Orzalinó úr és az elemi csapások

Korábban már beszámoltam róla, milyen izgalmas történetet találtunk ki a 91. Ünnepi Könyvhét alkalmából Békéscsabán. Amikor a történetet begyűjtöttem a tarsolyomba, felkerekedtem a következő csodavárosba, Gyulára, a világ legsüppedősebb szőnyegű könyvtárába, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba. (Mint megtudtam, valóban szoktak itt éjjeli, szőnyegen settenkedős könyvtári programokat tartani.) Legnagyobb örömömre az összegyűlt gyerekek úgy döntöttek, Zroba Orzalinó, a borz kalandjait folytattuk együtt. Ha fogalmad sincs, ki az az Orzalinó úr (elég rejtőzködő életmódot folytat, éjjelente settenkedik az erdő süppedő avarszőnyegén), akkor ebben a bejegyzésben megismerkedhetsz a mese elejével. 

Gyulai hangulatképek

Egy mese kitalálása általában azzal kezdődik, hogy megbeszéljük, milyen műfajú történetet alkossunk. Körömlerágósan izgalmas kalandokat találjunk ki? Hasizomlázas röhögőst? Rafinált bűnügyit? Nos, a gyulai gyerekek úgy döntöttek, hogy ez egy olyan kalandregény legyen, amely izgalmas, vicces, és nem nélkülözi a romantikát. Lássuk csak, mi sült ki ebből a kombinációból!

Orzalinó úr kalandjai

Időről időre új mesekezdetet viszek az író-olvasó találkozókra. Ezek a történet-morzsák mindig foglalkoztatnak, gyakran eszembe jut valamilyen folytatás. Mégis ahányszor gyerekekkel együtt szőjük tovább a történetet, mindig hatalmas meglepetés ér, mert olyan elképesztő dolgokat tudnak kitalálni, hogy csak pislogok. Orzalinó úr története az egyik kedvencem, jól esik újra és újra elmesélni, és csupa izgalmas kalanddal ajándékozni meg csíkos ábrázatát. Íme, a mesekezdet, és hamarosan jön a folytatás is:

Steve Nayar olajfestménye
https://davidshepherd.org/wildlife-art/artwork/badger/

– Milyen bolond egy név az, hogy Zroba Orzalinó? – dünnyögte a pocok, miközben körbeszimatolta a névtáblát, az ajtót, a csengőzsinórt és a küszöböt, nem talál-e egy lepotyogó morzsát. Ám a bejárat makulátlanul tisztának tűnt.

– Nagyon is sssszép, régi, arisssssztokratikus név – sziszegte a sikló. – A Zzzzroba család már akkor issss itt lakott az erdő alatti üregben, amikor a nagyapám nagyapjának nagyapja vacsorázott a te hussssszadik ükapádból.

Robotok harca

Hosszú, karanténos kihagyás után igazi ünnepi alkalom volt író-olvasó találkozót tartani Békéscsabán, a Jaminai Könyvtárban. Az Erzsébethelyi Általános Iskola negyedikeseivel egy elképesztően izgalmas, robotos történetet találtunk ki. A mese kezdő fejezet, amelyből a gyerekek kiindultak, itt olvashatod el.

Illusztrációnak Neil Clark figuráját választottam. Neil Clark mesekönyve Rusty-ról, a nyikorgó robotról szól. Nézzétek meg a honlapját, vagány könyvei vannak!

Az illusztráció Neil Clark: Rusty the Squeaky Robot című,
IBBY-díjas mesekönyvéből származik

A történet tehát úgy kezdődik, hogy Vili karácsony előtt a nagymamájához utazik, és amikor felmegy a padlásra, hogy lehozza a karácsonyfatalpat, a padlás mélyén talál egy furcsa dobozt. A doboznak kijelzője van, amelyen betűk villognak. Boxnak hívja magát, és azt állítja, hogy ő egy robot. Ha Vili teljesíti a kívánságait, akkor megnő, és hatalmas ereje lesz. Vili egyelőre nem mond senkinek semmit a felfedezéséről, de elhatározza, hogy eleget tesz a robot kéréseinek. Innentől kezdve már a gyerekek formálták a történetet, mégpedig így:

Találkozzunk Békéscsabán és Gyulán!

