BOX

A mai regényíró foglalkozás őszintén meglepett. Még sosem találkoztam olyan gyerekcsapattal, akik ennyire író fejjel gondolkodnak. Ráadásul nem egy összeszokott közösségről van szó, hanem különböző korú gyerekekről, akik a nagyhetet töltik a Pannonhalmi Főapátságban. Vili robotos történetén dolgoztunk, és a végére nagyszerűen összeállt a történet, minden a helyére került. A szép, kerek történetnél már csak a kitalálás folyamata volt izgalmasabb, igazi írói alkotóműhellyé vált a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanterme.

A történet első fejezete itt olvasható.

Fridolin jelenti 2 - A varázsdoboz

Flekkdíjas Fridolin visszatér. Az ihletadóról ezúttal a történet végén mesélek, nehogy lelőjem a poént. Az illusztrációt ismét Baracsi Gabitól kölcsönöztem.

Májusi Emánuel feltűnő jelenség volt. Nem is kék csíkos harisnyájára, kopott esőkabátjára, borzas üstökére figyeltek fel az erdőlakók, hanem arra a titokzatos, fekete dobozra, amit a kezében tartott. Úgy fogta, mintha a doboznak jelentősége lenne.

− Felettébb gyanús... – súgtak össze mögötte a borzok.

A pókhálóboszorkák a hálóik sarkába szöktek.

A szajkók ágról ágra szállva vitték a jövevény hírét.

Mire a Fridolin jelenti című napilap főszerkesztőjéhez értek, már nem is egy csíkos harisnyás manóról, hanem egy alakváltó varázslóról beszéltek, aki a fekete dobozba gyűjti össze az erdőlakók lelkét.

Az óriás

Milán rajza

     
            − Áss! – parancsolta az óriás.

            − Úgysem lesz víz – morogta a manó.

            Az óriás megmérgesedett.

            − Itt márpedig kút lesz, úgyhogy áss tovább, vagy fizess!

            A manó született kútásó volt. Az orra tökéletesen kiszimatolta a föld mélyén rejtőző vizet, és itt egy csepp sem volt. Viszont háromhavi lakbérrel tartozott a kis odúért abban a korhadt szilvafában, ami az óriás kertjében állt. Ráadásul az odú még be is ázott. Bezzeg ott volt víz!

            A manó némán dolgozott. Halkan beesteledett.

            − Nincs itt egy csepp víz se. Én megmondtam! – kiabált fel az óriásnak.

            Az óriás erre kapta a kötelet, ami a gödörbe lógott, és még mielőtt a manó belekapaszkodhatott volna, kihúzta.

Sajtóvisszhang

Boldog születésnapot, Vili!

Pannonhalmi Apátsági Múzeum, 2015. december 12.

Idegen égitestről érkező radioaktív cickányok megszállása
(Emlékeztetőül: a plakát itt látható)

15.00 ZULU

Az Apátsági Múzeumba érkezik Vili és a felszabadító csapat.

15.15 ZULU

Tényfeltárás (a jegyzőkönyv, azaz a történet elejének olvasása ajánlott a továbbiak megértéséhez)

15.17 ZULU

Megkezdődik a stratégia kidolgozása

16.00 ZULU

Megszületik a történet. Íme:

Megkerült emlékek

Hazaérkezett a fényképezőgépem. Benne az emlékeim. Karácsony volt, amikor megtalált a hír. Nem tudom megköszönni annak, aki leadta a repülőtéren, a talált tárgyak osztályán. Járnak köztünk angyalok.

Az utolsó kép, amit készítettem, mielőtt megszökött a fényképezőgép

A könyvvásár helyszíne

Hangulatkép a vásárról

Robotos regény születik

Elárulok egy titkot: Vili is ott lesz! (Hogy ki az a Vili? Hát a regény főszereplője, amit ki fogunk találni. Meg valaki, akit nem kell kitalálni, mert valóban létezik, és tényleg ott lesz.)