppen ezért nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. Hacsak nem szárazságtűrő fajokkal ülteted be a kerted, időről időre locsolni kell, enélkül nem maradnak életben a növények.” (16. oldal)

A kert ember és természet szövetsége. Nem nagyon nevezhető kertnek az a kiterjedtebb növénytársulás, amelybe nem nyúl bele az ember, mert azt erdőnek, mezőnek, bárminek is nevezhetjük, de nem kertnek. A kert, ahogy a nevében is benne van, kerített, az ember gondoskodása alá került terület. Lehet olyan, amelyik a gazdájának gyümölcsöt, zöldséget terem, olyan, amelyik örömöt ad, lehet szabadtéri tevékenységre szánt hely, vagy éppen olyan, ami gyönyörködtet. Egy olyan ökoszisztéma, amelynek egyik fontos összetevője az emberi szándék és gondoskodás, de ennek a gondoskodásnak a mértéke az intenzív és a leheletnyi között változhat. Az intenzíven művelt gyümölcsös, a nyírt, formális díszkert és a békén hagyott erdőkert is kert, ember és természet szövetsége. Akárhogy is, ennek a szövetségnek az egyik legfontosabb eleme a kert vízháztartása.

Téli antológiák

Ha tél, akkor minden évben érkeznek az antológiák. Téliek, karácsonyiak, csupa csodák. Idén két olyan könyv jelent meg, amit meleg szívvel ajánlok karácsony előtt. Az egyik a Scolar Kiadó Ünnepváró családi mesekönyve, a másik a Cerkabella Kiadó Puhapehely című téli antológiája. 

2024-es téli antológiák

Az Ünnepváró családi mesekönyv – Lélekmelengető történetek klasszikus műveket tartalmaz. Találsz benne többek között Grimm, Benedek Elek és Andersen meséket, népmeséket, Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Oscar Wilde történeteket. Vannak benne kisebb és nagyobb gyerekeknek, vagy akár felnőtteknek szóló, de leginkább örök érvényű, kortalan mesék és novellák. Ez az a könyv, amivel meglepheted a nagymamádat, felolvashatsz az iskolai karácsonyon, de esti mesének is találsz benne ünnepre hangoló történetet. A címe nem csal, valóban családi mesekönyvről van szó.

Geológiai expedíció

Lázasan dolgozom Borz és Szkunk kalandjainak folytatásán, a sorozat 2. kötetén. Ebből osztok meg veletek egy (egyelőre nyers) részletet.

Borz és Szkunk 2023 nyarán
geológiai expedíción járt Csehországban,
Adršpach-Teplice sziklái között

      Borz gyomra óriásit kordult. Az órára nézett. A kis és a nagy mutató egymásra csúszott, és felkiáltójelként mutattak a tizenkettesre. Dél! Borz kirázta a rongyszalvétáját, huss, huss, és az ölébe terítette. Mancsba vette a villáját, és várt.
      Szkunk végigmérte. Aztán ugyanezt tette az edényekkel a mosogatóban. Visszanézett Borzra, majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta a konyhaszekrényt, kivett belőle egy doboz müzlit, majd letette az asztalra. Hamarosan egy müzlistál és egy kanál is felsorakozott a doboz mellé, majd csatlakozott hozzájuk egy pohár víz. Lics-locs – hullámzott a pohárban.
      Borz meredten bámult a müzlire. Ez teljesen váratlan fordulat volt. Bizonytalanul letette a villát az asztalra.
      – Az ebéd tönkre ment! – magyarázta Szkunk. – Minden edény mocskos. Te pedig szereted a müzlit.

Gáz, hogy elborít a gaz?

A héten megjelent Simon Akeroyd: 50 kertépítő ötlet című könyve a Scolar Kiadónál. Nagy büszkeség, hogy a könyvet én fordíthattam, és nagyon élveztem. Hasznos és okos ötletek és tudnivalók vannak benne, mindenkinek ajánlom, aki kicsi vagy nagy kertet művel, vagy csak a szobában, erkélyen próbál növényeket életben tartani. Kedvcsinálónak néhány ötletet mazsolázok a kötetből, és hozzáteszem a saját kertemben szerzett tapasztalatokat.

