Robotok harca

Hosszú, karanténos kihagyás után igazi ünnepi alkalom volt író-olvasó találkozót tartani Békéscsabán, a Jaminai Könyvtárban. Az Erzsébethelyi Általános Iskola negyedikeseivel egy elképesztően izgalmas, robotos történetet találtunk ki. A mese kezdő fejezet, amelyből a gyerekek kiindultak, itt olvashatod el.

Illusztrációnak Neil Clark figuráját választottam. Neil Clark mesekönyve Rusty-ról, a nyikorgó robotról szól. Nézzétek meg a honlapját, vagány könyvei vannak!

Az illusztráció Neil Clark: Rusty the Squeaky Robot című,
IBBY-díjas mesekönyvéből származik

A történet tehát úgy kezdődik, hogy Vili karácsony előtt a nagymamájához utazik, és amikor felmegy a padlásra, hogy lehozza a karácsonyfatalpat, a padlás mélyén talál egy furcsa dobozt. A doboznak kijelzője van, amelyen betűk villognak. Boxnak hívja magát, és azt állítja, hogy ő egy robot. Ha Vili teljesíti a kívánságait, akkor megnő, és hatalmas ereje lesz. Vili egyelőre nem mond senkinek semmit a felfedezéséről, de elhatározza, hogy eleget tesz a robot kéréseinek. Innentől kezdve már a gyerekek formálták a történetet, mégpedig így:

Bolygóvadászok - a könyv

Csendesnek álcázott este volt, olyan, amikor ötletek neszeznek a lámpafényben. Előficánkodott pár élmény: amikor gyerekkoromban napokig tartó, szünet nélküli játszásokba merültünk a testvéreimmel, kaland követett kalandot, féktelen egymásutánban. Azt hittem, már nem tudok játszani, de ezen a csendesnek álcázott estén leültem a gépemhez, és elkezdtem írni egy mesét. Pont olyat, mintha gyerek lennék, ráhagyatkoznék a fantáziámra, és hagynám hömpölyögni. Így született a Bolygóvadászok első verziója. Hamarosan megérkezik a nyomdából a végleges verzió, ami azért sokkal jobb, mert a játékba még nagyon sokan bekapcsolódtak, és fűzték velem a szálakat. Mindjárt elmesélem, hogyan született meg a könyv, de előbb hadd mutassam meg fő játékos társam, Rátkai Kornél rajzát, a könyv borítóját:

Amikor leírtam az első verziót, örültem meg röpködtem, de később rá kellett jönnöm, hogy ez még nem jó. Ez bizony még nem könyv. Itt kezdődött a történet legizgalmasabb fejezete.

BOX

A mai regényíró foglalkozás őszintén meglepett. Még sosem találkoztam olyan gyerekcsapattal, akik ennyire író fejjel gondolkodnak. Ráadásul nem egy összeszokott közösségről van szó, hanem különböző korú gyerekekről, akik a nagyhetet töltik a Pannonhalmi Főapátságban. Vili robotos történetén dolgoztunk, és a végére nagyszerűen összeállt a történet, minden a helyére került. A szép, kerek történetnél már csak a kitalálás folyamata volt izgalmasabb, igazi írói alkotóműhellyé vált a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanterme.

A történet első fejezete itt olvasható.

Boldog születésnapot, Vili!

Pannonhalmi Apátsági Múzeum, 2015. december 12.

Idegen égitestről érkező radioaktív cickányok megszállása
(Emlékeztetőül: a plakát itt látható)

15.00 ZULU

Az Apátsági Múzeumba érkezik Vili és a felszabadító csapat.

15.15 ZULU

Tényfeltárás (a jegyzőkönyv, azaz a történet elejének olvasása ajánlott a továbbiak megértéséhez)

15.17 ZULU

Megkezdődik a stratégia kidolgozása

16.00 ZULU

Megszületik a történet. Íme:

Robotos regény születik

Elárulok egy titkot: Vili is ott lesz! (Hogy ki az a Vili? Hát a regény főszereplője, amit ki fogunk találni. Meg valaki, akit nem kell kitalálni, mert valóban létezik, és tényleg ott lesz.)

Vili a pácban

Izgatottan vártam a találkozót Budaörsön, a Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban. A robotos mese, amivel készültem, teljesen új, és fogalmam sem volt, mit fognak hozzá szólni a gyerekek. Féltem, talán nem is fog tetszeni. Két második és egy harmadik osztály kuporodott össze a kicsi könyvtárban. Egészen megtöltöttétek a teret, mégis mindenkinek jutott hely, papír és ceruza. Így a remek történeten kívül rengeteg rajz is született. Ennyi jó rajzot még sosem kaptam egyszerre, és fáj a szívem, hogy nem tudom bemutatni valamennyit. No de lássuk a történetet, aminek az első fejezetét ebben a bejegyzésben olvashatjátok!

Először abban egyeztünk meg, hogy olyan történetet találunk ki, ami pont a ti korosztályotoknak szól. Megegyeztünk, hogy nem vonunk be túl sok szereplőt, mert csak belezavarodunk. Egyszerű, követhető, mégis izgalmas történetet szerettetek volna. Gondolkodtunk azon, hogy valami szép karácsonyi történetet kerekítünk, de végül a többség mást szeretett volna. Bár szinte mindegyik szavazás olyan szoros volt, hogy a tanító nénikkel közösen számoltuk a nyújtózkodó kezeket, nehogy véletlenül tévedjünk. Izgalmas játék volt!

Vili és a robot

Ahogy megígértem, új mesével készültem a következő, Írjunk regényt! című foglalkozásra. A történetet a nagymamám padlása ihlette, ahová nagyon szerettem feljárkálni, és minden szegletét felkutatni. Ha esetleg valaki magára ismerne a főszereplőben és az anyukájában, kizárt, hogy ez a véletlen műve.
A rajzokat a budaörsi Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban készítették a foglalkozásra érkező gyerekek. Az általuk kitalált folytatást külön bejegyzésben hamarosan felteszem, de annyi jó rajz született, hogy egy részét muszáj most azonnal megmutatnom.

A kép a legvagányabb robotos rajz felhasználásával készült

Vili nem volt különlegesebb, mint bármelyik gyerek az osztályban. Persze neki is voltak erősségei meg dilijei, de egyetlen szuperképességgel sem rendelkezett, sőt, űrhajó sem parkolt a garázsukban. Na jó, űrhajó mégis parkolt, mert az anyukája sci-fi rajongó volt, és a Ford oldalát teleragasztgatta Csillagok háborúja matricákkal. Úgy nézett ki, mint a Millenium Falcon. Vili úgy vélte, ez is az átlagos dilik közé sorolható, és nem viszi közelebb ahhoz, hogy valami egészen különleges kaland történjen vele.

 Az iskolában jó tanuló volt, csak a kézírása miatt kergette őrületbe a tanár meg a szülei. Azt mondták, ronda és olvashatatlan. Pedig ő mindig el tudta olvasni, amit írt, másnak meg mi köze hozzá? Otthon is rendes gyerek volt, mindig segített, amikor megkérték rá, a szobájában pedig egészen tűrhető állapotot tartott fenn. Karácsony táján szinte már kisangyal vált belőle. Menetrendszerűen elutazott a nagymamájához az ünnepek előtt, hogy segítsen fát vágni a kandallóba, előbányászni a padlásról a karácsonyfa-talpat, az udvart kicsit elrendezgetni, hogy amikor jönnek a nagymamája barátnői Szenteste énekelni, ne legyen ciki az a sok lim-lom.