2017. március 24., péntek

A pókboszorka kiveti hálóját

Valahányszor megszületik egy mese Fridolinról, a mogorva törpéről, aki egy erdei napilapot szerkeszt, megnézegetem Baracsi Gabi képeit, mert az általa teremtett varázslatos, színes és meglepő világban mindig találok egy olyan rajzot, ami illik a meséhez. Amikor ez alkalommal megkerestem, azt mondta, pókboszorkája nincs is. Pedig van. Mégpedig ilyen szép:

Baracsi Gabi rajza


Már négy napja szünetelt a Fridolin jelenti című napilap kiadása. Ettől az erdő lakói egy leheletnyit idegesebbek voltak a szokásosnál, kevésbé érezték magukat otthonosan az erdejükben. A történtekért Flekkdíjas Fridolin, a kopasz, ráncos és általában goromba törpe volt a felelős. Ahelyett, hogy az odújában újságot szerkesztett volna, a napjait egy bodzabokor tövében lapulva töltötte Májusi Emánuel, a fotográfus manó társaságában.
            Fridolin, mielőtt megkezdte volna a lapulást a bodzában, ezzel állt a manó elé:
            – Te Emánuel, én most megcsinálom életem cikkét. Te meg fotózhatsz hozzá.
            A manó csak ennyi felelt:
            – Jó.
            Fridolin várt volna még egy kis biztatást, de végül folytatta magától is:
            – A pókboszorka kivetette a hálóját.
            – Ó – felelte a manó, és ezzel a válasszal Fridolin végre elégedett volt.
            Ezután teljes egyetértésben költöztek a bokor alá.

2017. február 3., péntek

Öt év, öt mese

Januárban ötödik születésnapját ünnepli az Író Cimborák alkotóközösség, amelynek 2012. májusa óta tagja vagyok. A 3x1 család megjelenése után hívott Dávid Ádám, a könyvem szerkesztője közéjük. Azelőtt nem ismertem írókat egyáltalán, és hirtelen egy egészen új világ nyílt ki előttem. A közös játékok érlelték meg bennem a kifejezés eszközeit.
Ebben az öt évben összesen 40 bejegyzésem jelent meg az Író Cimborák blogon. Egy részüket el is felejtettem már, de jól esik visszaemlékezni rájuk. Mindegyiket szeretem valamiért vagy valakiért, de kiválasztottam az öt legkedvesebbet. Nehezen választottam, aztán a legvégső ötnél feltűnt, hogy mindegyiknél a közös alkotás, a játék, a közösség volt a lényeg. Legjobban ezért szeretek cimborálni.



Képzelt napló egy magyar kamaszlányról (2013. január 30.)
Emma húgommal közösen írtuk ezt a naplót, igazából egy nosztalgiázós, sokat nevetős beszélgetés nyomán született. Természetesen egy szó sem igaz belőle... A rajzot Emma édesanyja készítette.
Az írás később önálló életre kelt, egy diák médiaversenyre kisfilm készült belőle.
Emma azóta is többször előforduló vendég a blogon: fordított már mesét angolra a Hét Határon Nemzetközi Meseprojekt keretében, és írtunk közös búvárkodós interjút, amihez illusztrációt is készített.
  
  
A rókák panasza (2013. március 31.)
Ez volt az első gyerekrajz-pályázat a cimbora blogon. A pályázatnak nem volt zsűrije, nem volt győztese. A beérkezett rajzok közül válogattunk, és amelyik megihletett, ahhoz írtunk verset, mesét. Ez volt a gyerekeknek a jutalom, meg egy dedikált könyv. Martin rajza a cipzáras rókáról az elsők között érkezett be, és azonnal stipistopiztam. Többen féltékenyek is voltak rám... Nem csoda, még sosem láttam azelőtt ennyire klassz cipzáras rókát.
  
  
Mufurc (2014. május 30.)
Az elmúlt öt évben számtalan kép ihletett meg, de talán a legvarázslatosabb Fatemeh Haghnejad iráni illusztrátor rajza volt. Annyira megilletődtem tőle, hogy nehezen bomlott ki mögötte a történet. Az egész Hét Határon Nemzetközi Meseprojekt fantasztikus élmény volt, hosszan tudnám sorolni, mit is szerettem benne. Elsőre a rajzon kívül az jut eszembe, mennyire vagány, hogy a mese le lett fordítva perzsára, és az is, hogy ekkor dolgoztam először együtt Rét Viki szerkesztővel.