Végre újra Könyvhét! Végre személyesen is találkozhatunk! Szeptember 3-án két izgalmas helyszínen, Gyulán és Békéscsabán tudtok velem találkozni, és mindkét helyszín több nagyszerű programot kínál:

A budapesti programokról is írok majd, amikor már minden helyszín és időpont végleges lesz.

Delfin naplója 5 - Még mindig a Szappanbubi-naprendszer

Az Ündürüxi legénysége tovább folytatja útját a különleges naprendszerben. Delfin jegyzete 2017. április 14-én, Pannonhalmán készült.

Berényi Rebeka illusztrációja

Amikor elhagytuk a Szappatiszt, elhatároztuk, hogy visszatérünk a Tatamamára. Nem szerettünk volna több kellemetlen élményt gyűjteni, no meg trutyit az űrhajóra. Ám ahogy készültünk elhagyni a naprendszert, Palka különös képződményt vett észre a hologramon. Mivel övé a felfedezés érdeme, átadom neki a billentyűzetet, jegyezze le ő életünk egyik legfurcsább élményét.

Bolygó koordinátái: TM-49˚ CSZ-83˚

Név: Ikereki

Karakter: ikerbolygó

Élővilág: van

Napló (Palka jegyzete, Delfin vázlatpontjai alapján):

Hogyan vettük észre a bolygót?

Pont úgy, ahogy a négylevelű lóherét a háromlevelűek között. A sok egyforma gömbforma között feltűnt, hogy ennél a bolygónál valami más. Mintha összeforrt volna két égitest.

BOX

A mai regényíró foglalkozás őszintén meglepett. Még sosem találkoztam olyan gyerekcsapattal, akik ennyire író fejjel gondolkodnak. Ráadásul nem egy összeszokott közösségről van szó, hanem különböző korú gyerekekről, akik a nagyhetet töltik a Pannonhalmi Főapátságban. Vili robotos történetén dolgoztunk, és a végére nagyszerűen összeállt a történet, minden a helyére került. A szép, kerek történetnél már csak a kitalálás folyamata volt izgalmasabb, igazi írói alkotóműhellyé vált a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanterme.

A történet első fejezete itt olvasható.

Boldog születésnapot, Vili!

Pannonhalmi Apátsági Múzeum, 2015. december 12.

Idegen égitestről érkező radioaktív cickányok megszállása
(Emlékeztetőül: a plakát itt látható)

15.00 ZULU

Az Apátsági Múzeumba érkezik Vili és a felszabadító csapat.

15.15 ZULU

Tényfeltárás (a jegyzőkönyv, azaz a történet elejének olvasása ajánlott a továbbiak megértéséhez)

15.17 ZULU

Megkezdődik a stratégia kidolgozása

16.00 ZULU

Megszületik a történet. Íme:

Robotos regény születik

Elárulok egy titkot: Vili is ott lesz! (Hogy ki az a Vili? Hát a regény főszereplője, amit ki fogunk találni. Meg valaki, akit nem kell kitalálni, mert valóban létezik, és tényleg ott lesz.)

Elveszett emlékek - Moszkvai beszámoló

Ma reggel útnak indultam Moszkvából. Először metróval utaztam, aztán autóval, majd vonattal, repülővel, autóval, metróval, vonattal, végül autóval megint. Hazaértem, és először elmeséltem az élményeim, aztán elcsendesedtem, és számba vettem őket magamban. Gondoltam, letöltöm a fényképezőgépemről a képeket. Kíváncsi voltam, sikerültek-e, mert sokat fotóztam este, a kivilágított belvárosban, a karácsonyi forgatagban, és nem voltam benne biztos, hogy élesek lettek-e.

