2017. február 3., péntek

Öt év, öt mese

Januárban ötödik születésnapját ünnepli az Író Cimborák alkotóközösség, amelynek 2012. májusa óta tagja vagyok. A 3x1 család megjelenése után hívott Dávid Ádám, a könyvem szerkesztője közéjük. Azelőtt nem ismertem írókat egyáltalán, és hirtelen egy egészen új világ nyílt ki előttem. A közös játékok érlelték meg bennem a kifejezés eszközeit.
Ebben az öt évben összesen 40 bejegyzésem jelent meg az Író Cimborák blogon. Egy részüket el is felejtettem már, de jól esik visszaemlékezni rájuk. Mindegyiket szeretem valamiért vagy valakiért, de kiválasztottam az öt legkedvesebbet. Nehezen választottam, aztán a legvégső ötnél feltűnt, hogy mindegyiknél a közös alkotás, a játék, a közösség volt a lényeg. Legjobban ezért szeretek cimborálni.



Képzelt napló egy magyar kamaszlányról (2013. január 30.)
Emma húgommal közösen írtuk ezt a naplót, igazából egy nosztalgiázós, sokat nevetős beszélgetés nyomán született. Természetesen egy szó sem igaz belőle... A rajzot Emma édesanyja készítette.
Az írás később önálló életre kelt, egy diák médiaversenyre kisfilm készült belőle.
Emma azóta is többször előforduló vendég a blogon: fordított már mesét angolra a Hét Határon Nemzetközi Meseprojekt keretében, és írtunk közös búvárkodós interjút, amihez illusztrációt is készített.
  
  
A rókák panasza (2013. március 31.)
Ez volt az első gyerekrajz-pályázat a cimbora blogon. A pályázatnak nem volt zsűrije, nem volt győztese. A beérkezett rajzok közül válogattunk, és amelyik megihletett, ahhoz írtunk verset, mesét. Ez volt a gyerekeknek a jutalom, meg egy dedikált könyv. Martin rajza a cipzáras rókáról az elsők között érkezett be, és azonnal stipistopiztam. Többen féltékenyek is voltak rám... Nem csoda, még sosem láttam azelőtt ennyire klassz cipzáras rókát.
  
  
Mufurc (2014. május 30.)
Az elmúlt öt évben számtalan kép ihletett meg, de talán a legvarázslatosabb Fatemeh Haghnejad iráni illusztrátor rajza volt. Annyira megilletődtem tőle, hogy nehezen bomlott ki mögötte a történet. Az egész Hét Határon Nemzetközi Meseprojekt fantasztikus élmény volt, hosszan tudnám sorolni, mit is szerettem benne. Elsőre a rajzon kívül az jut eszembe, mennyire vagány, hogy a mese le lett fordítva perzsára, és az is, hogy ekkor dolgoztam először együtt Rét Viki szerkesztővel.


A kocka (2014. július 16.)
Sok furcsa hónap közül talán a legfurcsább az volt, amikor megcseréltük a szerepeket, és az illusztrátorok írtak, az írók meg rajzoltak. Izgalmas helyzet volt, ki kellett lépni a megszokott keretek közül. Sok tanulsággal szolgált. Megértettem például, mennyire fontos számomra, hogy a szövegeimet kezelésbe vegye a szerkesztő, de ez a kontroll a grafikusok számára esetleg bántó lehet. Az is érdekes volt, hogy akinek a rajzolás a természetes kifejezőeszköze, az akkor is rajzol, ha ír. Szerettem, hogy Eszter szövege mennyire képszerű. És ha ez nem lett volna elég, még a régi, kedves festékeimet is elővehettem.
  
  
Dalocska (2015. augusztus 15.)
Igazi féktelen örömjáték volt Kollár Árpád verssoraira Mészöly Ágival közösen írni egy mesét. Nem is mesét, inkább csak gondolatfutamot. Ha nem lenne ott, melyik részt melyikünk írta, utólag nem is tudnám megmondani, annyira egymásra hangolódtunk a játékban. Konyicska Kinga rajza volt a hab a tortán.