Küldetés (Csillagközi kikötők 1.)

A korábbi blogbejegyzéseimet úgy vezettem be, hogy idén ősszel több olyan könyvem is megjelenik, amelyet írói pályámban mérföldkőnek érzek. Ezúttal nem is mérföldkőről, hanem fényévkőről van szó.

Ha valami lenyűgözött egész életemben, az a földi természet, meg a földönkívüli. Néha, ha különösebb agyi kapacitás nélkül szeretnék digitális tartalmat pörgetni, az űrteleszkópok fotóit nézegetem, belenagyítok a felfoghatatlanul nagy és színes világűrbe. A fantáziám nem sokáig marad nyugton, addig zizeg, míg egy űrhajón ülök, és idegen világról idegen világra kalandozok. (Ennyit az agyi kapacitás kikapcsolásáról…) Ugyanez a varázsa az összes űrszappanoperának, amelyek a testvéreimmel rengeteg gyerekkori játékunkat ihlették.

Téli mesekönyv

A Könyvfesztiválra érkező harmadik könyvem címe egyszerű: Téli mesekönyv, és a Scolar Kiadó gondozásában jelenik meg. Szívből, örömmel írt mesék gyűjteménye, amelyet éppen annyira szerettem írni, amennyire a telet szeretem. A könyv tele van szebbnél-szebb, színes illusztrációkkal, Orosz Annabella igazi, kandalló mellett kucorgós, békebeli téli hangulatot varázsolt.

Karácsonykor születtem, így a karácsony számomra kétszeresen is a születés ünnepe. A télnek az első felét szeretem, a hosszabbodó estéken a gyertyafényt, az izgatott készülődést, ajándékkészítést, beszerzést, csomagolást. Ahogy a lassan ránk telepedő hidegben és sötétben jobban észrevesszük az otthoni örömöt, a meleg pokrócot, egy jó könyvet, fűszeres teát. Ahogy közeledik a karácsony, jó újra kicsomagolni és felfedezni a karácsonyfadíszeket. Szeretem a kesztyűket, és jó a csípős hidegről a meleg lakásba lépni, vagy ruhát adni a kutyára. Vagy séta közben gyönyörködni a fák ágszerkezetében. Várni a havat, elámulni a jégvirágon.

A vidrák és a Balaton őre (Állati kalandorok 3.)

Az előző blogbejegyzésemben írtam, hogy az idei könyvfesztiválon megjelenő könyveim mindegyike mérföldkő számomra. Ezek egyike a Kolibri Kiadónál futó Állati kalandorok sorozat következő része, A vidrák és a Balaton őre. A sok egzotikus tájon történt kalandozás után egy Magyarországon honos, rendkívül mókás és aranyos pofájú kis emlőssel ismerkedhetnek meg az olvasók.

Megjelent az Állati kalandorok 3. kötete!

A sorozat első részében Dél-Amerika trópusi esőerdeiből egészen Európa partjáig utaztunk egy minden lében kanál kolibrivel, a másodikban pedig Észak-Afrika titokzatos sivatagi környezetébe látogattunk, és követtük egy gyanakvó sivatagi róka felnövésének történetét. Amikor azon gondolkodtunk a kiadóban a munkatársakkal, milyen állatról szóljon a harmadik rész, mindenképpen vizes élőhelyet kerestünk. Először csupa tengeri állatok jutottak eszünkbe (nekem a polipok a kedvenceim, de állítólag nem elég cukik), végül egy olyan helyszín és állat mellett döntöttünk, ami a hazai olvasóknak különösen kedves lehet. Így lett a kiválasztott állat a vidra, amely bár gyakori, de profi rejtőzködő, és nem nagyon találkozunk vele, a helyszín pedig a Kis-Balaton, amely érintetlen mocsárvilágot őriz. Gondoltam, egyszerű dolgom lesz, hiszen hazai tájról van szó, ahol többször jártam, és egy olyan állatról, amelyről minden bizonnyal rengeteg magyar nyelvű szakirodalom született.

Háromszor is Bruni

Idén ősszel több könyvem is megjelenik, és mindegyiket valamiért mérföldkőnek érzem, ezért külön posztban fogok beszámolni róluk. Először egy olyan könyvről szeretnék mesélni, amelynek a története önmagában is egy mese.

Bruni, ahogy Megyeri Annamária megálmodta

    Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy álmodozó kislány, aki állandóan mesélt, leginkább saját magának. Természetesen ez a kislány én voltam. A családom otthonos közeget teremtett, a szárnyaló fantáziámnak sosem szabtak határ. Pedig nem szokványos családban nőttem, a szüleim (és a nagyszüleim is) elváltak, így a család sok apró mozaikból állt, sok kicsi otthonból. Volt, amelyikben nyugalom volt, míg a másikban kaland, vagy éppen kihívás. Voltam egyke, kistesó és nagytesó, okos és bolondos, de az alkotás és a történetmesélés gyerekkorom minden helyszínén szabadon áradt. Így aztán többféle műfajban kipróbáltam magam, és mire felnőtt lettem (na jó, majdnem), addigra a meseírás lett a kedvenc eszközöm.

Beszámoló könyvekről és eseményekről

Itt a tavasz, közelednek az új könyves megjelenések. Ahogy éledek én is, eszembe jutott, hogy átaludtam az őszt és a telet, mint egy borz, és nem számoltam be 2024 őszi, téli és a 2025 év eleji eseményekről és könyvekről.

Ezekről a könyvekről fogok beszámolni, és valahol orrszarvú is lesz.

A sivatagi róka és a vándorok (Állati kalandorok 2.)

Az Állati kalandorok sorozat folytatódik, a legfrissebb, második részt a Könyvfesztiválon mutattuk be. Ezúttal sivatagos környezetbe, a Szahara északi részébe utazunk, perzselő napsütésbe, arany homokdűnék közé.

Bármilyen mostohák is a körülmények, még a sivatagban is jelen van az élet, ráadásul csupa izgalmas, formatervezett élőlény népesíti be, mind csodálatosan alkalmazkodtak a szélsőséges klímához. Mind közül számomra a legaranyosabb a sivatagi róka, ezért is választottam egy kisrókát, amelyik a felnőttkor küszöbén áll. Pici, a házimacskánál is kisebb állatka, hatalmas füllel, aranyszínű bundával, puha, bundás tappancsokkal. Játékos, nesztelen, ha boldog, dorombol – ennél aranyosabb főhőst nem kívánhat magának az íróember. Apropó, ember. A mese címében szerepelnek a titokzatos vándorok. A felbukkanásukról szól ez a meserészlet:

Könyvhét 2024, itt lehet velem találkozni

 
Az idei Könyvhétre öt olyan könyv jelenik meg, amelynek létrejöttében szerzőként vagy fordítóként részt vettem:

A kolibri és az Erdő Ura (Kolibri Kiadó)
Kerti őrség, (N)agykaland sorozat (Móra Könyvkiadó)
Menyus mindenmentes süteménye (Csimota Gyerekkönyvkiadó)
Lovász Andrea (szerk.): Körtánc, Gyerekirodalmi antológia (Cerkabella Kiadó)
Amy Timberlake: Kincses tojás, Borz és Szkunk 2. (Scolar Kiadó)

Gyertek, ünnepeljük együtt a megjelenéseket, bemutatókat! A Könyvhét ideje alatt ezeken a helyeken, ezekben az időpontokban tudunk találkozni:

Borz és Szkunk terepen

Kedvenc csíkos furcsa párosom, Borz és Szkunk visszatér! Jippi, jippi, a Scolar Kiadónál megjelent a Borz és Szkunk sorozat második része! A főszereplők végre elhagyják a sok galiba helyszínét adó otthonukat, Lula néni homokkő házát. Szkunk már az első kötetben is vágyakozva nézte Borz térképeit, élénk fantáziájában minden kőzet és ásvány kincsként jelent meg, egy geológiai expedíció pedig csakis kincskeresés lehet.

Persze nem Borzról és Szkunkról lenne szó, ha csak úgy, simán elindulnának. Ha a mondandóm eddig zavarosnak tűnik, és fogalmad sincs, miről beszélek, olvasd el a trilógia első kötetét, amely Borz új lakótársa címen jelent meg 2023-ban a Scolar Kiadónál.

A kolibri és az Erdő Ura (Állati kalandorok 1.)

Előfordul néha, hogy az öröm nem kitörő és ujjongó, hanem elszótlanít, belülről fűt, és nehéz kifejezni. Április 24-én jelent meg a Kolibri Kiadónál az Állati kalandorok című sorozat első kötete, A kolibri és az Erdő Ura, és azóta keresem a szavakat, hogyan meséljek a kötetről és a megjelenésről.

Kaktusz cica szabadidejében szeret olvasni

Már nagyon régen, 2019-ben megfogalmazódott bennem, hogy annyira szeretek állatokról írni, hogy egy egész sorozatra való kalandot is ki tudnék találni. Azon is sokat gondolkodtam, hogy amikor állatokról írok, akkor munka előtt és közben rengeteget olvasok, kutatok. Szeretem, ha az állatok nem népmesei hősök, nem tipizált karakterek, hanem a természetes élőhelyük és tulajdonságaik szerint viselkednek. Az élővilág lenyűgöző, és hiába élénk a fantáziám, a természet gazdagságával nem ér fel. Ezért szerettem volna, ha a könyvekben nem csak mese szerepel, hanem az olvasók megismerhetik a valóságos állatokat is.

Igen ám, de a kevert műfajú könyvekért nem annyira lelkesedem. Kizökkent, ha egy mese közben magyarázó ábrákat vagy szövegeket látok. Annál már jobban szeretem, ha egy ismeretterjesztő könyvben vannak mesék, versek is, de ezekben valahogy nem simul össze természetesen az ismeretterjesztés és a mese. Volt egy régi, szép kísérlete az Abrakadabra kiadónak, de végül csak az első (egyébként nagyon szép) kötet jelent meg Erdőlakók címmel. Arra gondoltam, mi lenne, ha a történet végén egyszerűen elmesélném, mit tanultam az állatokról, az élőhelyükről, az emberrel való kapcsolatukról, miközben a mesét írtam. Az illusztráció is kettéválhatna, a mese mesés rajzokat kaphatna, az ismeretterjesztés meg pontosakat.

A Kolibri Kiadó hamar partnerré vált, és vállalta, hogy kiadja a sorozatot. 

Víz, víz, tiszta víz

2023. szeptemberében jelent meg Simon Akeroyd: 50 kertépítő ötlet című könyve a Scolar Kiadónál, amelyet én fordítottam. Akkor elhatároztam, hogy a könyv kapcsán időről-időre a saját kertemben megszerzett tapasztalataimról is írni fogok. Ebben a bejegyzésben a kert vízgazdálkodásáról gyűjtöttem össze pár gondolatot.

Részlet a könyvből:

3. ötlet: Öntözz tudatosan!

„A víz az élet kulcsa, éppen ezért nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. Hacsak nem szárazságtűrő fajokkal ülteted be a kerted, időről időre locsolni kell, enélkül nem maradnak életben a növények.” (16. oldal)

A kert ember és természet szövetsége. Nem nagyon nevezhető kertnek az a kiterjedtebb növénytársulás, amelybe nem nyúl bele az ember, mert azt erdőnek, mezőnek, bárminek is nevezhetjük, de nem kertnek. A kert, ahogy a nevében is benne van, kerített, az ember gondoskodása alá került terület. Lehet olyan, amelyik a gazdájának gyümölcsöt, zöldséget terem, olyan, amelyik örömöt ad, lehet szabadtéri tevékenységre szánt hely, vagy éppen olyan, ami gyönyörködtet. Egy olyan ökoszisztéma, amelynek egyik fontos összetevője az emberi szándék és gondoskodás, de ennek a gondoskodásnak a mértéke az intenzív és a leheletnyi között változhat. Az intenzíven művelt gyümölcsös, a nyírt, formális díszkert és a békén hagyott erdőkert is kert, ember és természet szövetsége. Akárhogy is, ennek a szövetségnek az egyik legfontosabb eleme a kert vízháztartása.

