Bolygóvadászok 3 - Zselé él az űrben

Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban találkoztam kétosztálynyi lelkes harmadikossal az Országos Könyvtári Napok keretében. Ez borzasztóan komolyan hangzik, és egészen addig komolynak is tűnt, míg a gyerekek egyértelműen le nem szögezték, hogy tudomány és fantasztikum ide vagy oda, egy kacagtató és mulatságos történetet fogunk kitalálni. A történet első részét itt olvashatod – ennyit kaptak készen a zalaegerszegi gyerekek, a többit ők tették hozzá.

1. A szavazás

Mielőtt még ezt a mulatságos történetet kitaláltuk volna, megbeszéltük a játékszabályokat. Megtudtam ugyanis, hogy ezek a gyerekek nagyon szeretik egymást nyúzni. Nézeteltérés esetén a vita pedig azt jelenti, hogy közlöm a másikkal, hogy akkor sincs igaza és kész. A veszekedés pedig úgy történik, hogy a fejéhez vágok valamit. A tömegverekedés nem lett volna kacagtató és mulatságos, így tisztáztuk mi a különbség a verekedés, a veszekedés és a vita között. Szerencsére csak az utóbbira került sor, a vitás kérdéseket pedig szavazással döntöttük el.

2. A szereplők

Az első fontos szereplő egy pótűrhajó. Ugyan a történet során egy kicsit módosult a pótűrhajósága, de a megléte mellett végig kitartottunk.

− Az űrhajó kapitánya a pilóta, aki lány. Ez a csapat is bevállalós.

− Nagyon fontos egy számítógépzseni fiú,…

− …meg egy szerelős-bütykölős fiú.

− Orvos nélkül nem merünk útnak indulni, és a gyógyításhoz a lányok értenek jobban.

− Csakúgy, mint a főzéshez. Nem mehet az űrhajó anélkül, hogy egy sztárséf ne lenne rajta!

− Csillagász is kell. Fiú.

3. A történet karaktere

Ahogy az elején leszögeztük, ez egy vidám történet, követik egymást a mulatságosabbnál mulatságosabb epizódok. Tisztáztuk azt is, mitől lesz egy történet vicces. Két eszközt használtunk a cselekmény során: vagy valami olyasmi történik, amiben adott szituációban senki sem számít, vagy egy furcsa helyzetben a szereplők nagyon hétköznapian reagálnak.

4. A cselekmény

Az űrhajó tűzijáték és csinnadratta kíséretében elindul. Naná, hogy a legénység fiú tagjai halálra szekálják szegény pilótalányt, ezért figyelni sem tud. Alig tették ki a lábukat a naprendszerből, csimm-bumm, recsegés és ropogás, sivítanak a vészjelzők: összeütköznek egy idegen űrhajóval. A csókkal lefizethető űrrendőrtől a teljes megsemmisülésig mindenféle variáció felmerült, de hűek akartunk maradni a műfajhoz és a kezdeti elhatározásunkhoz, így egészen más folytatást választottunk, természetesen többségi akarattal. A földi űrhajóba ágyazódott űrhajó pilótája, egy vagány űrlény teljesen természetesnek veszi, hogy a két, összegyógyult járgány immár együtt folytatja az útját, sőt a bolygóvadászathoz is kedve szottyan. Szerelő pajtással és a számítógépzsenivel eggyé varázsolják az elég fura formájú űrhajót, és innentől kezdetét veszi az ámokfutás: bizarrabbnál bizarrabb bolygókra suhanunk. Csak néhány példa: sajtbolygó, mini üvegbolygó (galaktikus üveggolyó), dzsungelbolygó.

Ahogy repkedünk a bolygók között, mindegyiken találunk valami szépet, valami olyat, amitől megsajnáljuk, és mégsem tűzzük ki a nagyonmilliárdos zászlóját. Lám, az igazságérzet azért mégis picit megcsillant a harmadikosoknál is, bármennyire ragaszkodtak a komédiához.

Végül a csapat talál egy bolygón, ami a legcsúcsszuperebb, még a Földnél is jobb, mert cuki zselélények élnek rajta. A csapat úgy dönt, itt sem tűzi ki a zászlót, hanem fogja magát, és letelepszik.

5. Tervezzünk a jövőre

Aztán egyszer csak a csapat közölte, hogy ez a regény kétrészes. Nem, nem én vetettem fel, ők ragaszkodtak hozzá, de be kellett látnom, hogy igazuk van. Ugyanis a nagyonmilliárdos a Földről útnak indít egy újabb űrhajót, immár eltökélt felnőttekkel, akiket egy kis szépség és cukiság nem hat meg. Aprólékos nyomozás a világűrben, és a második űrhajó az első nyomára bukkan, a zselélények bolygója pedig veszélybe kerül. No de fiúk és lányok, hol van itt a móka és kacagás?

6. A cím

Repkedtek a címek. Itt is elidőztünk egy kicsit, mert nem mindegy, milyen hangulatú címet adunk egy könyvnek, és egy vidám történet címének huncutul kacsintgatnia kell már a borítóról. Végül a Zselé él az űrben cím lesöpörte a porondról az összes próbálkozást.

A zselévonat Dávid Ádámnak szól, akinek a könyvét, a Millenium Expresszt mutogatom.

Végül el kell árulnom valamit, gyerekek. Miután elmentetek, lezuttyantam egy fotelbe, kaptam egy kávét, és bevallom, nagyon fáradt voltam már három regény kitalálása után. (A zalabéri és pókaszepetki befejezéseket is olvassátok el, érdemes.) A kávét kortyolgatva eszembe jutott valami. Mégpedig az, hogy majdnem pontosan olyan folytatást találtatok ki a történetnek, amilyet én magam is elképzeltem, csak nem sikerült rendesen megírnom. Lehet, hogy ez az egész regényötlet, ami bennem motoszkál évek óta, mégsem olyan rossz? Ígérem, átgondolom, és ha sikerül jól megírnom, és meg is jelenik, visszatértek Hozzátok.