Delfin naplója 4 - A Szappanbubi-naprendszer

Az Ündürüxi legénysége egy különleges naprendszert fedezett fel. Az első expedíció 2017. április 11-én, a nyúli Pilinszky János Általános Iskolából indult.

Rátkai Kornél illusztrációja

Különös jelenségre lettünk figyelmesek a galaxis hologramján: egy halvány, alig kivehető bolygóhalmazra. A halmaz középpontját három kék törpecsillag alkotta. Palka szerint úgy nézett ki az egész, mintha buborékok lennének, így a halmazt Szappanbubi-naprendszernek kereszteltük. Az elnevezés találónak bizonyult: három bolygót fedeztünk fel, és mindegyikben volt valami buborékszerű!

1. bolygó

Koordinátái: TM-42˚ CSZ-98˚

Név: Révusz

Karakter: változó

Élővilág: van

Napló (Delfin jegyzete):

Amikor közelebb értünk a bolygóhoz, először eléggé megijedtünk, mert éppen olyan változékony formája volt, mint az űrkocsonyáknak. Az űrkocsonyákról pedig elég ijesztő emlékeink vannak, mert ezek a furcsa, láthatatlan űrtrutymók mindent bekebeleznek, ami a közelükbe kerül. Majdnem az űrhajónkat is...

Ez a bolygó, amit nagy hirtelenjében Révusznak neveztünk el, hatalmas, hullámzó felszínű ragacsnak nézett ki. A műszerek élet jelenlétét mutatták, de csak bizonytalanul, mintha a bolygó lényei rejtőzködtek volna. Ez eléggé felcsigázott bennünket. Úgy láttuk, a bolygó nem képes önálló mozgásra, mint az űrkocsonyák, így közelebb merészkedtünk egy kicsit, épp annyira, hogy a műszereink hatékonyabban dolgozhassanak.

A bolygónak légköre volt, pamacsos felhőréteggel, alatta hullámzott a változó színű zselé. Palka szerint mindenízű gumicukor, annyira sokféle színei voltak. Bolygókörüli pályára álltunk, de hiába keringtünk többször is az égitest körül, nem tudtuk felfedezni az élet nyomait. Pedig a bolygódetektor folyamatosan jelzett, mégsem láttunk semmit. Végül Miló javaslatára egy szondát küldtünk a felszínre, és hamarosan sikerült megfejteni a rejtélyt. A bolygót egészen a központi magjáig zselétenger fedte. Azonban a szokásostól eltérően nem szárazföldi kontinensekkel rendelkezett, hanem a zselében úszó gömbhártyákkal. Ezeknek a belsejében gazdag élővilág tenyészett, és egy intelligens életforma is létezett. Sokat nem tudtunk meg róluk, csak azt, hogy iszonyatosan megijedhettek a szondánktól, mert kilőtték. Jobbnak láttuk, ha odébbállunk, mielőtt minket is kilőnek. Ezt legjobban Alex sajnálta, mert a Tatamama tengerében is hasonló gömbhártyákat látott, és szerette volna jobban megvizsgálni a Révusz buborékjait. Mindenesetre az adatokat elmentettük, talán ebből is leszűrhetünk valami hasznosat.

Értékelés (1-5-ig): 4

(nagyon klassz volt a bolygó, az egyik legszebb, amit láttam, de a szonda kilövése miatt kicsit megsértődtünk)

2. bolygó 
Koordinátái: TM-47˚ CSZ-97˚

Név: Szappatisz

Karakter: gömbhártya

Élővilág: van (ős-űrbogáncsok!)

Napló (Delfin jegyzete):

Tovább kalandoztunk a Szappanbubi-naprendszerben, és több érdekes égitestet is felfedtünk. Láttunk például egy félig összeomlott, üreges holdat. Az egyik oldala betört, és ott megfakult a buborékkéreg csillogása. A hold körül gyűrűként keringtek a szilánkjai, a belsejében pedig ott csücsült a meteorit, ami összetörte.

Végül találtunk egy bolygót, amelyen landolni tudtunk. Hogy honnan tudtuk, hogy biztonságos? A bolygó holdján egy nagy kapu állt zászlókkal (úgy nézett ki, mint egy felfújhatós ugrálóvár), és rá volt írva, hogy „Köszöntünk a Szappatiszen”.

Tényleg olyan volt az egész, mint egy ugrálóvár világ! Sok gombócos fagyinak néztek ki a fák, és úgy növekedtek, mintha belülről fújnák őket. A fák között lábas-csápos, szivacsos, szárnyas pamacsok repkedtek, a bolygó bogarai. A földön rákszerű lényecskék cikáztak, a potrohukból buborékokat eregettek. Közelebbről megnézve az élőlények bőre, kérge gyönyörű volt: geometrikus minták hálói borították őket, minél nagyobban voltak, annál gazdagabb lett a díszítésük. Borzasztóan élveztük, hogy a buborékdombok trambulinként működtek, egyikről a másikig lehetett ugrálni. A Szappatiszen is éltek űrbogáncsok, bár kevésbé voltak civilizáltak, mint a mi csodazöldjeink vagy csodaliláink, de egészen jól elbeszélgettünk velük. Buráknak nevezték magukat.

Aztán egyszer csak dörögni kezdett az ég, és a burák hirtelen becsusszantak a buborékok belsejébe. Nem tudtuk, mi bajuk lehet, de hamarosan rájöttünk: az égen gyülekező felhőkből ragacsos, mérgező gömbök hulltak eső helyett. Gyorsan az űrhajóba menekültünk. Nem esett bajunk, bár Alex azóta is tiszta kiütés. Ahogy az eső a földre hullott, a föld feketévé és ragacsossá vált, mint a kátrány, és éktelenül büdi lett. A fortyogó trutyiból új buborékok keletkeztek, de olyan hatalmasak, hogy megnőttek a felhőkig. Úgy beleragadtunk a mocsárba, hogy nem tudtuk felszállni, hiába pörgettük a hajtóműveket. Aztán az egyik buborék pont alattunk kezdett el növekedni, felemelte az űrhajót, aztán kipukkadt, és kilökött minket az űrbe. Nem is mentünk vissza a Szappatiszra. Csak azt nem tudom, hogy fogjuk levakarni az űrhajóról azt a gusztusztalan, fekete ragacsot!

Értékelés: a felszín 5, a trutymó a hajón: -2

Folyt. köv...