De a fényképezőgépet nem találtam sehol.

Valahol útközben, azon a sokféle járművön elhagyott.

Megpróbálom szavakkal megrajzolni a képeket.

Vili a pácban

Izgatottan vártam a találkozót Budaörsön, a Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban. A robotos mese, amivel készültem, teljesen új, és fogalmam sem volt, mit fognak hozzá szólni a gyerekek. Féltem, talán nem is fog tetszeni. Két második és egy harmadik osztály kuporodott össze a kicsi könyvtárban. Egészen megtöltöttétek a teret, mégis mindenkinek jutott hely, papír és ceruza. Így a remek történeten kívül rengeteg rajz is született. Ennyi jó rajzot még sosem kaptam egyszerre, és fáj a szívem, hogy nem tudom bemutatni valamennyit. No de lássuk a történetet, aminek az első fejezetét ebben a bejegyzésben olvashatjátok!

Először abban egyeztünk meg, hogy olyan történetet találunk ki, ami pont a ti korosztályotoknak szól. Megegyeztünk, hogy nem vonunk be túl sok szereplőt, mert csak belezavarodunk. Egyszerű, követhető, mégis izgalmas történetet szerettetek volna. Gondolkodtunk azon, hogy valami szép karácsonyi történetet kerekítünk, de végül a többség mást szeretett volna. Bár szinte mindegyik szavazás olyan szoros volt, hogy a tanító nénikkel közösen számoltuk a nyújtózkodó kezeket, nehogy véletlenül tévedjünk. Izgalmas játék volt!

Vili és a robot

Ahogy megígértem, új mesével készültem a következő, Írjunk regényt! című foglalkozásra. A történetet a nagymamám padlása ihlette, ahová nagyon szerettem feljárkálni, és minden szegletét felkutatni. Ha esetleg valaki magára ismerne a főszereplőben és az anyukájában, kizárt, hogy ez a véletlen műve.
A rajzokat a budaörsi Gr. Bercsényi Zsuzsanna Városi Könyvtárban készítették a foglalkozásra érkező gyerekek. Az általuk kitalált folytatást külön bejegyzésben hamarosan felteszem, de annyi jó rajz született, hogy egy részét muszáj most azonnal megmutatnom.

A kép a legvagányabb robotos rajz felhasználásával készült

Vili nem volt különlegesebb, mint bármelyik gyerek az osztályban. Persze neki is voltak erősségei meg dilijei, de egyetlen szuperképességgel sem rendelkezett, sőt, űrhajó sem parkolt a garázsukban. Na jó, űrhajó mégis parkolt, mert az anyukája sci-fi rajongó volt, és a Ford oldalát teleragasztgatta Csillagok háborúja matricákkal. Úgy nézett ki, mint a Millenium Falcon. Vili úgy vélte, ez is az átlagos dilik közé sorolható, és nem viszi közelebb ahhoz, hogy valami egészen különleges kaland történjen vele.

 Az iskolában jó tanuló volt, csak a kézírása miatt kergette őrületbe a tanár meg a szülei. Azt mondták, ronda és olvashatatlan. Pedig ő mindig el tudta olvasni, amit írt, másnak meg mi köze hozzá? Otthon is rendes gyerek volt, mindig segített, amikor megkérték rá, a szobájában pedig egészen tűrhető állapotot tartott fenn. Karácsony táján szinte már kisangyal vált belőle. Menetrendszerűen elutazott a nagymamájához az ünnepek előtt, hogy segítsen fát vágni a kandallóba, előbányászni a padlásról a karácsonyfa-talpat, az udvart kicsit elrendezgetni, hogy amikor jönnek a nagymamája barátnői Szenteste énekelni, ne legyen ciki az a sok lim-lom.

