Utazás Kazahsztánba

2018. szeptember 20-21-én részt vettem egy irodalmi fórumon Kazahsztánban, amely a következő címet viselte: Energy of a Word in a Modern World. Eurasian Literature Forum.
Számos különleges élmény ért, de a legizgalmasabb mégis az, hogy fel kellett szólalnom a fórumon úgy, hogy nem számítottam rá, illetve nem erre számítottam. Ráadásul angolul, bár addigra annyira izgultam, hogy ez már teljesen mindegy volt. A fórum első napján, a két délelőtti ülés szünetében elvonultam egy hatalmas (és vacogtatóan hideg) terembe, és gyorsan összeszedtem a gondolataim, amelyek már a repülőút alatt értek bennem. Utolsó felszólalóként már szerencsére nem teltház előtt beszéltem, de éppen elég káposztafejet kellett elképzelnem, hogy képes legyen kevésbé remegő hangon megszólalni. De a káposztafejek hamar mosolyogni kezdtek és szívük mélyéről fakadó vendégszeretettel fogadtak. A fórumon elhangzott beszédemet visszafordítottam magyarra, így osztom most meg Veletek. És egy kis titkot is hadd harangozzak be: a kazahsztáni látogatásnak reményeim szerint folytatása is lesz, amelyben nagy szerepet kapnak az Író Cimborák.

Az a pici emberke középen én vagyok

Kedves Résztvevők, kedves Szervezők!

Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani a meghívásért, nagy megtiszteltetés számomra. Úgy állok most Önök előtt, mint egy gyerek a felnőttek előtt. Neves írók és költők ülnek előttem, akik felkértek, hogy szakértőként szólaljak fel, és beszéljek az irodalmi pályafutásomról és tapasztalataimról. Kénytelen vagyok bevallani Önöknek, hogy igazán szakértő és tapasztalt abban vagyok, hogyan legyek gyerek. Ugyanis gyerekeknek írok könyveket.

Bolygóvadászok - Az Ündürüxi szellemei

Olyan sokan, olyan lelkesen kérdezitek tőlem, mikor jön már a Bolygóvadászok második része. Rengeteget dolgozom rajta, bár vannak olyan hónapok, amikor nem jutok hozzá. A történet már készen van, most a csiszolgatás folyik. Így nem reménytelen, hogy belátható időn belül könyv formát öltsön. Addig is itt egy rövid epizód, ami még az első könyv idejében játszódik. A jelenetben felbukkanó mohaóriások fontos szerepet fognak betölteni a második részben, ahogy Rátkai Kornél illusztrációi is. Köszönöm a lelkes biztatást és a várakozást!

Rátkai Kornél illusztrációja

Mindenki talált magának valami hasznos elfoglaltságot a Tatamamán. Alex a tengerparton lábadozott, az öregek élelmet és tűzifát gyűjtöttek, Delfin, Miló és Bit Hellir pedig felkerekedtek, hogy kijelöljék a falu helyét.

– A tenger közelében kell lennie, hogy ne kelljen sokat gyalogolni a vízért – mondta Miló.

– Szerintem meg inkább távolabb építkezzünk. Még nem ismertük ki, hogyan változik a vízszint. Nekem úgy tűnik, a tenger dagály idején akár a napraforgó-ligetekig is elhúzódhat – vélte Delfin, miközben a talajt morzsolgatta az ujjai között, és megpróbálta kiolvasni belőle az elemek változását.

– Nem mennék túl közel az erdőhöz sem. Lakhatnak ott veszélyes élőlények – mondta Bit Hellir, és gyanakodva méregette a susogó lombokat.

Mintha csak a herceg aggodalmára felelne a vadon, recsegés-ropogás hallatszott a fák közül. A gyerekek és Bit azonnal a földre vetették magukat. Már a zajból is sejteni lehetett, hogy valami hatalmas közelít: a föld döngött, a bozót susogott. A gyerekek remegve bújtak össze. Eszükbe jutott az Ündürüxin átélt összes rémes emlék. Végül Miló összeszedte a bátorságát, és felnézett.

Fridolin jelenti 5 - A próba

Régen jelentkezett már Fridolin, kedvenc napilapom főszerkesztője. Az eredettörténetet nem mesélem el, mert óriási szemtelenség lenne. Az illusztrációt kitől mástól is kérhettem volna, mint Baracsi Gabitól. Remélem, egyszer majd nem csak itt, a blogon, hanem nyomtatásban is lehet közös munkánk.

