Tizenötödik.
A Csimota Kiadó gondozásában megjelent Menyus mindenmentes süteménye a tizenötödik önálló könyvem. Nem is gondoltam erre, de aztán éppen feltettem a blogomra a megjelent könyvek közé (ide), és gyorsan megszámoltam őket. Minden könyv a gyerekem, egyformán vagyok büszke rájuk, de közben örülök neki, hogy éppen ez a kis kötet lett a tizenötödik.
A Menyus mindenmentes süteménye egy kisváros hangulatos cukrászdájában játszódik, ahová szeretnek betérni az emberek. Finomak a sütemények, de ami még fontosabb, hogy a cukrászmesterrel, Menyussal remekül el lehet beszélgetni. Mindenkire figyel, mindenkit meghallgat, mindenkihez van egy kedves szava – és neki való sütije. A vendégek nem is gondolnak arra, hogy amikor becsukják maguk után a cukrászda ajtaját, és Menyus leoltja a lámpát, akkor van-e, akinek ő is elmesélheti a gondját-baját. Észre sem veszik, mennyire magányos, és Menyus sosem panaszkodik. Egy este, zárás után különös látogatója érkezik: egy szitakötőszárnyú csillámegyszarvú.