Zsókavári rém

November 14-én a Zsókavári Rókavár vendége voltam, ahol egy cseppnyi csapat segítségével fejtegettük a szörnyológiát. Tanulságos beszélgetés volt, amiből a következő három bölcsességet emelném ki:

A táblára kitettük a rémeket, például ezt az árnylényt.

1. Én nem félek semmitől. Szörnyek nincsenek. A kaszás sincs.
2. Én minden este félek, de már megszoktam. Tudom, hogy jön egy kis félés, aztán elalszom és kész.
3. A sötétben a fényektől félek. Világosban a sötétségtől.

Fánkpofájú cérnapók

Köszönöm szépen a kedves fogadtatást, a részvételt és a rajzokat is, amelyből a tovább gomb után láthattok még párat. Ennél sokkal több remek rémséget rajzoltatok, amitől a frász tört rám, de ennyi fért most ide.

Bolygóvadászok 5 - A sorozat

2015. október 30-án volt az utolsó alkalom, hogy egy író-olvasó találkozón a gyerekekkel együtt, közösen dolgoztunk a Bolygóvadászok című, készülő meseregényemen. Mégpedig azért, mert most már annyi remek ötletet kaptam, hogy menni fog a befejezés. A történet eleje egy picit más volt, mint eddig, úgyhogy feltettem azt is, itt megtaláljátok.

Most pedig lássuk, hogyan fejeznék a Pannonhalmi Apátsági Múzeum vendégei (ezúttal nem csak gyerekek, hanem az igencsak aktív felnőttek is) a történetet.

Fotók: Szőcs Henriette

1. Az alapok

Hamar megegyeztünk, hogy a történet főszereplői gyerekek lesznek, és a mese felsősöknek szól. (Utólag megjegyezném, hogy inkább alsósoknak, de ezen nem fogunk összeveszni, mert az igazán jó mesét akár a nagypapám is szívesen elolvassa, aki már dédi.)

Megegyeztünk abban is, hogy a regény nem csak egyszerű kalandsoroló vagy vicces történet lesz. Egyrészt a szereplők közötti konfliktusok fogják meghatározni, másrészt valami nagy ellenség is lesz, aki ellen össze lehet fogni. No és fő problémaforrásnak ott van a csilliárdos megkérdőjelezhető bolygóvásárlási szándéka.

Bolygóvadászok 4 - Az új első fejezet

Annyi ötletet kaptam már az író-olvasó találkozókon, hogy a Bolygóvadászok című meseregény első fejezete is átalakult. Pannonhalmán a gyerekek már ezzel a változattal találkozhattak, úgyhogy megosztom itt is, legyen érthető a későbbi gondolatmenetük. 
A történet további alakulását itt lehet nyomon követni. Ha valaki esetleg borzasztóan kíváncsi a nagy titokra, hogyan alakul át egy kézirat, az első verziót itt találja.

Itt lennék éppen most, ha csilliárdos lennék

1. fejezet

Túl sok pénz

Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Egy csilliárdos. Úgy hívták, Nagy úr. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzével, ezért vett magának tanácsadókat, hogy kitalálják helyette. Azt ígérte, amelyikük a legjobb ötletet adja, azt olyan gazdaggá teszi, hogy élete végéig szürcsölheti a koktélt egy trópusi szigeten. A tanácsadók egymással versengve sorolták a javaslataikat:

            − Vegyen gyárakat!

            − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy – felelte Nagy úr.

            − Vegyen egy várost!

            − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is.

Író-olvasó három az egyben

Vagyis  író-olvasó találkozó, valódi regényírás és TV-szereplés 2015. október 30-án, 16.30-kor Pannonhalmán, az Apátsági Múzeumban.

Régóta formálódik már egy mese, aminek Bolygóvadászok a címe. 2012-ben egy regényt fejeztem be éppen, nem volt kedvem belekezdeni semmi komolyba, és játékból kezdtem el írni. Pont olyan volt, mint amikor gyerekkoromban a testvéreimmel űrhajósat játszottunk. Egy legóűrhajó láttán már nem tudom magam beleélni a kalandokba, de amikor mesélek, visszajön a játék varázsa.

