Vili a pácban

Izgatottan vártam a találkozót Budaörsön, a Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban. A robotos mese, amivel készültem, teljesen új, és fogalmam sem volt, mit fognak hozzá szólni a gyerekek. Féltem, talán nem is fog tetszeni. Két második és egy harmadik osztály kuporodott össze a kicsi könyvtárban. Egészen megtöltöttétek a teret, mégis mindenkinek jutott hely, papír és ceruza. Így a remek történeten kívül rengeteg rajz is született. Ennyi jó rajzot még sosem kaptam egyszerre, és fáj a szívem, hogy nem tudom bemutatni valamennyit. No de lássuk a történetet, aminek az első fejezetét ebben a bejegyzésben olvashatjátok!

Először abban egyeztünk meg, hogy olyan történetet találunk ki, ami pont a ti korosztályotoknak szól. Megegyeztünk, hogy nem vonunk be túl sok szereplőt, mert csak belezavarodunk. Egyszerű, követhető, mégis izgalmas történetet szerettetek volna. Gondolkodtunk azon, hogy valami szép karácsonyi történetet kerekítünk, de végül a többség mást szeretett volna. Bár szinte mindegyik szavazás olyan szoros volt, hogy a tanító nénikkel közösen számoltuk a nyújtózkodó kezeket, nehogy véletlenül tévedjünk. Izgalmas játék volt!

Végül arra jutottunk, hogy a robot, alattomos módon, mindenféle rosszaságra veszi rá Vilit. Eleinte még csak icipici huncutságokra, de később nagyon nagy rosszaságokra. Például lopnia kell a Nagyitól. Vili annyira vágyik a kalandra, és mindenképpen szeretné megnöveszteni a robotot, hogy inkább megteszi, amit a robot kér. Arra gondol, hogy majd ha megnő, és Vili parancsolhat neki, helyrehozza a dolgokat. Nem veszi észre, hogy egy velejéig gonosz robottal van dolga. Nagyinak viszont furcsa lesz, hogy az ő kedves és segítőkész unokája hirtelen megváltozik. A robotnak nincs más választása, ki kell iktatnia Nagyit. Bezárja egy szekrénybe. (Vagy valami hasonló.) Vilinek pedig azt mondja, most jön az utolsó próba. Csakhogy most is becsapja a kisfiút. Már elég nagy a robot ahhoz, hogy tudjon repülni. Elviszi Vilit egy óriási hegyre. Azt mondja neki, ha innen hazatalál, teljesíti a kívánságát, majd egy gonosz kacajjal elrepül. Vili ott áll egyedül a hegy tetején, és végre megérti, hogy az orránál fogva vezették. Elkeseredik, mert nem elég, hogy megmászhatatlan sziklák tetején áll, a hegyet végeláthatatlan labirintus veszi körbe. A szekrénybe zárt nagymamájára gondol, meg arra, micsoda galibát okozott, sőt, a robot mi minden gonoszságot fog még elkövetni. Összeszedi minden eszét és erejét, és sok kaland árán kiszabadul. 

Sajnos nem volt időnk kitalálni ezt a sok-sok kalandot, szorongatott bennünket az idő, mint Vilit az útvesztő, de azt ígértétek, lerajzoljátok vagy megírjátok nekem az ötleteiteket. Nagyon várom ám, mert jó történetnek ígérkezik!

Viszont azt kitaláltuk, hogy amikor Vili hazaér, és találkozik a robottal (aki majdnem hanyatt esik a meglepetéstől), és végre kívánhat tőle valamit, akkor Vili úgy dönt, véget vet minden rosszaságnak. Azt kívánja a robottól, hogy kapcsolja ki magát. Kiszabadítja a nagymamát, és mire elérkezik a karácsony, rendbe teszik a kis házat, és kettejük titka marad az egész kaland.

Köszönöm szépen a rengeteg ötletet, azokat is, amiket nem volt lehetőségetek elmondani. Megleptetek, milyen hatalmas fantáziátok van. A találkozó végén ért, még egy meglepetés ért: az egyik kislány megmutatta nekem a készülő képregényét, ami egy szellemcicáról szól. Ha elkészülsz vele, nagyon szívesen megnézem!