Egy hajnalon kisebb sokadalom támadt a fa alatt, amelyben Flekkdíjas Fridolin, a törpe és Májusi Emánuel, a manó lakott. A gyülekező erdei lények egyre izgatottabban pusmogtak. Egy türelmetlen fagyöngymanó végül megelégelte a várakozást, szedett egy bogyót, és behajította az odún.
    Fridolin kopasz feje jelent meg a nyílásban.
    – Ki volt az az eszement, aki éretlen kökényt dobott a kávémba? – ordította.
    Mindenki összehúzta magát, a fagyöngymanó pedig elszaladt.
    – Ha ilyen modortalan, akkor nem vagyunk rá kíváncsiak – súgott össze néhány pókboszorka, és ők is elhagyták a tisztást.
    – Mit akartok? – puffogott tovább a törpe.

Bolygóvadászok az orosz űrállomáson!

Miló, Alex, Delfin és Palka meghívást kapott a KompasGiude Kiadó űrállomására! Idén nyáron oroszul is megjelenik a Bolygóvadászok című könyvem. Óriási öröm és megtiszteltetés, és alig várom, hogy a kezembe vehessem. Ilyen vagány lett:

További információ (cirill betűkkel természetesen) a kiadó honlapján.

Álmok az erdőben

Hozott a postás egy nagy borítékot. Ismerős a vastagsága, az illata, mert minden évben hatszor kapok ilyen küldeményt, 2013 augusztusa óta. Akkor jelent meg először a Harmat Kiadó gyerekmagazinja, a CikCakk, amelybe a kezdetektől fogva írok cikkeket. Sok nagyszerű téma volt már, ezek kapcsán rengeteg állatot megismertem (például a smaragd elíziát, ami egyszerre tud állatként és növényként is viselkedni), de talán a legkedvesebb ez a most megjelent cikk volt. Ha tetszik a cikk és a magazin, ezen a honlapon tudod megrendelni.

Illusztráció: Kelemen Czakó Rita

A moha álma

Álmomban nőni kezdtem, nőttem és nőttem, olyan gyorsan, mintha percenként peregne le egy év. Szempillantásnyi volt egy évszak, a kiadós eső egy harmatcsepp, a nyári szárazság annyi, mint az ellobbanó gyufaszál. Ahogy nőttem, először a páfrányokat hagytam le, aztán a csavarttűjű fenyőket, akiket addig óriásnak gondoltam, de az álmomban hamarosan mélyben elterülő, zöld szőnyegként néztem le rájuk. Jegenyefenyők következtek, a tűjük kemény volt és viaszos, és először féltem, hogy megsebeznek, de ráeszméltem, hogy én sokkal, de sokkal erősebb vagyok náluk.

Macskamuzsika

A Cerkabella Kiadónál több antológia is megjelent, mindenféle izgalmas témában és összeállításban. Van medvés, lényes, nyaras, ábécés, ovis - nézzétek meg, tényleg szépek és érdekesek. A legújabb antológia az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, és két mesém is szerepel benne, és a borítója is dorombolásra késztet:

A kötetet Lovász Andrea szerkesztette, az illusztrációkat Kismarty-Lechner Zita készítette.
A címéről pedig eszembe jut egy régi mesém (nem ez szerepel a kötetben, viszont macskás):
Cicanyálkrém

Meghívó

Hosszú évek munkájának eredménye a Pityke és prém című regény, amely a jövő héten jön ki a nyomdából. Sokan voltak segítségemre az írás során, akiknek nagyon hálás vagyok.
Köszönöm szépen Dávid Ádámnak, a felelős szerkesztőmnek, hogy első pillanattól hitt a regény ötletében, és az egész folyamatot végigkísérte. Rét Vikinek, indián nevén Piros Tollnak, aki szeretettel és értő szemmel szerkesztette a szöveget.
A Móra kiadó munkatársainak, akik hol láthatóan, hol láthatatlanul hozzáteszik a munkájukat az örömömhöz.
Papp Beatrixnek, aki a végleges borítót és a belső rajzokat készítette, és Sánta Kirának, aki képi világával rengeteg inspirációt ad.
Majoros Emmának, Mészöly Áginak és Németh Eszternek, hogy átrágták magukat a kéziraton, hasznos tanácsokkal láttak el, és lelkesítettek, akkor is, amikor én már-már reményt vesztettem.

Az öröm a könyv bemutatóján lesz teljes, és szeretném, ha megoszthatnám Veletek. Sok szeretettel várlak Benneteket április 21-én, 18:00-kor a Könyvfesztiválon, a Millenárison: