2018. február 21., szerda

A titokzatos csilingelő

Az egyik karácsonyra fantasztikus meglepetést kaptam: egy egyiptomi-magyar kislány, Farag Amina küldte el saját készítésű mesekönyvét. Már akkor is nagyon tetszett, de most még több időm volt elmélyülni a mesében, belefeledkezni a rajzokba. Odakint havas a táj, pihenésre ítélt a torokgyulladás, de Amina meséje jókedvre derít. Fogadjátok szeretettel ebben a téli böjtben!











2018. február 14., szerda

Miért havazik Bálint-napon?

Ma reggel kinéztem az ablakon, és láttam, hogy apró, sűrű pelyhekkel havazik. Eszembe is jutott egy régi mese. Még szeptember írtam, és ki gondolt akkor még a Bálint-nappal meg a tavasszal?
A hópelyhek elektromikroszkópos felvételeire ezen az oldalon bukkantam.




A Jóisten bekopogott egy felhőház ajtaján. Pici, töpörödött szent nyitott ajtót, és egy zsákot vonszolt maga után.
            – Készen állsz? – kérdezte a Jóisten. – De vigyázz, mert idén én nyerem meg a fogadást!
            A szent szégyenlősen hümmögött, aztán felnézett a Jóistenre, és megkérdezte:
            – Viszed, Uram? Eléggé fáj a derekam. Meg aztán tavaly úgyis én nyertem.
            A Jóisten könnyedén a hátára kapta a zsákot. Elöl a Jóisten ment, ruganyos léptekkel, mögötte csoszogott öregesen a szent. Tágas felhőcsarnokba értek. A csarnok oszlopai  között angyalkák kergetőztek. Hópelyhekre lövöldöztek arany nyilakkal, derekuk körül alig libbent egy felhőfoszlánnyi ruhácska.
            – Ezerszer megmondtam, hogy öltözzetek fel rendesen! – dörrent rájuk a Jóisten, aztán lehajította a zsákot egy oszlop tövébe. Nehéz holmi lehetett benne, mert teljesen elmerült a felhőben.
A csarnok közepén asztal állt, rajta vízzel teli, kerek tál. A Jóisten teremtő kezével megkevergette a vizet: eltűnt a oszlopok képe, és arcok jelentek meg benne.