Vissza a gyökerekhez - gondolatok egy kertészeti könyvről

50 kertépítő ötlet

Amikor közeledik a tavasz, mindig meglep, mennyi vásárló özönlik a kertészeti árudákba, a barkácsáruházak kertészeti részlegeibe. Az a sok vásárló mind szép kertet vagy teraszt szeretne, egy mini édenkertet, ahol jó lenni, vagy csak büszkélkedni a szomszédnak, hogy ez az oldal bizony zöldebb.

Az eredeti végzettségem szerint tájépítész mérnök vagyok, ezért sok barátom, ismerősöm kér tőlem tanácsot, hogyan fogjon hozzá a telke, udvara, erkélye kertté alakításához. Nagyon régen nem gyakorlom a szakmám, de nem felejtettem el az alapokat, és nekem is van kertem, amiben alkalmazhatom az egyetemen tanultakat – mégsem vagyok jó tanácsadó. Ezúton is elnézést kérek minden kitérő válaszért, megígért, de elmaradt látogatásért, meg azért is, ha nesze semmi, fogd meg jól ötletekkel álltam elő. Elszomorítóan nehéz jó tanácsot adni. Figyelni kell hosszan, érezni, érteni, mit súg a terület, és mire vágynak a lakók. Ehhez pedig hivatástudat kell, az pedig, legalábbis ami a kerttervező hivatást illeti, belőlem már elveszett.

A saját, alakuló édenkertem

Azt hiszem, minden elmulasztott tanácsért kárpótlást jelent, hogy lehetőségem volt lefordítani Simon Akeroyd 50 kertépítő ötlet című könyvét, amely hamarosan a Scolar Kiadó gondozásában jelenik meg. Ez a kézikönyv rengeteg (nem csak 50) hasznos, praktikus, és gyakorlatias tanáccsal szolgál. Pont olyanokkal, amilyeneket nekem is adnom kellett volna, amikor a barátaim megkerestek. Első ránézésre vékonynak, kicsinek tűnt a kötet, ezért amikor felvetődött, hogy lefordíthatom, nagyon gyorsan vágtam rá, hogy vállalom. Aztán amikor belefogtam, rájöttem, hogy nagyon sok információt tartalmaz, sokrétű, és igencsak bele kellett adnom apait-anyait, hogy jól (és időben) el tudjam végezni a munkát. Persze a büszkeség is belejátszott a dologba. A kerttervezés mellett szakfordítást is tanultam az egyetemen, és izgalmas kihívásnak, testhezálló feladatnak ígérkezett a könyv lefordítása.

A könyv alapvetése, hogy egy kert építésekor sokféle jó megoldás létezik, és a használók, vagy a terület igényeitől függően bármit létrehozhatunk a gondozásmentes kerttől az őserdőt idéző bozótig. A kötet többféle koncepciót, térelrendezési módszert, stílust ismertet. Tulajdonképpen kerttervező stílusgyakorlatnak is felfogható több fejezete, csak éppen nem szakszöveggel, hanem könnyen érthető, szórakoztató, egyszerű nyelvezettel ad a kezünkbe gyakorlati ismereteket. 

Bimbón megpihenő kertészeti szakmunkás

Ami pedig a legnagyobb érdeme, hogy bármilyen felhasználási módról, stílusról, extravagáns megjelenésről beszél, mindig ott van mögötte egy erős ökológiai szemlélet, amely a kertre természetes rendszerként tekint. Elmondja, miért működőképesebb és egészségesebb egy olyan kert, amelyben az élővilág sok tagja képviselteti magát (zümmögőket, csipogókat, csúszómászókat, és gyomokat is beleértve). Beszél a talaj egészségéről, ami elképesztően fontos, mert a jelenleg bevett kertfenntartási módok – az alacsonyra nyírt, kevés fajból álló gyepek, öntözőrendszerek, az élővilágba juttatott kemikáliák, a nagy, erdőalkotó lombos fák teljes mellőzése, az avar, fanyesedék, és minden avarrá bomló anyag bezsákolása és eltüntetése, ne adj’ isten elégetése – elmondhatatlanul károsak a talajra, és egyáltalán, a környezetre. Szerencsére a szerző türelmesebb nálam, és kevésbé hatásvadász, mert ijesztgetés és a vészharang kongatása helyett több módszert is ismertet, hogyan tudunk komposztálni, hogyan lesz egészséges a talaj, hogyan tudjuk okosan (és esztétikusan) felhasználni a zöldhulladékot.

Emellett a könyv rengeteg növényt bemutat, mégpedig trendi, és nálunk is beszerezhető fajokat ismerhetünk meg – ez tuti, mert utána néztem, és az említett fajok a hazai árudákban beszerezhetők. Lehet, hogy némelyikért többet kell utazni, vagy időbe telik a beszerzés, de akit egyszer elkap a gépszíj, annak a távolság, a várakozás nem lehet akadály, ha a saját édenkertjéről van szó.

Vannak a könyvben olyan fejezetek is, amelyek kerti gegeket, vagy nagyon egyszerű, egyértelműnek tűnő ötleteket tartalmaznak. Vagy csak színes, szagos ötletmorzsákat. Ezeket is szerettem, mert ott húzódik mögöttük a természet szeretete, és megmutatja, hogy amikor az ember a természettel játszik, és betartja a játékszabályokat, akkor a természet játszótárssá válik, és szívesen bolondozik velünk.

Ez saját ötlet, nem a könyvből származik:
egy középkori kertekből kölcsönzött elem, a gyeppad.

Vagyis, kedves kertészeti tanácsra váró barátaim és ismerőseim, ha bármikor csalódtatok bennem, vagy ha csak szeretnétek egy izgalmas és praktikus kertészeti könyvet, fogadjátok el ezt az ajánlást, és amikor megjelenik, szerezzétek be az 50 kertépítő ötlet című könyvet!