Milán legújabb űrhelikoptere

Ez az első változat nem lett az igazi. Sokszor kértem már segítséget gyerekektől, hogy fejezzük be együtt, hátha át tudnak lendíteni a holtponton. Zalabéren, Pókaszepetken és Zalaegerszegen is találkoztam egy-egy lelkes csapattal, akikkel együtt fűztük tovább a történetet, és most már elárulhatom, hogy újra gőzerővel dolgozom rajta. Sokat merítek azokból az ötletekből, amiket a gyerekektől kaptam. (Például a féreglyuk, az űrzselé, Tod, és még sok más, de pszt, titok.)

Most pedig itt a lehetőség, és valószínűleg az utolsó, hogy részt vegyetek ennek a történetnek a formálásában. A Katolikus Kulturális Hetek keretében október 30-án 16.30-tól a Pannonhalmi Apátsági Múzeumban kerül sor az Írjunk regényt! című foglalkozásra, ahol utoljára lesz alkalom beleszólni a történet alakulásába, a következő találkozóra már más mesét viszek.

Ennek a találkozónak az érdekessége, hogy a Duna Televízió „Új Nemzedék” című, katolikus ifjúsági magazinműsor felvételt készít. Tehát ha szeretnél beleszólni egy készülő regény alakulásába, és szeretnél szerepelni a TV műsorban, mindenképpen gyere el!

A program ingyenes, kicsit és nagyot sok szeretettel várunk!

Rém a könyvtárban

December 12-én Dávid Ádámmal a FSZeK Dagály Utcai Könyvtárában mutattuk be Hrrgrrhút. A gyerekek meglepetéssel készültek: rengeteg rajzot hoztak magukkal, amelyek szörnyűségesebbnél rémesebb borzasztóságokat ábrázoltak. A rajzok és a mese kapcsán beszélgettünk a házi rémekről és a félelmekről, meg arról is, ha már egyszer beköltöztek, hogyan fogjunk hozzá a nevelésükhöz.

Az igazi meglepetés aztán később érkezett, mégpedig egy levél formájában, Nánási Boglárka (6 éves) anyukájától:

„az első sorban ült egy szöszke pici ovis kislány, aki nem szólt semmit, csak szívta magába a hallottakat, majd két napig érlelte magában az élményeket, aztán hétfőn szó szerint ezt mondta: Tudod anya megfogadtam a Hrrgrrhú írójának a szavát és ki mertem egyedül menni a WC- re úgy, hogy ott volt a WC szörny és le is mertem húzni, és nem vitt magával, a barátom lett.”

Bogi egy igazi  H Ő S.

Itt pedig egy válogatás a kedvenc rémeimből (a teljes galéria megtekinthető a Móra Kiadó facebook oldalán):

Achucarro Vivien

Bolygóvadászok 3 - Zselé él az űrben

Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban találkoztam kétosztálynyi lelkes harmadikossal az Országos Könyvtári Napok keretében. Ez borzasztóan komolyan hangzik, és egészen addig komolynak is tűnt, míg a gyerekek egyértelműen le nem szögezték, hogy tudomány és fantasztikum ide vagy oda, egy kacagtató és mulatságos történetet fogunk kitalálni. A történet első részét itt olvashatod – ennyit kaptak készen a zalaegerszegi gyerekek, a többit ők tették hozzá.

1. A szavazás

Mielőtt még ezt a mulatságos történetet kitaláltuk volna, megbeszéltük a játékszabályokat. Megtudtam ugyanis, hogy ezek a gyerekek nagyon szeretik egymást nyúzni. Nézeteltérés esetén a vita pedig azt jelenti, hogy közlöm a másikkal, hogy akkor sincs igaza és kész. A veszekedés pedig úgy történik, hogy a fejéhez vágok valamit. A tömegverekedés nem lett volna kacagtató és mulatságos, így tisztáztuk mi a különbség a verekedés, a veszekedés és a vita között. Szerencsére csak az utóbbira került sor, a vitás kérdéseket pedig szavazással döntöttük el.