A kocka (2014. július 16.)
Sok furcsa hónap közül talán a legfurcsább az volt, amikor megcseréltük a szerepeket, és az illusztrátorok írtak, az írók meg rajzoltak. Izgalmas helyzet volt, ki kellett lépni a megszokott keretek közül. Sok tanulsággal szolgált. Megértettem például, mennyire fontos számomra, hogy a szövegeimet kezelésbe vegye a szerkesztő, de ez a kontroll a grafikusok számára esetleg bántó lehet. Az is érdekes volt, hogy akinek a rajzolás a természetes kifejezőeszköze, az akkor is rajzol, ha ír. Szerettem, hogy Eszter szövege mennyire képszerű. És ha ez nem lett volna elég, még a régi, kedves festékeimet is elővehettem.
  
  
Dalocska (2015. augusztus 15.)
Igazi féktelen örömjáték volt Kollár Árpád verssoraira Mészöly Ágival közösen írni egy mesét. Nem is mesét, inkább csak gondolatfutamot. Ha nem lenne ott, melyik részt melyikünk írta, utólag nem is tudnám megmondani, annyira egymásra hangolódtunk a játékban. Konyicska Kinga rajza volt a hab a tortán.








2017. január 10., kedd

Delfin naplója 3 - (H)arcok

Az Ündürüxi legénységének eddigi legfélelmetesebb kalandjának feljegyzéseire 2016 november 28-án, Pókaszepetken bukkant az űrmutánsmókusok földi kirendeltsége.

Rátkai Kornél illusztrációja

Bolygó koordinátái: TM-77˚ CSZ-777˚
Név: ...

Karakter: élőlény
Élővilág: van?

Napló (Delfin jegyzete):
Miló mindenáron meg akarta vizsgálni a zenélő üstököst, amiről a csodalilák meséltek: ahogy forogva suhan a világűrben, többszólamú dallamot hallani a közelében.  Az üstökös éppen a 78-as szektorban volt. A csodalilák figyelmeztetése miatt a 77-es szektort elkerültük, és kerülő úton közelítettük meg a jelenséget, ugyanis a 77-es szektor szerintük tele van rosszindulatú lényekkel. Még mielőtt a műszereink észlelték volna az üstököst, a közelben ismeretlen űrhajót vettünk észre, amely éppen a veszélyes zóna felé tartott. Miló parancsnok utasítására jeleket küldtünk nekik, hogy figyelmeztessük a veszélyre, de az űrhajóból értelmes válasz helyett csak viháncolás hallatszott, majd az idegenek küldtek magukról egy szelfit: szkafanderes mutáns mókusok pózoltak rajta. Úgy döntöttünk, követjük őket egy ideig a 77-es szektor határán, míg el nem vezettek a...
(Több sikertelen kísérlet után letettünk róla, hogy nevet adjunk az égitestnek.)

A mutáns mókusok határozottan egy pont felé haladtak. A hologram egy ikerbolygó rendszert mutatott. A két égitest változó pályán forgott egymás körül. Egyre élesedett a kép, és már látszott, hogy a bolygók szabálytalan formájúak, sőt, az alakjuk változékony. Egyre határozottabban emberi arc vonásait véltük felfedezni rajtuk. Miló parancsnok lelassította az űrhajót, mert azt hittük, csak a szemünk káprázik. Belenagyítottunk a képbe, és nem tévedtünk: a bolygóknak tényleg arcuk volt. Az egyiknek a vonásai durvák, a szeme ijesztő és gonosz. A másik arc finom volt és szomorú. A két arc egymással szembefordult, alig kivehetően mozgott a szájuk, mintha beszélgetnének. A mutáns mókusok hajója egyenesen a szomorú arc felé tartott. A durva arc hirtelen kitátotta a száját, mintha ordítana. A szomorú arc sírni kezdett. Az ordítás szeléből és a könnyekből hatalmas vihar keletkezett a két bolygó között, óriási villámokkal, és a vihar beszippantotta az idegen űrhajót. Miló már-már utasítást adott, hogy siessünk a segítségükre, amikor újabb szelfi érkezett a mutáns mókusoktól. A képen alig pár napos kölyökmókusokat láttunk! Hihetetlen, de a bolygók közötti viharban visszafelé forgott az idő! Miló parancsnok még egy pillantást vetett az arcokra: most már mindketten kitátott szájjal üvöltöttek, aztán Milónak utasítást sem kellett adnia, hanyatt-homlok menekültünk vissza a Tatamamára.

A zenélő üstökös felfedezésére indított expedíció kudarcba fulladt.

