Az előző blogbejegyzésemben írtam, hogy az idei könyvfesztiválon megjelenő könyveim mindegyike mérföldkő számomra. Ezek egyike a Kolibri Kiadónál futó Állati kalandorok sorozat következő része, A vidrák és a Balaton őre. A sok egzotikus tájon történt kalandozás után egy Magyarországon honos, rendkívül mókás és aranyos pofájú kis emlőssel ismerkedhetnek meg az olvasók.
![]() |
| Megjelent az Állati kalandorok 3. kötete! |
A sorozat első részében Dél-Amerika trópusi esőerdeiből egészen Európa partjáig utaztunk egy minden lében kanál kolibrivel, a másodikban pedig Észak-Afrika titokzatos sivatagi környezetébe látogattunk, és követtük egy gyanakvó sivatagi róka felnövésének történetét. Amikor azon gondolkodtunk a kiadóban a munkatársakkal, milyen állatról szóljon a harmadik rész, mindenképpen vizes élőhelyet kerestünk. Először csupa tengeri állatok jutottak eszünkbe (nekem a polipok a kedvenceim, de állítólag nem elég cukik), végül egy olyan helyszín és állat mellett döntöttünk, ami a hazai olvasóknak különösen kedves lehet. Így lett a kiválasztott állat a vidra, amely bár gyakori, de profi rejtőzködő, és nem nagyon találkozunk vele, a helyszín pedig a Kis-Balaton, amely érintetlen mocsárvilágot őriz. Gondoltam, egyszerű dolgom lesz, hiszen hazai tájról van szó, ahol többször jártam, és egy olyan állatról, amelyről minden bizonnyal rengeteg magyar nyelvű szakirodalom született.


