Állatságok

Ha Könyvhét, akkor új könyv. Ezúttal a Pagony Kiadó legfrissebb antológiáját, a 3-5-8 perces állatos mesék című könyvet szeretném bemutatni. Friss, ropogós, mint a cserebogár páncélja!

Pár napja Hódmezővásárhelyen jártam, ahol a Pósa Lajos Gyerekkönyvtárban találkoztam rengeteg gyerekkel. Az egyikük megkérdezte, miért írok állatos meséket. Pár pillanatig elgondolkodtam, és még most, a blogbejegyzés megírása előtt is gondolkodnom kellett egy kicsit, miért is szeretek annyira állatos meséket írni.Pedig gyerekkoromban sokkal jobban szerettem a királylányos, a kalózos, az indiános, az utazós, az űrhajós, a rendőrös, a bármilyen más történeteket. Persze a királylánynak legyen békája, a kalóznak papagája, az utazónak griffmadara, az indiánnak lova, a rendőrnek kutyája, bárki másnak földigilisztája. De az állat szerepébe nem annyira szerettem belehelyezkedni. 

Felnőttkoromban lettem csak igazi gyerek, mert most már az állatos meséket szeretem legjobban. De a kérdés továbbra is az, hogy miért. Talán a legegyszerűbb ok, hogy nagyon szeretem az állatokat. Ha kimegyek a kertbe, vagy akár az utcára, akkor az első, hogy körülnézek, hol vannak az állatok. Madarak, macskák, hangyák. Aztán meg szeretek állatokról olvasni. Nem meséket, hanem a valóságot. Hogyan viselkednek, mit esznek, hol élnek, hogyan nevelik a kölykeiket. Ha valaki egy állatról akar írni, akor először erről az állatról sokat kell olvasni. Ha eleget olvastam, akkor még izgalmasabb beleképzelni magam a helyébe, és legalább addig, amíg írom a mesét, olyan lehetek, mint például egy szarvas. Vagy egy kakukk. Vagy egy szarvasbogár. Talán még ennél is izgalmasabb állat szemmel ránézni az emberekre. Hogyan viselkednek, milyen furcsaságokat csinálnak, mennyire barátságosak, vagy éppen mennyire félelmetesek. Ha megnézem magam állatszemmel, akkor nyomban el is szégyellem magam, és másnap sokkal jobban figyelek, hogy ne lépjek rá egy csigára, katicára, bodobácsra sem.

A kép a Pagony Kiadó oldaláról származik, ahol bele is olvashatsz a könyvbe

A Pagony új antológiájában tizenkilenc író játszik állatosat. Szerepelnek a könyvben igazi és képzeletbeli állatok, és persze emberek is. Én egy egészen különleges helyre utaztam képzeletben, mégpedig Kelet-Brazíliába, a Cerrado nevű trópusi szavannára. Nem is emlékeztem rá, pedig sokat tanultam természetföldrajzot, hogy Dél-Amerikában is van szavanna. Mégpedig milyen csodálatos szavanna! Itt él például a háromöves tatu, az egyetlen olyan tatu, amelyik labdává tud gömbölyödni. Ezen kívül a sörényes hangyász, ami a világ legfurcsább állata. Na jó, az egyik legfurcsább. És a sörényes farkas. Meg a jaguarundi. Az ember hajlamos azt hinni, hogy nagymacskában nem érheti meglepetés, de mégis. Meg is mutatom mindet.

Tatulabda
Katt ide az eredeti webhelyért!

Ilyen állat józan ésszel belegondolva nem létezhet,
de ez a weboldal azt mondja, ez a sörényes hangyász

Az AI sem tud olyan furát rajzolni, mint a sörényes farkas.
Katt ide az eredeti webhelyért!

Ez pedig egy jaguarundi
Katt ide az eredeti webhelyért!

Elképesztően izgalmasak, nem? Még csak fantázia sem kell hozzá, a természet elénk tárja a bizarabbnál bizarabb élőlényeket. Ők mind szerepelnek a 3-5-8 perces állatos mesék kötetben, a Focimeccs a szavannán című mesében, sőt, mindannyian fociznak is. 
Végül pedig mutatok egy olyan történetet, ami sokkal csodásabb, mint amit bármelyik író ki tudna találni. A jácintkék aráról szól. Ennek a gyönyörű madárnak fontos szerepe van a mesémben. Ám a természetben még ennél is fontosabb és szebb szerepe van: ő az erdő kertésze.

A könyvet keressétek a kiadó weboldalán és a könyvesboltokban, szemfülesek beszerezhetik és dedikáltathatják a szerzőkkel a Könyvhéten is.