Háromszor is Bruni

Idén ősszel több könyvem is megjelenik, és mindegyiket valamiért mérföldkőnek érzem, ezért külön posztban fogok beszámolni róluk. Először egy olyan könyvről szeretnék mesélni, amelynek a története önmagában is egy mese.

Bruni, ahogy Megyeri Annamária megálmodta

    Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy álmodozó kislány, aki állandóan mesélt, leginkább saját magának. Természetesen ez a kislány én voltam. A családom otthonos közeget teremtett, a szárnyaló fantáziámnak sosem szabtak határ. Pedig nem szokványos családban nőttem, a szüleim (és a nagyszüleim is) elváltak, így a család sok apró mozaikból állt, sok kicsi otthonból. Volt, amelyikben nyugalom volt, míg a másikban kaland, vagy éppen kihívás. Voltam egyke, kistesó és nagytesó, okos és bolondos, de az alkotás és a történetmesélés gyerekkorom minden helyszínén szabadon áradt. Így aztán többféle műfajban kipróbáltam magam, és mire felnőtt lettem (na jó, majdnem), addigra a meseírás lett a kedvenc eszközöm.

    Leginkább a családtagoknak és a barátaimnak írtam meséket, és ezzel a rengeteg karácsonyi ajándékot is költséghatékonyan megoldottam. Persze bizsergett bennem a becsvágy és a hiúság is, és szerettem volna megtudni, hogy egy kívülálló mennyire ítéli jónak a meséimet, így pályázni kezdtem. Olaj volt a tűzre, hogy a pályázatokon többször sikeres voltam. Aztán egyszer csak egy barátom, akit nem nevezek meg, de pontosan tudni fogja, hogy róla van szó, azt mondta, hogy ideje lenne egy kiadóhoz fordulnom. Ismertem a szót, hogy könyvkiadás, de fogalmam sem volt, hogy ez mit takar. Tájépítészként dolgoztam, mérnökök között voltam otthon. Ha nem lett volna ez a meg nem nevezett barátom, aki eljuttatta a Móra Kiadó akkori főszerkesztőjéhez az irományaimat, akkor ma nem is tudom, mit csinálnék. Akár kazánfűtő vagy dokkmunkás is lehetnék, esetleg fókaidomár. 

    Ezután felbátorodtam, és amikor megírtam Bruni kalandjait, már nem kellett közvetítés, el mertem küldeni a kiadónak. Telefon csörög, az egykori álmodozó kislány remegve felveszi, és majdnem összepisili magát, amikor ezt hallja: a kézirat kell, menjek be egy beszélgetésre. Pont olyan felkészültséggel libbentem be a főszerkesztő ajtaján, ahogy egy fókaidomár tenné. Vagy egy fóka. 

    Így indult el az irodalmi világba, egy könyv lapjaira az én álmodozó kislány énem, Bruni, aki egyszerre vagyon gyerekmagam, a testvéreim, az akkor elképzelt gyerekeim. A becenevet a nővérem adta a húgomnak, ám a történetek, amelyeket a könyvben elmesélek, hol velem történtek meg, hol a testvéreimmel. Így osztozunk Brunin. Ez a könyvbeli kislány kinyitott nekem egy ajtót, és a túloldalán ott volt a Négyszögletű kerek erdőm.

Amikor még én is Bruni voltam

    Nem véletlenül írtam ezt a négyszögletűt. Amikor ugyanis a Móra befogadta a kéziratom, egy szerkesztőt is kaptam, Dávid Ádámot. Addig azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy szerkesztő, de azóta tudom, hogy egy jó szerkesztő kincs, és nagyon meg kell becsülni. Nekem első szerkesztőm volt Ádám, neki én voltam az első élő, magyar szerzője. Be is írtam az Első Élmények Képzeletbeli Nagykönyvébe. Nos, Ádámon keresztül lettem tagja az akkor induló Író Cimborák alkotóműhelynek, és velük jutottam el Kisszékelyre, a Lázár Ervin műhelytáborokba, az igazi Négyszögletű kerek erdőbe – de ez egy másik mese.