Menyus mindenmentes süteménye

Tizenötödik.
A Csimota Kiadó gondozásában megjelent Menyus mindenmentes süteménye a tizenötödik önálló könyvem. Nem is gondoltam erre, de aztán éppen feltettem a blogomra a megjelent könyvek közé (ide), és gyorsan megszámoltam őket. Minden könyv a gyerekem, egyformán vagyok büszke rájuk, de közben örülök neki, hogy éppen ez a kis kötet lett a tizenötödik.

A Menyus mindenmentes süteménye egy kisváros hangulatos cukrászdájában játszódik, ahová szeretnek betérni az emberek. Finomak a sütemények, de ami még fontosabb, hogy a cukrászmesterrel, Menyussal remekül el lehet beszélgetni. Mindenkire figyel, mindenkit meghallgat, mindenkihez van egy kedves szava – és neki való sütije. A vendégek nem is gondolnak arra, hogy amikor becsukják maguk után a cukrászda ajtaját, és Menyus leoltja a lámpát, akkor van-e, akinek ő is elmesélheti a gondját-baját. Észre sem veszik, mennyire magányos, és Menyus sosem panaszkodik. Egy este, zárás után különös látogatója érkezik: egy szitakötőszárnyú csillámegyszarvú.

Kerti őrség

Megjelent a legújabb könyvem Kerti őrség címen, a Móra Kiadó gondozásában, Nyulász Melinda illusztrációival.

Ez egy kicsit más könyv, mint az eddigiek, de mielőtt írnék róla, hadd mutassak be két figurát. Legalább tizenkét-tizenhárom éve egy tavasszal, amikor sokat dolgoztam a kertben, eszembe jutott egy mese egy kis manóról, aki a kertemben lakik, és a legjobb barátja egy cickány. Amíg vizet húztam a kútból (abban az évben élt benne egy béka), amíg kakukkfüvet ültettem, függőágyat szereltem a diófára, mindig ez a két alak járt a fejemben. Nevük is volt: Baltacin a manó, és Zsezse a cickány. Nagy lelkesedésemben le is rajzoltam őket. Íme, a két skicc:

Téli antológiák

Ha tél, akkor minden évben érkeznek az antológiák. Téliek, karácsonyiak, csupa csodák. Idén két olyan könyv jelent meg, amit meleg szívvel ajánlok karácsony előtt. Az egyik a Scolar Kiadó Ünnepváró családi mesekönyve, a másik a Cerkabella Kiadó Puhapehely című téli antológiája. 

2024-es téli antológiák

Az Ünnepváró családi mesekönyv – Lélekmelengető történetek klasszikus műveket tartalmaz. Találsz benne többek között Grimm, Benedek Elek és Andersen meséket, népmeséket, Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Oscar Wilde történeteket. Vannak benne kisebb és nagyobb gyerekeknek, vagy akár felnőtteknek szóló, de leginkább örök érvényű, kortalan mesék és novellák. Ez az a könyv, amivel meglepheted a nagymamádat, felolvashatsz az iskolai karácsonyon, de esti mesének is találsz benne ünnepre hangoló történetet. A címe nem csal, valóban családi mesekönyvről van szó.

Geológiai expedíció

Lázasan dolgozom Borz és Szkunk kalandjainak folytatásán, a sorozat 2. kötetén. Ebből osztok meg veletek egy (egyelőre nyers) részletet.

Borz és Szkunk 2023 nyarán
geológiai expedíción járt Csehországban,
Adršpach-Teplice sziklái között

      Borz gyomra óriásit kordult. Az órára nézett. A kis és a nagy mutató egymásra csúszott, és felkiáltójelként mutattak a tizenkettesre. Dél! Borz kirázta a rongyszalvétáját, huss, huss, és az ölébe terítette. Mancsba vette a villáját, és várt.
      Szkunk végigmérte. Aztán ugyanezt tette az edényekkel a mosogatóban. Visszanézett Borzra, majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta a konyhaszekrényt, kivett belőle egy doboz müzlit, majd letette az asztalra. Hamarosan egy müzlistál és egy kanál is felsorakozott a doboz mellé, majd csatlakozott hozzájuk egy pohár víz. Lics-locs – hullámzott a pohárban.
      Borz meredten bámult a müzlire. Ez teljesen váratlan fordulat volt. Bizonytalanul letette a villát az asztalra.
      – Az ebéd tönkre ment! – magyarázta Szkunk. – Minden edény mocskos. Te pedig szereted a müzlit.