Részletek a könyvből: 

11. ötlet: Barátunk, a gyom

„Ha a gyomok szabadon nőnek a termesztett növények között, ugyanazért a tápanyagért versenyeznek. A gyom erősebb, így a termesztett növény elgyengül, formátlanná válik, vagy akár el is pusztul.” (40. oldal)

„Akár hiszed, akár nem, ezeknek a sokat szidott növényeknek is van hasznuk. Hozzájárulnak, hogy változatos ökoszisztéma alakuljon ki, és számos beporzót vonzanak a kertbe. … Ugyanazok a beporzó állatok, amelyek a gyomokra jönnek, később visszatérnek, megtermékenyítik a gyümölcsfákat és a zöldségeket, ezzel nő a terméshozam.”

Vissza a gyökerekhez - gondolatok egy kertészeti könyvről

50 kertépítő ötlet

Amikor közeledik a tavasz, mindig meglep, mennyi vásárló özönlik a kertészeti árudákba, a barkácsáruházak kertészeti részlegeibe. Az a sok vásárló mind szép kertet vagy teraszt szeretne, egy mini édenkertet, ahol jó lenni, vagy csak büszkélkedni a szomszédnak, hogy ez az oldal bizony zöldebb.

Furcsa, csíkos pár

Pár hete beharangoztam, hogy előrendelhető, és most végre megjelent Amy Timberlake: Borz új lakótársa című könyve, az első műfordításom. Mélységesen elfogult vagyok, imádom a két főszereplőt: a geológus Borzot és a csirkemániás Szkunkot, de megpróbálom egy kicsit megzabolázni a lelkesedésem, és megfogalmazni, miért érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Borzasztóan nagy öröm

A történet nagyon egyszerű: Borz, a magának való geológus a nagynénje üresen álló házában él, Felsőkanyaroson. Napjait rendkívül fontos kőzettani kutatásai töltik ki, amíg egyszer csak megjelenik az ajtóban egy gyanús fickó, egy bűzös borz, aki széles mosollyal köszönti, mintha régi ismerős lenne, betolul a házba, és letelepszik a nappaliban. Borz egy ideig azt hiszi, porszívóügynökkel van dolga, de hamar kiderül, hogy a nagynénje úgy gondolta, abban a nagy házban Borz mellett elfér egy lakótárs is. Főleg úgy, hogy ez a lakótárs egy vicces, vidám, társasági lény, aki imád főzni, olvasni és csirkékkel barátkozni – Luna néni szerint Borznak pont erre van szüksége. Ám Borz számára a helyzet akkor sem lenne kényelmes, ha Szkunk éppúgy lelkesedne a geológiáért, mint ő maga, de úgy, hogy a lakótársa egy bűzös borz, aki félelmében hajlamos szkunk-spriccel elárasztani a lakást… Nos, ez a helyzet elfogadhatatlan, és Borz mindent megtesz, hogy Szkunk ne maradjon sokáig.

Borz és borz és borz

 „Ha szembejön az utcán valami sosem látott, szinte biztosak lehetünk benne: az illető borz.”

(Békés Pál: Borz a sámlin)

Az apukám meglehetősen öntörvényű ember volt, aki úgy gondolta, a gyerekek szabadságát nem szabad csorbítani. Ezért mellette rengeteg kalandban volt részünk, bemásztunk omladozó kastélyba, a koncert szünetében belógtunk a zenekari árokba vagy a színpad mögé, olyan helyeken úsztunk, csónakáztunk, ahol tilos volt. Amikor nem volt senki az úton, cikkcakkban vezetett, vagy megmutatta, milyen száguldozni. Minden ajtót és ablakot kinyithattunk, ami felcsigázta a kíváncsiságunkat. Számára a biztonsági öv is csorbította a gyerekek szabadságát, és egyáltalán nem zavarta, ha a hátsó ülésen buli van. Én már felnőtt voltam, a testvéreim gyerekek. Én szabálykövető voltam, becsatoltam az övet, és erre kértem a tesóimat is a hátsó ülésen. Ők szabad gyerekek voltak, megrántották a vállukat. Az apukám nevetett. Látom magam előtt, ahogy felszaladnak a ráncok a szeme körül, és egy kicsit megbillenti a fejét a gyerekek felé, cinkosan.