Bruni utazik

Bruni borzasztóan szeret világot látni. Meg van őrülve az utazásért, teljesen mindegy, hogy hova. Amikor szóba kerül az utazás lehetősége, nagyra nyitja a szemét, beengedi a fejébe a gondolatot, de nem, azért sem gondol rá, nehogy beleélje magát, és csalódjon. Úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Aztán amikor kezébe fogja a vonat-, hajó-, repülőjegyet, akkor kiabál, szökdécsel és futkos körbe-körbe a kertben, és az utazás napjáig beszélni sem lehet vele. Kedves Bruni, van egy jó hírem: novemberben utazol. Moszkvába. Most már biztos, nyugodtan szökdécselhetsz.

Kaland a Végeki-tengeren

Részlet egy régi meseciklusból. Egy másik epizódját is olvashatjátok a blogon, Virágűr címmel.

A kép a Geek Art Gallery oldalról származik

− Még hogy a Viharuszony egy ócska teknő?! – kiáltotta Balajtár, a félszemű kalóz. Egészen vörös volt a feje a méregtől.

– Nem félnék vele átkelni a Netovább-fokon!

            A medve felkacagott. A kikötői kocsmában csend lett. A medve szava szent volt a tengeren, és ha ő azt mondja, hogy teknő, akkor az teknő. De Balajtár nem félt. Puszta ököllel ment volna neki, de Kikinda, a csókos ajkú boszorkány a szeme pillantásával megfékezte.

            − Tudod mit? – mondta a medve döcögve, mert rázta a nevetés. – Felteszek egy zsák aranyat. Ha átkelsz a Netovább-fokon, és hozol nekem egy kagylót a Végeki-óceánból, megkapod. A héja is elég, gyöngy nem kell.

            − Rendben. Felteszem a hajóm – mondta Balajtár, és a kezét nyújtotta a medve felé.

            A medve belecsapott.

Kafka, az űrpaSAS

III. Ökumenikus gyerektábor – 2014. július 17, Győrság

Az íróféle gyakran elkapja az alkotói válság nevű betegséget. Ilyenkor aztán hiába minden, egy betű sem kerül a papírra. A virtuális papírra sem. Sokáig nem találtam a megfelelő gyógymódot, de végre itt a megoldás! Éppen kapóra jött a III. Ökumenikus gyerektábor meghívása Győrságra, mert ez a remek kis csapat segített nekem összerakni egy regényvázlatot. Így csináltuk:

1. Megvizsgáltuk, hogy milyen könyveket írnak a kortárs írók gyerekeknek. Ezzel sorban kilőttünk egy csomó témát, kalózegértől színes hajú királylányokig. Megegyeztünk abban, hogy ez bizony sci-fi lesz. Olyan nincs sok. 

 2. A csapat egyértelműen ragaszkodott hozzá, hogy a zombiűrlény vs hős földi hadsereg témaköre helyett a saját korosztályukat érintő konfliktusok mentén bonyolítsuk a történetet.

Meghívó

Az utóbbi időben megcsappant a blogbejegyzéseim száma, ennek oka egy nagyszerű program, amit az Író Cimborákkal szervezünk. Lassan már egy hónapja ezzel kelek, ezzel fekszem, sőt, amikor végigolvastam egy szusszra a program összes meséjét, még álmodtam is vele. A játék lényege, hogy 17 ország 37 illusztrátorának rajzaihoz magyar alkotók írtak meséket, ezeket az Író Cimborák blogján lehet elolvasni. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetem, hogy Fatemeh Haghnejad, iráni illusztrátor csodaszép rajzához írhattam mesét, Mufurc címmel.

A művekből hetedhét országra szóló kiállítás nyílik:

2014. június 11-én, este 6 órakor, a MÜSZI-ben (Blaha Lujza tér).

Részletek a meghívón és a honlapokon, sok szeretettel és mesével várunk minden kicsit és nagyot. (A MÜSZI olyan jó hely, hogy kutyák is jöhetnek.)

Heőke

Már egy hónapja tartozom ezzel a bejegyzéssel, és egy hatalmas köszönettel Elzának, amiért lerajzolta nekem a heőkét. (Ha nem tudd, mi az a heőke, kérdezd Brunit, ő ismeri. Vagy Elzát, mert ő is.) A rajz egy varázskönyv 129. oldalát ábrázolja, és vers is tartozik hozzá a művésznő tollából.
  
 

A heőke egy könyvmanó

Varázskönyvben ottlakó.

Nyálkás zöldes kék a szeme,

Nem tehet erről senki se.

Varázsszőnyegek

Újabb írásom jelent meg az Író Cimborák blogon, A repülő szőnyeg címmel. Az illusztrációt Takács Eszter készítette. A mesét Egyiptomban írtam. A szőnyegbolt, ahol játszódik, valóban létezik, és ahányszor Hurghadára látogatok, mindig elmegyek oda is. Egy testvérpár üzlete. Amikor beköszönök, csak a segédek vannak a boltban, de szaladnak a tulajdonoshoz, hogy megérkeztem. Pár nappal később már a fiatalabb tulajdonos vár, és megmutatja az újdonságait. Szétpakolja az egész boltot, teával kínál, és egy órát mászkálok mezítláb a szőnyegeken. Kiválasztom a kedvenceimet. Harmadik alkalommal szoktam rákérdezni az árra. Negyedik alkalommal már a főnök vár, vele kötök üzletet. A mese az Író Cimborák blogon olvasható, a Tovább gomb után pedig feltöltöttem pár fotót a boltról.

Krumplik

A mesét Kamondy Imre: Krumplicsalád című fotója ihlette. További képekért látogasd meg a Cabaret Medrano együttes oldalát, ahol remek zenéket is találsz.   

Délelőtt rettenetes gonoszságot követtem el.

Anna a konyhában ült, az asztalra támasztotta a könyökét, álla a karján pihent. Tágra nyílt szemén tündérek, manók és szivárványok táncoltak kifelé, körbelibegték az újságpapírra tett krumplikat, aztán visszacikáztak.

            − Manci, te meg mit csinálsz?

            Amikor ez a tündércikázós kifejezés ül az arcán, muszáj Mancinak hívni. Vagy Rozinak.

            − Beszélgetek.

            − A krumplikkal?

            − Ugye, milyen kedvesek?

            −  Friss, piaci krumplik – tettem hozzá kicsit irigykedve.