Valóra vált álom

 Amikor megjelenik egy mesekönyv, mindegy, hogy második, tizedik vagy akárhányadik, az íróember majd kiugrik a bőréből. Új gyerek születik! El kell engedni, most már nem lehet vele szöszölni, nincs több szerkesztési kör. Most már az olvasóké. Bizony, Marci is útra kelt, a tiétek, és a könyv – meg a főhösök – sorsa attól függ, hogy mennyire szeretitek.

Nálunk a maci már olvassa

Sokszor van megérzésem, hogy az olvasók hogyan fogadják majd a frissen megjelent könyvet (naná, hogy szeretni fogják!), de most  bizonytalan vagyok. Vajon szerettek álmodni? Vajon az álmaitok meg az álmaim hasonlítanak? És álmokról olvasni szerettek-e? Emlékeztek reggel az álmaitokra? És ha elolvassátok az Álomjáró Mártont, emlékezni fogtok rá? Szeretitek-e Maros Krisztina illusztrációit? (Én imádom őket!!!)
Remélem, igen, és sok író-olvasó találkozón, nyári estén, utazáson, konyhaasztal mellett fogunk beszélgetni az álmokról. Addig is: jó álomjárást, Marci, látogass meg sok olvasót!

A mese keletkezésének történetét is megírtam egy korábbi bejegyzésben.

Gáz, hogy elborít a gaz?

A héten megjelent Simon Akeroyd: 50 kertépítő ötlet című könyve a Scolar Kiadónál. Nagy büszkeség, hogy a könyvet én fordíthattam, és nagyon élveztem. Hasznos és okos ötletek és tudnivalók vannak benne, mindenkinek ajánlom, aki kicsi vagy nagy kertet művel, vagy csak a szobában, erkélyen próbál növényeket életben tartani. Kedvcsinálónak néhány ötletet mazsolázok a kötetből, és hozzáteszem a saját kertemben szerzett tapasztalatokat.

Részletek a könyvből: 

11. ötlet: Barátunk, a gyom

„Ha a gyomok szabadon nőnek a termesztett növények között, ugyanazért a tápanyagért versenyeznek. A gyom erősebb, így a termesztett növény elgyengül, formátlanná válik, vagy akár el is pusztul.” (40. oldal)

„Akár hiszed, akár nem, ezeknek a sokat szidott növényeknek is van hasznuk. Hozzájárulnak, hogy változatos ökoszisztéma alakuljon ki, és számos beporzót vonzanak a kertbe. … Ugyanazok a beporzó állatok, amelyek a gyomokra jönnek, később visszatérnek, megtermékenyítik a gyümölcsfákat és a zöldségeket, ezzel nő a terméshozam.”

A varázspapucs

A 3x1 család című könyvből a megjelenéskor sajnos több mese is kimaradt, ezek közül az egyik kedvencem A varázspapucs. Az illusztráció részlet a könyvből, Rubik Anna készítette, és a Mokka című epizódhoz készült. Azért választottam ezt, mert Bruni kutyasétáltatás közben is repül. (Mindjárt megérted, csak olvasd el a mesét.)