Értékelés (1-5):
Vissza akarunk-e menni: 1
Érdekesség: 5
Ijesztőség: 5






2017. január 2., hétfő

Bolygóvadászok gyerekszemmel

A világ legjobb ajándéka, ha gyerekrajzokat meg leveleket kapok. Rajongója lettem Domának és Johannának, akiktől az alábbi kedves sorokat és képeket kaptam:

Doma karaktervázlatai

Johanna levele





2016. december 18., vasárnap

Mesekönyvek 2016-ban

Az a megtiszteltetés ért, hogy idén két mesekönyvbe is írhattam mesét. Két egészen különleges, a szívemnek kedves könyvről van szó.


Az első a Cerkabella Könyvkiadónál jelent meg, és már elérhető a boltokban. A címe: Dzsungeldzsem, és pont olyan színes és izgalmas belülről, ahogy a címe alapján ígérkezik. Ki ne emlékezne a Mosó Masa mosodája és a Gőgös Gúnár Gedeon mókás rajzaira, szövegeire, és a sok piros betűre benne, ami nyelvtani kérdésekre hívta fel a figyelmet! Hasonlót kínál a Dzsungeldzsem, de a meséket és verseket kortárs költők, írók alkották. A rajzok viccesek és kedvesek, Kismarty-Lechner Zita készítette őket. Az én feladatom a Gy és Ú betűk voltak. Egészen bizalmas viszonyba kerültem velük, mire megszületett az Útvesztő és a György lovag című mese.

A második mesekönyv a Luther Kiadónál készülődik, A második legjobb történet a címe. A karácsonyi történet szereplőinek másik, néha korban, időben, helyszínt tekintve is egészen más meséit mondja el. Szerepelni fognak benne a betlehemi istálló állatai, pásztorai, a karácsonyi csillag. Én az egyik napkeleti bölcs, Gáspár történetét meséltem el, aki egy egyiptomi kisfiú képében, egy strandon találja meg a karácsonyi csillagot. A könyvet Holló Anna illusztrálja, akivel már nagyon régen szerettem volna együtt dolgozni.

2016. december 15., csütörtök

Delfin naplója 2 - Vradut-Kredat-Tridum

Az Ündürüxi űrhajó legénységének alábbi feljegyzése 2016. november 28-án született, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.

Rátkai Kornél illusztrációja


Bolygó koordinátái: TM-120˚ CSZ-3˚ TM-36˚
Név: Vradut-Kredat-Tridum

Karakter: vattacukor
Élővilág: van

Napló (Alex jegyzete, mert Delfint megharapta egy tatu, és most fáj a keze, nem tud írni):
A csodalilákra érdemes hallgatni, mert kúl helyeket ismernek. Úgy kezdődött, hogy megmutattak egy klassz járgányt, ami egyszemélyes, rá kell állni, mint egy rollerre, de fel tud mászni bármin, még a liánokon is. Elég spéci kapaszkodói vannak, hasonlót se láttunk a csodalilák kütyüi között, és elmesélték, hogy a Vradut-Kradat-Tridum nevű bolygóról származik. Naná, hogy azonnal meg akartuk látogatni!

2016. november 27., vasárnap

Delfin naplója - Csőcsíkcsúszda

Delfin alábbi naplója 2016. november 19-én, Budapesten, a Mesemúzeumban született, a Bolygóvadászok című könyv bemutatóján. 

Rátkai Kornél rajza


Bolygó koordinátái
: TM-36˚ CSZ-227˚
Név: Szatupiter vagy Csőcsíkcsúszda

Karakter: besorolhatatlan
Élővilág: van

Napló (Delfin jegyzete):
A műszerek szilárd égitestet jeleztek, de a hologramon nem láttunk semmit. Palka az ablakon kitekintve halvány fénycsíkot látott, de nem tulajdonítottunk jelentőséget neki, mert éppen azon aggódtunk, hogy becsapódunk a láthatatlan égitestbe. Miló parancsnok úgy lőtte be a haladási irányt, hogy szorosan a fénycsík fölött haladjunk el, abban reménykedtünk ugyanis, hogy a fényben jobban észrevesszük, ha valami közelít. Ahogy a jelenség közelébe értünk, hirtelen hatalmas rántást éreztünk, megrázkódott az Ündürüxi, majd megállt, és hiába csináltunk bármit, tapodtat se mozdult. Mintha valami megfogott volna bennünket! A hologramon láttuk, hogy a fénycsík, mint egy óriási kígyó, az űrhajó köré tekeredik. Minden vészjelző sípolt, és nem tudtuk, élőlénnyel van-e dolgunk, és nem fog-e elpusztítani (lásd: űrkocsonyák).