Újabb írásom jelent meg az Író Cimborák blogon, A repülő szőnyeg címmel. Az illusztrációt Takács Eszter készítette. A mesét Egyiptomban írtam. A szőnyegbolt, ahol játszódik, valóban létezik, és ahányszor Hurghadára látogatok, mindig elmegyek oda is. Egy testvérpár üzlete. Amikor beköszönök, csak a segédek vannak a boltban, de szaladnak a tulajdonoshoz, hogy megérkeztem. Pár nappal később már a fiatalabb tulajdonos vár, és megmutatja az újdonságait. Szétpakolja az egész boltot, teával kínál, és egy órát mászkálok mezítláb a szőnyegeken. Kiválasztom a kedvenceimet. Harmadik alkalommal szoktam rákérdezni az árra. Negyedik alkalommal már a főnök vár, vele kötök üzletet. A mese az Író Cimborák blogon olvasható, a Tovább gomb után pedig feltöltöttem pár fotót a boltról.
2014. március 23., vasárnap
2014. március 14., péntek
Krumplik
Délelőtt
rettenetes gonoszságot követtem el.
Anna a
konyhában ült, az asztalra támasztotta a könyökét, álla a karján pihent. Tágra
nyílt szemén tündérek, manók és szivárványok táncoltak kifelé, körbelibegték az
újságpapírra tett krumplikat, aztán visszacikáztak.
− Manci,
te meg mit csinálsz?
Amikor
ez a tündércikázós kifejezés ül az arcán, muszáj Mancinak hívni. Vagy Rozinak.
−
Beszélgetek.
− A
krumplikkal?
− Ugye,
milyen kedvesek?
− Friss, piaci krumplik – tettem hozzá kicsit
irigykedve.
2014. január 22., szerda
A bohóc és a kötéltáncos
Még ősszel írtam ezt a történetet, amikor nagyon szomorú voltam, és nem is akartam elolvasni újra. A jókedvem meghozta a bátorságot, hogy újraolvassam és javítsam.
Az illusztráció: Henri Gabriel Ibels Le Clown című pasztellképe.
Ahogy a plakát is hirdette, a műsor szenzációs volt. Fellépett tűzdobáló, késnyelő, idomított zsonglőr és labdatigris, no meg a papírmasé unikornis. A nézők kedvence a bohóc volt, sikongatva nevettek a műsorán. Az érzelmesebbek egy csipetnyi szomorúságot is felfedeztek a produkcióban. Közvetlenül utána lépett fel a kötétáncos. Könnyed volt, akár egy szitakötő, mintha nem is lenne teste, csak láthatatlan szárnyai.
Az illusztráció: Henri Gabriel Ibels Le Clown című pasztellképe.
Ahogy a plakát is hirdette, a műsor szenzációs volt. Fellépett tűzdobáló, késnyelő, idomított zsonglőr és labdatigris, no meg a papírmasé unikornis. A nézők kedvence a bohóc volt, sikongatva nevettek a műsorán. Az érzelmesebbek egy csipetnyi szomorúságot is felfedeztek a produkcióban. Közvetlenül utána lépett fel a kötétáncos. Könnyed volt, akár egy szitakötő, mintha nem is lenne teste, csak láthatatlan szárnyai.
A bohóc
mindig úgy kezdte a műsorát, hogy titokban integetett a kötéltáncosnak, aki már
fent, a sötétben várakozott. A kötéltáncos úgy kacagott a bohócon, hogy a porondra
potyogtak a könnyei. Mielőtt a kötéltáncos először lendült a hintán, mindig meghajolt
egy icipicit a bohócnak.
− A legügyesebb
kötéltáncos – súgta a bohóc.
− A
legmulatságosabb bohóc – súgta a kötéltáncos.
Egyszer
megtörtént a baj. A kötéltáncos egy tripla szaltó közben elvesztette az
egyensúlyát és lezuhant. Megfogta a biztonsági háló, de így is nagyot esett. A
bohóc odarohant hozzá. Kificamodva és eszméletlenül feküdt a kötéltáncos teste
a hálóban. A bohóc megijedt és elszaladt.
Később
meglátogatta a kórházban, és vitt neki virágot. Hallgattak egymás mellett. A
bohóc a begipszelt testet nézte. Súlyosnak tűnt. A kötéltáncos a bohócot nézte.
Festék nélkül szomorú, unalmas embernek látszott. A bohóc hamar elbúcsúzott. A
kötéltáncos hamar felépült, de már csak dupla szaltót mutatott be, és nem
hajolt meg a bohócnak az előadás előtt.
2014. január 9., csütörtök
Képesbolt
Januárban mindenki el van havazva. Ez indította az Író Cimborákat arra, hogy ez legyen az évkezdő hónap témája. Képesbolt című mesém, Bódi Kati illusztrációjával, éppen egy ilyen rohanós napon született.
Mondd olyan gyorsan, ahogy csak bírod, hogy kipi-kopi-kipi-kopi-kipi-kopi. Ilyen gyorsan kopogott a csizmám sarka. Most mondd gyorsan, hogy tiki-taki-tiki-taki-tiki-taki. Ilyen gyorsan ketyegett az órámon a másodpercmutató. Még azt is mondd, hogy dibi-dobi-dibi-dobi-dibi-dobi – így meg a szívem vert a rohanástól. Megálltam a Káptalan domb tetején, ránéztem az órámra, és tudtam, hogy nem érem el a buszt. A következő csak negyven perc múlva indul. Vagyis nem érek haza időben, nem leszek készen semmivel. Azt a hólatyakos mindenit ennek az ocsmány januárnak! Majd jól megfagyok a mínusz két fokban, mert negyven perc nem sok, de megfagyni épp elég.
Mondd olyan gyorsan, ahogy csak bírod, hogy kipi-kopi-kipi-kopi-kipi-kopi. Ilyen gyorsan kopogott a csizmám sarka. Most mondd gyorsan, hogy tiki-taki-tiki-taki-tiki-taki. Ilyen gyorsan ketyegett az órámon a másodpercmutató. Még azt is mondd, hogy dibi-dobi-dibi-dobi-dibi-dobi – így meg a szívem vert a rohanástól. Megálltam a Káptalan domb tetején, ránéztem az órámra, és tudtam, hogy nem érem el a buszt. A következő csak negyven perc múlva indul. Vagyis nem érek haza időben, nem leszek készen semmivel. Azt a hólatyakos mindenit ennek az ocsmány januárnak! Majd jól megfagyok a mínusz két fokban, mert negyven perc nem sok, de megfagyni épp elég.
2014. január 4., szombat
Advent, 4. rész
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik, utolsó rész:
Sütött a nap, batyuba került a sok pokróc. A melengető napsütésben, csodák csodája, nem tűnt el a csillag, ott szikrázott az égbolton.
Második rész
Harmadik rész
Negyedik, utolsó rész:
Sütött a nap, batyuba került a sok pokróc. A melengető napsütésben, csodák csodája, nem tűnt el a csillag, ott szikrázott az égbolton.
2013. december 22., vasárnap
2013. december 16., hétfő
Advent, 2. rész
Ha lemaradtál róla, az adventi mese elejét megtalálod itt.
Elfáradt a hosszú nap alatt az angyalka, elaludt a csomagok között. Mikor elfogyott a sok ajándék, ott találta őt szenderegve a Mikulás.
Elfáradt a hosszú nap alatt az angyalka, elaludt a csomagok között. Mikor elfogyott a sok ajándék, ott találta őt szenderegve a Mikulás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