Bolygóvadászok 2 - Tod

Azt hittem, mindenre fel vagyok készülve, de a pókaszepetki negyedik és ötödik osztály alaposan meglepett. Csak kapkodtam a fejem jobbra és balra, és ha csak az ötletek tizedrészét sikerült lejegyzetelnem, akkor szerintem kaphatok egy ötöst az ötödikes osztályfőnök úrtól, aki kiválóan számol. Szavazatot biztosan.

Az alább vázolt történet kiinduló fejezetét itt olvashatod.

1. Szereplők

Az űrhajóval hatan indulnak útnak. (Elvetélt ötlet volt a részemről az eredeti mesében szereplő négy utas, már látom. Egyszerűen lehetetlen egy űrhajót négy fővel útnak indítani.)

− A kapitány és egyben a pilóta (kapaszkodjatok meg!) lány.

− A számítógépekhez és mindenféle kütyükhöz minden kétséget kizáróan csak egy fiú érthet.

− Űrlénykutató feltétlenül kell. Fiú. Naná.

− A fedélzetmester, aki mos-főz-takarít és teljesen komolytalan, no, ő meg fiú, és Tóthnak hívják. Mindent felborít, összetör, ráadásul folyton bolondozik. Jól jön egy ilyen fedélzetmester a háznál…

− Csillagász nélkül nem indulhatunk. A lányok okosak, ezt tudjuk.

− Harcos nélkül sem. Minden fegyverhez és harcművészethez konyít, és a fiúk egyöntetű akaratát tiszteletben tartva ő is lány.

Bolygóvadászok 1 - Az árnygalaxis

Gyerekkönyvekkel teli kosarammal, no meg azzal a szomorúsággal érkeztem Zalabérre, hogy a Bolygóvadászok című regényemet képtelen vagyok tisztességesen megírni. A könyvtárban találkoztam egy hatalmas cserépkályhával meg egy rendkívül udvarias és jólnevelt negyedik osztállyal, akik hihetetlenül vagány folytatást találtak ki a mese elejéhez, amit itt olvashatsz. Lássuk a regény vázlatát, a zalabéri negyedikesek szerint:

A gyerekek, a könyvvel teli kosár és a kezdetben szomorú író

1. Szereplők:
Az űrhajó legénységét egy versenyen választják ki, és az eredeti mesekezdéshez képest nem négyen, hanem öten vannak. Kizárólag magyar iskolákból kerülnek ki, mert a magyar gyerekek a legokosabbak - ebben pedig a történet további alakulását tekintve semmi kétségünk sem lehet. A legidősebb fiú a parancsnok, aki komoly és megfontolt, és legfontosabb tulajdonsága, hogy hallgatnak rá a többiek. A legénységhez tartozik természetesen egy számítógépzseni és egy pilóta is, aki annyira ért a gépekhez, hogy simán megbütyköl akármit. Két lány is utazik az űrhajón, akik testvérek, egyikük csillagász, a másikuk meg vicces.

Bolygóvadászok

Ez a mesém nem lett valami csúcsszuper. Valami nem működik benne. Így aztán tegnap segítségül hívtam három kupac gyereket, akikkel Zalabéren, Pókaszepetken és Zalaegerszegen találkoztam. Mindhárom csapat remek regényt rittyentett a történetből, majd' elsüllyedtem szégyenemben. Hamarosan feltöltöm a gyerekek által kitalált regényvázlatokat, de mindenekelőtt felteszem ide az első fejezetet, amiből kiindultunk.

A sajtbolygó innen származik

1. fejezet

Túl sok pénzt

Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzzel, ezért vett magának tanácsadókat, hogy majd azok kitalálják.

            − Vegyen gyárakat!

            − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy.

            − Vegyen egy várost!

            − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is.