Advent, 3. rész

A mese első része: itt
Második része: itt

– Merre mentek? Hová mentek? – kérdezte az angyalka.

– Nézd, ott az égen van egy fényes csillag. Azt figyeljük, azt követjük.

– Hová vezet az a csillag?

– Nagy csodához, kis babához.
 

Messze vezetett az út. Egy este át kellett kelniük egy hömpölygő, jeges folyón. Csapkodta, sodorta a hullám a bárkát, amivel átkeltek a habokon. De a csillag fénye rásütött a folyóra és a folyó elcsendesedett.

Tovább mentek és mendegéltek, egész nap lakatlan vidéken. Estére egy nagy, komor város alá értek. Juj, de megijedt az angyalka, mert ott csupa haramiák laktak! Hatalmas tornyokban sötét őrszemek kémlelték az utat. Őrizték a városukban összegyűjtött sok kincset, meg lesték a város alatt elhaladó utazókat, hátha újabb zsákmányt szerezhetnek maguknak.

A bölcsek azonban nem ijedtek meg, bátran folytatták útjukat, bár fegyver nélkül utaztak. Segítségükre sietett megint a csillag: elvakította fényével mind az őrszemeket, így nem láthatták a város előtt elsuhanó gazdag karavánt.

Másnap estére az üveghegyhez értek. Tündöklött a hold fényében.

– Hát ez gyönyörű! – kiáltotta az angyalka. Aztán elszontyolodott. – Hiszen olyan síkos, mint egy korcsolyapálya. Ezen ugyan nem jutunk át!

A csillag fényes melegével alagutat olvasztott az üveghegy belsejébe. Átbotorkáltak a tükörvilágon. Napos, sziklás, hegyes-völgyes táj bukkant eléjük a túloldalon.

Az utolsó részt a két ünnep között olvashatjátok.