Rubik Anna illusztrációja

A legjobb barátnőmet az iskolában Bettinek hívják, de ezen a héten nem a barátnőm. Azért nem a barátnőm, mert nekem sajtos kenyér volt tízórai csomagolva, neki meg tojásos, és szeretett volna cserélni, de én nem akartam tojásos kenyeret enni, pedig szeretem. De a Betti anyukája tesz bele paprikát, és attól paprika ízű lesz a kenyér, és azt nem szeretem. Erre ő megsértődött, és felsorolta, hogy hányszor bántottam már meg életében, és ezért most egy hétig nem lesz a barim. Először nem is értettem, mit mond, mert én nem vagyok bárány, és ő sem az, és azt hittem, a bari bárányt jelent, de aztán rájöttem, hogy a barátom nem akar lenni. Szerintem ez marhaság, mert valaki vagy a barátom, vagy nem a barátom, és olyan nincs, hogy egy hétig nem a barátom és nem beszél velem, aztán megint az, de ezt már végképp nem mondhatom meg neki, mert akkor száz hétig nem lesz a barim.
Nyúlon a legjobb barátnőim a Gabcsi meg a Szöszi, és ők testvérek, és abban az utcában laknak, ahol a Rózsi néni boltja van. Gabcsi majdnem annyi idős, mint én, de szereti azt mondani, hogy egy évvel idősebb, mert ő negyedikbe jár, én meg harmadikba, és az majdnem olyan, mintha tényleg egy egész évvel idősebb lenne. Szöszi másodikos, és több mint egy évvel fiatalabb nálam, én mégsem szoktam ezt folyton emlegetni neki.

Ramszesz második fia

 

Khaemweset herceg szobra a berlini Neues Museumban

A berlini Neues Museum fantasztikus hely, az egyiptomi gyűjtemény egészen elképesztő. A kiállításra nagyjából addig emlékszem, míg szembe nem találtam magam Nofertiti mellszobrával. Ez a szobor annyira tökéletes, hogy az ember utána csak hápog és levegő után kapkod, de több szépséget képtelen befogadni.
Szerencsére Khaemweset herceggel Nofertiti előtt találkoztam, és egy fotó erejéig lehetővé tettem, hogy együtt lehessen felséges édesapjával. Ez a herceg nem csak rokonszenves mosolyú férfi, hanem nagyon érdekes ember volt. II. Ramszesz második fia, az édesanyja a fáraó második felesége, Iszetnofret.

Szoktál-e álomjárni?

Reggel, ha nem emlékszem az álmomra, csalódott vagyok. Csak arra emlékszem, hogy jó volt, de szétesik a történet. Csak egy íz, hangulat marad még pár másodpercig, aztán huss, elillan. Néha, ha magamtól ébredek, és szép lassan ereszkedem fel az álomból az ébrenlétbe, előfordul, hogy megmarad az egész történet. Ki is egészíti a fantáziám, félig ébren tovább mesélem, vagy másfelé kanyarítom a szálakat, és még lubickolok egy kicsit az álom szertelen, valószínűtlen képei között. Ezt az álomjárást szeretem a legjobban az alvásban.

Maros Krisztina illusztrációja

Ez így volt gyerekkoromban is, sőt, ha lehet, még kalandosabb, tarkább álmaim voltak, mint most. Többször visszatértem helyszínekre, álomról-álomra egyre jobban bebarangoltam egy tájat. Tanultam is, például repülni. Először a terasz seprése közben emelkedett el velem a seprű, csak pár centire a talajtól. Aztán kimaradt pár éjjel, álmodtam másról, mígnem újra megtörtént, csak akkor éppen egy deszkával repültem fel. Évek alatt megtanultam magamtól repülni. Mintha az az álombéli világ egy létező, mozaikszerűen felfedezhető, létező valóság lenne.

Könyves kívánságlista #1 - Jon Klassen illusztrátor könyvei

Még mindig, és örökké el tudnak varázsolni a gyerekkönyvek, pláne a különleges képi világgal rendelkezők. Arra gondoltam, indítok a blogon egy sorozatot, és ebben bemutatom, milyen könyveket fogok hamarosan beszerezni, vagy melyekre vágyom. Az első egy trilógia:

Jon Klassen kanadai illusztrátor, aki 2012-ben robbant be a nemzetközi gyerekirodalomba a kalapos trilógia első kötetével. Magyarul nem jelent meg, de nyersfordításban a három kötet címe nagyjából így hangzik: 

Kérem vissza a kalapom!

Ez nem az én kalapom!

Találtunk egy kalapot.