    2012-ben megjelent hát a 3x1 család című első könyvem, Bruni történeteivel. Nem az összes történet került be a kötetbe, mert a könyv a Már tudok olvasni sorozatban jelent meg, és ott limitált volt a terjedelem, ki kellett válogatni a legfontosabb meséket. Ennek a válogatásnak áldozatul esett nem egy kedvencem, de végül is vállalható kompromisszum volt, Rubik Anna rajzaival nagyon szép első kötet lett belőle.

    Útjára indult a könyv, iszonyatosan büszke voltam, izgatott ebben az új szerepben. Zavarba jöttem az interjúkérdésektől, halálra izgultam magam az író-olvasó találkozókon, és fogalmam sem volt, hogyan lesz ebből második meg harmadik könyv.

    Aztán lett második meg harmadik, ám közben Bruni nem elégedett meg a hazai sikerrel. 2014-ben megszületett az orosz kiadás, és hatalmasra kerekedett az a kerek erdő. Talán az egyik legizgalmasabb írói tapasztalat, ha olyan olvasókkal találkozik a szöveg, akik más nyelven, más közegben élnek, írnak, olvasnak, mint amelyben a könyv megszületett. Ez az igazi külső szem, és talán az orosz turnékon az olvasókkal, más írókkal beszélgetve tanultam meg leginkább, mit jelent, hogy író lettem.

A 3x1 család magyar és orosz kiadása

    Bruni sorsa már így is kerek egész, igazán szép pálya ez egy első könyvnek. Ám most újabb fejezethez érkeztünk, ahhoz a mérföldkőhöz, ami Bruninak és nekem is egyaránt nagyon fontos. 13 év után Bruni újra megjelenik a Móra Kiadónál, ezúttal teljes terjedelmében, a kihagyott részekkel együtt.     Most is kiadói sorozat része lesz a könyv, a Trambulin sorozat egyik kezdő kötete. Edinger Katával, az új szerkesztővel sokat tanakodtunk, hogyan poroljuk le a meséket, hiszen ennyi év alatt már kicsit másként telnek a gyerekek hétköznapjai, más eszközöket használnak. Sokat változtam íróként is, egészen furcsa volt belehelyezkedni a régi szövegbe, de ezért vannak a szerkesztők, pont ilyen esetben tudnak sokat segíteni. A könyv új címet is kapott: Bonyolult egy család meg az Olga.

    Hogy még kerekebb legyen a történet, az új kiadást Megyeri Annamária illusztrálta, aki ugyanúgy tájépítészként kezdte a pályáját, mint én. Vagány, kedves és vicces illusztrációkat készített. Amikor elkezdett dolgozni a képeken, megkérdezte, hogy ha egy színt kéne mondanom, amivel jellemezném Brunit, az milyen lenne. Az első, ami eszembe jutott, a sárga volt, majd kiderült, hogy neki is. Világos, virágos, melengető – pontosan ilyenek lettek a kötet képei.

    Óriási öröm ez a megjelenés, és most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ez a mese itt ér majd véget, vagy folytatódik. Ha szeretitek a kötetet, akkor nagy eséllyel folytatódik.

Az új kiadás borítója

A bemutatóra a 30. Budapesti Könyvfesztiválon, október 3-án, szombaton kerül sor. A Trambulin sorozat két első kötetét mutatjuk be Lovász Andreával, a kiadó főszerkesztőjével, és Kertész Erzsivel, a Csízió – Mire jó egy varázsló? című könyv szerzőjével. Az esemény 10 órakor kezdődik (pontos helyszínt később osztok meg), utána pedig 11 órától a Móra standon dedikálunk Megyeri Annamáriával. Gyertek el minél többen!

A könyvvel kapcsolatos korábbi bejegyzéseket (köztük több részletet) ide kattintva olvashatsz.
A Puding villával című fejezetet Kiss Lia mondja el: