Téli mesekönyv

A Könyvfesztiválra érkező harmadik könyvem címe egyszerű: Téli mesekönyv, és a Scolar Kiadó gondozásában jelenik meg. Szívből, örömmel írt mesék gyűjteménye, amelyet éppen annyira szerettem írni, amennyire a telet szeretem. A könyv tele van szebbnél-szebb, színes illusztrációkkal, Orosz Annabella igazi, kandalló mellett kucorgós, békebeli téli hangulatot varázsolt.

Karácsonykor születtem, így a karácsony számomra kétszeresen is a születés ünnepe. A télnek az első felét szeretem, a hosszabbodó estéken a gyertyafényt, az izgatott készülődést, ajándékkészítést, beszerzést, csomagolást. Ahogy a lassan ránk telepedő hidegben és sötétben jobban észrevesszük az otthoni örömöt, a meleg pokrócot, egy jó könyvet, fűszeres teát. Ahogy közeledik a karácsony, jó újra kicsomagolni és felfedezni a karácsonyfadíszeket. Szeretem a kesztyűket, és jó a csípős hidegről a meleg lakásba lépni, vagy ruhát adni a kutyára. Vagy séta közben gyönyörködni a fák ágszerkezetében. Várni a havat, elámulni a jégvirágon.

Kicsit mindenki máshogy készül, máshogy ünnepel. A hagyományokból minden család mást ragad ki. Ahol gyerek van, a Télapó-Mikulás-Jézuska-angyalkák varázs valamilyen formában jelen van, és rengeteg izgalomra ad okot, mikor töri meg ezt a törékeny csodát egy óvatlan nagytestvér vagy iskolai foglalkozás. Gyakran látom a téli, ünnepi gyerekkönyveket nézegető szülőkön, hogy aggódnak, vajon ez a könyv megfelel-e annak a világnak, amit otthon felépítettek? Öröm lesz, vagy csalódás? Kiegészíti, segíti a készülődést, vagy bosszúságot okoz, mert a mesék túl komorak, túl profának, túl tündérmesések, vagy éppen túl vallásosak a családnak?

Orosz Annabella illusztrációi

Amikor elkezdtem megírni a téli meséket, először összegyűjtöttem, melyik decemberi naphoz milyen évforduló vagy világnap köthető. Tudtátok például, hogy december 4-e a Nemzetközi Bányásznap? Ennek alkalmából olyan mesét írtam, amelyikben a gyerekek egy barlangot fedeznek fel, és ki tudja, kincset találnak, sárkányt, vagy valami egészen mást. Ezután olyan emlékeket, élményeket kerestem, amelyek mindannyiunknak közösek lehetnek, mindegy, milyen hagyomány szerint ünnepelünk vagy készülődünk. Így született egy mese a postásról, aki decemberben egyre több képeslapot és csomagot kézbesít, de akad egy rejtélyes csomag, amelyiknek nem látszik a címzése, és ki kell nyomozni, kié lehet. Vagy éppen egy kóbor kutyáról, aki a hidegben már igencsak vágyik egy meleg otthonra. A rókáról, aki a városban keres élelmet, de helyette ajándékot kap egy régi ismerőstől. Meg a gyerekekről, akik egy régi mézeskalács-recept összetevőit próbálják összeszedni a boltos néni segítségével. 

Születtek olyan mesék is, amelyeket más, klasszikus történetek ihlettek. Ilyen például Cincinella, a szegény kisegér története, aki a Mikulás bálba igyekszik, de a testvérkéi szétszaggatják a ruháját, és már csak a csoda segíthet. Vagy a suszter meséje, aki elszegényedik, de a kisegerek segítségével talán újra talpra tud állni. És mindez megelevenedik az illusztrációkon, kavarognak a hópelyhek, felcsillannak a fények, előbújnak az állatok.

A mesék egy képzeletbeli kisvárosban, Kétfélegyházán játszódnak, ahol van klasszikus, betűtésztás paradicsomlevest kínáló Kockás Abrosz kisvendéglő, a Puha Pata patikában pedig egy kiöregedett igásló és egy fekete macska a patikus. (Vajon az igásló álma teljesül, és megtanul repülni?) A főtéren egy régi ismerőssel, Menyussal találkozhatunk (a Menyus mindenmentes süteménye című könyvből), aki Torkos Táltos cukrászdában finomabbnál finomabb süteményekkel várja a vendégeket. Egy rövid jelenet erejéig Rudolf, a rénszarvas is feltűnik, a kedvenc mesémben pedig a tél tündere látogat el a városba, akinek jégvirágos hintóját agarak húzzák. Rengeteg mesehős és téli élmény elevenedik meg a lapokon, december 1-24-ig minden napra jut egy rövid történet. Lesz benne a föld mélyén alvó sárkány, jó útra tért varázsló, a növények nyelvét is megértő boszorkány, kincskeresés a padláson, egy híres világutazó, aki a világ legszebb városát keresi. Mesélek hópelyhekről, madarakról, egy titokzatos aranyóráról, tűzoltókról, és egy majdnem elfeledett dallamról. A sok kaland során pedig remélem, hogy mindenki megleli a tél apró kincseit.

A könyvet a Könyvfesztiválon foghatom először a kezembe én is, és az olvasók is. Ezt pedig nagyon várom, mert tényleg olyan fantasztikusak lettek a képek, hogy mindet papírom akarom látni, és sokat simogatni és elmerülni benne. Október 5-én, vasárnap 14:00 órakor a Könyvfesztivál helyszínén karácsonyfadíszeket készítünk gyerekekkel, amelyek a mézeskalácsok hangulatát idézik. Ugyan korainak tűnik, főleg úgy, hogy az én fejemben közben már tavaszi, őszi és nyári mesék kavarognak, mert Kétfélegyháza lakóival rengeteg izgalmas dolog történik más évszakokban is.