2013. május 11., szombat

Éjjeli árnyak



Az illusztrációt Hefter Daniella honlapjáról választottam, a címe: Blue bedroom

 

Éjjeli árnyak járnak a gyerekszobában. Óvatosan, nehogy megbotoljanak a széthagyott kisautóban, a szép, tekervényes sínben. Éberen várja a reggelt a favonat. Az éjjeli árnyak takarítanak szorgalmasan és nesztelen.
            − Anya?
            − Pszt! – súgják egymásnak az árnyak, és a játékok mögé forrnak.
            − Anya…
            − Itt vagyok. Rosszat álmodtál?
            − Nem az álmom volt rossz.
            − Hanem mi volt rossz?
            − Valaki mászkál a szobában.
            − Álmodtad csak.
            − De én félek.
            − Megfogom a kezed.
            − Inkább bújj ide mellém. Akkor nem félek.
            A búgócsiga mögül lopakodik elő először egy nyúlánk árnyék. Az összebújó alvók fölé hajol, és füleli a lélegzetüket.
            − Alszanak. Jöhettek!
            Sok pici láb, sok pici kéz lép ki a sötétség mélyéből. Összeszednek gyorsan mindent, ami előző napról ottmaradt. Pici foszlány nevetést, − majd gyöngyözik helyette másik. Gurulós könnycseppet, sértődésmorzsát, szelét a haragnak, bajszát a morgásnak. Épphogy végeznek, mire jön a reggel, és a redőny résein beszűrődő fény visszaragasztja őket a játékok mögé.
            − Anya, nézd, a mozdony nem ott van, ahol tegnap este! Tényleg járkált itt valaki éjjel.
            − Csak én voltam, felborítottam a lábammal, amikor bejöttem hozzád. Aludjunk még egy kicsit. Csak öt percet.
            − Jó.
            − Pszt! – súgja a búgócsiga árnyéka.
            − Mi az? – kérdi a mozdonyé.
            − Ott felejtetted azt a falatnyi félelmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése