2015. október 30-án volt az utolsó alkalom, hogy egy
író-olvasó találkozón a gyerekekkel együtt, közösen dolgoztunk a Bolygóvadászok
című, készülő meseregényemen. Mégpedig azért, mert most már annyi remek ötletet
kaptam, hogy menni fog a befejezés. A történet eleje egy picit más volt, mint
eddig, úgyhogy feltettem azt is, itt megtaláljátok.
Most pedig lássuk, hogyan fejeznék a Pannonhalmi Apátsági Múzeum vendégei (ezúttal nem csak gyerekek, hanem az igencsak aktív
felnőttek is) a történetet.
![]() |
| Fotók: Szőcs Henriette |
1. Az alapok
Hamar megegyeztünk, hogy a történet főszereplői
gyerekek lesznek, és a mese felsősöknek szól. (Utólag megjegyezném, hogy inkább
alsósoknak, de ezen nem fogunk összeveszni, mert az igazán jó mesét akár a
nagypapám is szívesen elolvassa, aki már dédi.)
Megegyeztünk abban is, hogy a regény nem csak egyszerű
kalandsoroló vagy vicces történet lesz. Egyrészt a szereplők közötti
konfliktusok fogják meghatározni, másrészt valami nagy ellenség is lesz, aki
ellen össze lehet fogni. No és fő problémaforrásnak ott van a csilliárdos
megkérdőjelezhető bolygóvásárlási szándéka.







