Bolygóvadászok 4 - Az új első fejezet

Annyi ötletet kaptam már az író-olvasó találkozókon, hogy a Bolygóvadászok című meseregény első fejezete is átalakult. Pannonhalmán a gyerekek már ezzel a változattal találkozhattak, úgyhogy megosztom itt is, legyen érthető a későbbi gondolatmenetük. 
A történet további alakulását itt lehet nyomon követni. Ha valaki esetleg borzasztóan kíváncsi a nagy titokra, hogyan alakul át egy kézirat, az első verziót itt találja.

Itt lennék éppen most, ha csilliárdos lennék

1. fejezet

Túl sok pénz

Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Egy csilliárdos. Úgy hívták, Nagy úr. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzével, ezért vett magának tanácsadókat, hogy kitalálják helyette. Azt ígérte, amelyikük a legjobb ötletet adja, azt olyan gazdaggá teszi, hogy élete végéig szürcsölheti a koktélt egy trópusi szigeten. A tanácsadók egymással versengve sorolták a javaslataikat:

            − Vegyen gyárakat!

            − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy – felelte Nagy úr.

            − Vegyen egy várost!

            − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is.

            − Vegyen műtárgyakat!

            − Azok mik?

            − Festmények, szobrok, szép holmik, ilyesmi.

            A csilliárdos fintorgott.

            − Minek vennék ilyeneket? Semmi hasznuk.

            − Vegyen egy bankot!

            − Haha! Lassan nincs olyan bank, ami ne az enyém lenne.

            − Ha már mindene megvan, adja a pénzét a szegényeknek.

            − Szó sem lehet róla. Nekem az összes pénz kell! Valami olyat akarok venni, ami senkinek sincs, és soha nem is volt.

            − Vegyen egy bolygót!

            − Bolygót? Miért, bolygója senkinek sincs?

            − Hát itt van a Föld, de az mindenkié. Vegyen egy bolygót, ami csak a magáé.

            − Ez jó. Veszek egy bolygót.

            A tanácsadó, aki kitalálta, elégedetten dörzsölte a kezét, de a többiek szörnyen féltékenyek lettek.

            − Marhaság – mondta az egyikük −, mégis hogy a csudába jut el egy idegen bolygóra? Legfeljebb a Holdra vagy talán még a Marsra utazhat, de egyik sem eladó.

            − Erre is van megoldás – mondta a tanácsadó −, de szigorúan titkos.

            A csilliárdos erre mindenkit kiküldött a teremből, csak a bolygós tanácsadót nem.

            − Hogy hívják? – kérdezte Nagy úr.

            − Doktor Fájsz, csillagvagyon kutató – mutatkozott be a tanácsadó.

            Senki sem hallotta, miről beszél Nagy úr és Doktor Fájsz, de másnap egy hirdetés jelent meg az újságokban:

Igazi űrkaland!!! Bolygóvadászokat keresünk! A legokosabb, legügyesebb és legbátrabb űrpilótákat, akik nagy tetteket fognak végrehajtani! Négy fős csapatok jelentkezését várjuk. Figyelem! A jelentkezőknek felvételi feladatot kell teljesíteniük! 

Amikor az emberek elolvasták a hirdetést, mindenki bolygóvadász akart lenni. Sorra alakultak a csapatok. A csilliárdos minden országban vett egy űrbázist, ahová a jelentkezőknek be kellett menniük, de senkinek, még igazi űrhajósoknak sem sikerült megoldani a felvételi feladatot.

            Miközben az egész világ a hirdetés lázában égett, Nagy úr és Doktor Fájsz egy trópusi szigeten napoztak egy-egy csíkos nyugágyban. A tanácsadó megkérdezte:

            − Ha az űrhajósai szereznek majd egy bolygót, mit fog kezdeni vele?

            − Gyárakat, városokat és bankokat fogok építeni, hogy még több pénzem legyen – felelte a csilliárdos, és nagyot hörpintett a koktéljából.

Fotó: Majoros Kata