Ez a tavasz és nyár úgy alakul, hogy több könyvem is megjelenik, mert több hosszú munkafolyamat érett pont mostanra könyvvé. Bemutattam már a Pagony Kiadónál érkező orrszarvús könyvet és a 3-5-8 perces meséket, és most egy másik, izgalmas kötetről szeretnék mesélni.
Az Író Cimborákkal már többször játszottunk olyat, hogy folytatásos mesét írtunk. Ezek a játékok mindig élvezetesek. Ki tudja, hogy az én ötletem fonalát a másik író hogyan veszi fel, és a többiek hogyan csavarják tovább az eseményeket? Néha az ember bosszankodik, mert megszereti az ötletet, ami a fejében van, és persze, hogy az írótárs valami teljesen mást talál ki. De ez csak röpke bosszúság, mert az izgalom és az új ötletek felfedezése sokkal nagyobb öröm. Egy ilyen folytatásos, több író hosszú együttműködéséből született könyv a Találj ki!, amely a Betűtészta Kiadó jóvoltából jöhetett létre. Két könyv is készült egyszerre, a Találj ki! testvére, a Plázafoglyok ifjúsági regény, hét szerző közös munkája, és elképesztően izgalmas.
A kisebbeknek szóló könyv illusztrációit Orosz Annabella készítette. Nagyon szeretem a rajzait, és már régóta szerette volna egy olyan könyvet, amelyet ő rajzol. Megmutatom a borítót, és utána mesélek még a könyvről:
A folytatásos mesékben az az izgalmas, hogy sosem tudhatod, hová lyukadsz ki a végén. Egy könyv esetében azonban a kiszámíthatatlanság az írás közben problémás, mert ha egy történetnek nincs eleje, közepe és vége, és tele van logikátlansággal, azt az olvasó nem annyira fogja élvezni. Akkor sem, ha az írók egyébként remekül szórakoznak. Ez a könyv úgy született, hogy a kötet szerzőivel leültünk egy asztalhoz (egy csodásan megterített, finomságokkal teli asztalhoz a kiadóvezető, Enner Patrícia jóvoltából), és miközben a rágcsálnivalók fogytak, egyre több ötletet halmoztunk fel.
Kitaláltuk, hogy a könyvünk egy osztálykirándulásról fog szólni. Nyolc gyerek lemarad az éjszakai túráról (mert mindig vannak egy osztályban olyan kihúzók, akik nem akarnak a többiekkel tartani, vagy éppen olyan lúzerek, hogy lemaradnak, esetleg éppen akkor betegszenek meg), és éjjel a kastély szabadulószobává változik. Nagyjából kitaláltuk, honnan hová vezet a történet, és ki lesz a főgonosz.
Azt is elosztottuk, melyikünk milyen szereplőt fog mozgatni. Én az osztály bohócát, Pinyőkét választottam, aki mindig rosszkor szólal meg, mindig idétlenkedik, a stiklijei rosszul sülnek el, és senki sem veszi észre, hogy csak azért bohóckodik, hogy valaki végre felfigyeljen rá és barátkozzon vele.
Ez a sok ötlet és remek karakter azonban nem tudott volna jól érvényesülni, ha a csapatban nincs ott Mészöly Ági és Rét Viki. Amikor elkészült az első nyolc fejezet, vagyis mindenki megírt egyet, amelyet a saját karaktere mesél el, akkor Ági összefűzte az ötleteinket, és készített egy vázlatot, amihez tarthattuk magunkat. Rét Viki, a szerkesztő pedig folyamatosan figyelte, hogy szerteágazó képeletünk nem teremt-e véletlenül nyolc különböző kastélyt, nyolcfelé ágazó bonyolult folyosórendszerrel. Azt hiszem, neki lehetett a legnehezebb dolga, mert nyolc szerző fantáziáját igencsak nehéz kordában tartani.
Az írás folyamata elképesztően izgalmas volt. Egyszer csak érkezett egy e-mail, pár fejezettel, amit a többiek már megírtak. Ezután jött az én fejezetem. Amikor elkészültem, továbbküldtem a következő szerzőnek. Mire újra visszakaptam a kéziratot, és újra elolvastam, annyi minden izgalmas és váratlan történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ez így ment három teljes körön át.
A könyv a Jubileumi, 90. Ünnepi Könyvhétre fog megjelenni, és izgalmas programokkal is készül a Betűtészta Kiadó. A honlapján további érdekes tartalmat és információt találtok!
