Valahányszor megszületik egy mese Fridolinról, a mogorva törpéről, aki egy erdei napilapot szerkeszt, megnézegetem Baracsi Gabi képeit, mert az általa teremtett varázslatos, színes és meglepő világban mindig találok egy olyan rajzot, ami illik a meséhez. Amikor ez alkalommal megkerestem, azt mondta, pókboszorkája nincs is. Pedig van. Mégpedig ilyen szép:
 |
| Baracsi Gabi rajza |
Már négy napja
szünetelt a Fridolin jelenti című
napilap kiadása. Ettől az erdő lakói egy leheletnyit idegesebbek voltak a
szokásosnál, kevésbé érezték magukat otthonosan az erdejükben. A történtekért
Flekkdíjas Fridolin, a kopasz, ráncos és általában goromba törpe volt a
felelős. Ahelyett, hogy az odújában újságot szerkesztett volna, a napjait egy
bodzabokor tövében lapulva töltötte Májusi Emánuel, a fotográfus manó
társaságában.
Fridolin, mielőtt megkezdte volna a lapulást
a bodzában, ezzel állt a manó elé:
– Te Emánuel, én most megcsinálom
életem cikkét. Te meg fotózhatsz hozzá.
A manó csak ennyi felelt:
– Jó.
Fridolin várt volna még egy kis
biztatást, de végül folytatta magától is:
– A pókboszorka kivetette a hálóját.
– Ó – felelte a manó, és ezzel a
válasszal Fridolin végre elégedett volt.
Ezután teljes egyetértésben költöztek
a bokor alá.