Pécsváradon

December 11-én két kedves élményben is részem volt Pécsváradon. Délelőtt az általános iskola könyvtárában voltam író-olvasó találkozón, ezúttal A torony című meséről beszélgettünk a gyerekekkel, akik tele voltak okos ötletekkel. Megtanultam, mitől lesz izgalmas egy sci-fi, és azt is, mennyire lelkes környezetvédők. Délután a Fülep Lajos Művelődési Központban a "Majorosék" kiállítást egy előadással zártuk le, a Kalandozó magyarok című előadássorozat részként. Édesapám mesélt a külföldi munkáiról, amibe itt-ott beleszemtelenkedtem - útitársként és kommentátorként. A képek további része a Tovább gomb után található.

 

 

A torony - illusztrációk

A torony című mesét egy Aranyvackor pályázatra írtam. Ma már teljesen magától értetődő, hogy a képi világát Sánta Kira illusztrációi határozzák meg (itt van belőlük pár), az én szemembe is beleégtek, és nem is tudom elképzelni a könyvet máshogy. De eredetileg saját rajzokkal indult a mese. Ezek az illusztrációk a pályázaton kívül soha, sehol nem szerepeltek, de nagyon szerettem rajzolni őket, úgyhogy megosztom veletek.

A kisfiú és a hóember

A torony

Íme, a csodaszép borító, amit Kira rajzolt:

Alább pedig két kép a könyvből, amit nagyon szeretek. (Hozzá kell tennem, hogy mindegyiket nagyon szeretem, és napjában többször is megnézegetem őket.) A kedvenceimet nem mutatom meg, de elárulom, hogy a könyv 20-21-es és 28-29-es oldalpárja.

A torony

Az idei Könyvhétre megjelenik a második önálló mesekönyvem az Abrakadabra kiadónál. Címe: A torony. Az illusztrációkat Sánta Kira készíti. Már nagyon régen vágytam egy igazán szép mesekönyvre, ez az álmom most megvalósulni látszik.

 

Minden bolygón vannak hegyek, és a hegyek között mindig van egy, amelyik a többiek fölé emelkedik, az a legmagasabb. Ezen a bolygón is volt legmagasabb hegycsúcs, de hiába nyújtózkodott kevélyen az ég felé, a torony legfelső ablakából még így is alacsonynak  tűnt. A kisfiú a toronyban lakott, és mint ahogy az lenni szokott, a felnőttek egyáltalán nem hittek neki. Minden reggel kisétált a toronyból, belegázolt a harmatos fűbe, fülét a földre hajtotta, és hallgatta, ahogy lüktet a föld belseje. Amikor először észrevette, akkor tulajdonképpen nem is hallotta, csak érezte.