Az Író Cimborákkal már többször játszottunk olyat, hogy folytatásos mesét írtunk. Ezek a játékok mindig élvezetesek. Ki tudja, hogy az én ötletem fonalát a másik író hogyan veszi fel, és a többiek hogyan csavarják tovább az eseményeket? Néha az ember bosszankodik, mert megszereti az ötletet, ami a fejében van, és persze, hogy az írótárs valami teljesen mást talál ki. De ez csak röpke bosszúság, mert az izgalom és az új ötletek felfedezése sokkal nagyobb öröm. Egy ilyen folytatásos, több író hosszú együttműködéséből született könyv a Találj ki!, amely a Betűtészta Kiadó jóvoltából jöhetett létre. Két könyv is készült egyszerre, a Találj ki! testvére, a Plázafoglyok ifjúsági regény, hét szerző közös munkája, és elképesztően izgalmas.
A kisebbeknek szóló könyv illusztrációit Orosz Annabella készítette. Nagyon szeretem a rajzait, és már régóta szerette volna egy olyan könyvet, amelyet ő rajzol. Megmutatom a borítót, és utána mesélek még a könyvről:
A folytatásos mesékben az az izgalmas, hogy sosem tudhatod, hová lyukadsz ki a végén. Egy könyv esetében azonban a kiszámíthatatlanság az írás közben problémás, mert ha egy történetnek nincs eleje, közepe és vége, és tele van logikátlansággal, azt az olvasó nem annyira fogja élvezni. Akkor sem, ha az írók egyébként remekül szórakoznak. Ez a könyv úgy született, hogy a kötet szerzőivel leültünk egy asztalhoz (egy csodásan megterített, finomságokkal teli asztalhoz a kiadóvezető, Enner Patrícia jóvoltából), és miközben a rágcsálnivalók fogytak, egyre több ötletet halmoztunk fel.
Kitaláltuk, hogy a könyvünk egy osztálykirándulásról fog szólni. Nyolc gyerek lemarad az éjszakai túráról (mert mindig vannak egy osztályban olyan kihúzók, akik nem akarnak a többiekkel tartani, vagy éppen olyan lúzerek, hogy lemaradnak, esetleg éppen akkor betegszenek meg), és éjjel a kastély szabadulószobává változik. Nagyjából kitaláltuk, honnan hová vezet a történet, és ki lesz a főgonosz.
Azt is elosztottuk, melyikünk milyen szereplőt fog mozgatni. Én az osztály bohócát, Pinyőkét választottam, aki mindig rosszkor szólal meg, mindig idétlenkedik, a stiklijei rosszul sülnek el, és senki sem veszi észre, hogy csak azért bohóckodik, hogy valaki végre felfigyeljen rá és barátkozzon vele.
Ez a sok ötlet és remek karakter azonban nem tudott volna jól érvényesülni, ha a csapatban nincs ott Mészöly Ági és Rét Viki. Amikor elkészült az első nyolc fejezet, vagyis mindenki megírt egyet, amelyet a saját karaktere mesél el, akkor Ági összefűzte az ötleteinket, és készített egy vázlatot, amihez tarthattuk magunkat. Rét Viki, a szerkesztő pedig folyamatosan figyelte, hogy szerteágazó képeletünk nem teremt-e véletlenül nyolc különböző kastélyt, nyolcfelé ágazó bonyolult folyosórendszerrel. Azt hiszem, neki lehetett a legnehezebb dolga, mert nyolc szerző fantáziáját igencsak nehéz kordában tartani.
Az írás folyamata elképesztően izgalmas volt. Egyszer csak érkezett egy e-mail, pár fejezettel, amit a többiek már megírtak. Ezután jött az én fejezetem. Amikor elkészültem, továbbküldtem a következő szerzőnek. Mire újra visszakaptam a kéziratot, és újra elolvastam, annyi minden izgalmas és váratlan történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ez így ment három teljes körön át.
A történetből nem szeretnék többet elárulni, mint hogy a kastélyban ragadt nyolc, egymást egyáltalán nem kedvelő gyerek gyerek annyira felbosszantja a kastély gondnokát, Karcsi bát, hogy egyszerre csak a kütyüjeik nélkül, egy igencsak veszélyes kaland közepén találja magát. A kalamajkából csak úgy tudnának kimászni, ha összefognának, de elég kérdéses, hogy ennek a nyolc teljesen különböző karakternek ez valaha is sikerülni fog. Lehet, hogy csak az éjjeli túrából visszatérő tanárok fogják megmenteni őket?
Többet nem mondok, viszont a karaktereket szívesen megmutatom:
A könyv a Jubileumi, 90. Ünnepi Könyvhétre fog megjelenni, és izgalmas programokkal is készül a Betűtészta Kiadó. A honlapján további érdekes tartalmat és információt találtok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése