A kolibri és az Erdő Ura (Állati kalandorok 1.)

Előfordul néha, hogy az öröm nem kitörő és ujjongó, hanem elszótlanít, belülről fűt, és nehéz kifejezni. Április 24-én jelent meg a Kolibri Kiadónál az Állati kalandorok című sorozat első kötete, A kolibri és az Erdő Ura, és azóta keresem a szavakat, hogyan meséljek a kötetről és a megjelenésről.

Kaktusz cica szabadidejében szeret olvasni

Már nagyon régen, 2019-ben megfogalmazódott bennem, hogy annyira szeretek állatokról írni, hogy egy egész sorozatra való kalandot is ki tudnék találni. Azon is sokat gondolkodtam, hogy amikor állatokról írok, akkor munka előtt és közben rengeteget olvasok, kutatok. Szeretem, ha az állatok nem népmesei hősök, nem tipizált karakterek, hanem a természetes élőhelyük és tulajdonságaik szerint viselkednek. Az élővilág lenyűgöző, és hiába élénk a fantáziám, a természet gazdagságával nem ér fel. Ezért szerettem volna, ha a könyvekben nem csak mese szerepel, hanem az olvasók megismerhetik a valóságos állatokat is.

Igen ám, de a kevert műfajú könyvekért nem annyira lelkesedem. Kizökkent, ha egy mese közben magyarázó ábrákat vagy szövegeket látok. Annál már jobban szeretem, ha egy ismeretterjesztő könyvben vannak mesék, versek is, de ezekben valahogy nem simul össze természetesen az ismeretterjesztés és a mese. Volt egy régi, szép kísérlete az Abrakadabra kiadónak, de végül csak az első (egyébként nagyon szép) kötet jelent meg Erdőlakók címmel. Arra gondoltam, mi lenne, ha a történet végén egyszerűen elmesélném, mit tanultam az állatokról, az élőhelyükről, az emberrel való kapcsolatukról, miközben a mesét írtam. Az illusztráció is kettéválhatna, a mese mesés rajzokat kaphatna, az ismeretterjesztés meg pontosakat.

A Kolibri Kiadó hamar partnerré vált, és vállalta, hogy kiadja a sorozatot. 

El is készült az első rész, ám a megjelenést elsodorta a covid, majd a járvány után a könyvkiadás megtorpanása. Több év eltelt, de eközben ki tudott forrni a sorozat terve, és összeállt a csapat is. Sok ember dolgozik egy könyvön, nehéz lenne felsorolni, de egy induló sorozatnál nagyon fontos, hogy a kiadó szeresse és ragaszkodjon hozzá, hosszú távon is gondolkodjon a könyvben. A Kolibri Kiadó részéről a kiadóvezető, Pap Zoltán, és a szerkesztő, M. Szabó Csilla fogta össze a szálakat. Csilla a szálakon kívül a szavaknak is mestere. Ha egy szöveg csak úgy simul a szemed alá, amikor olvasod, és nem akadsz meg egy furcsa kifejezésen vagy bonyolult mondaton, gondolj egy pillanatra szeretettel a szerkesztőre. 

Zoltán és Csilla jóvoltából bővült az alkotó csapat az illusztrátorral, Solymár Alberttel és a szaklektorral, Mirtse Áronnal. Áron nagy segítség, mert ha tudom, hogy az ő szigorú szeme fogja ellenőrizni a szöveget, akkor muszáj alaposnak lennem. Pont úgy izgulok, amikor nála van a szöveg, mint amikor az iskolában beadtam egy dolgozatot. Eddig Árontól a két elkészült mesére ötös osztályzatot kaptam, úgyhogy most még inkább össze kell szednem magam, hogy tartani tudjam a szintet.

Balról jobbra: Pap Zoltán, Majoros Nóra, Solymár Albert Géza, Mirtse Áron, M. Szabó Csilla
(Fotó: Orbán Orsolya)

Amikor egy könyv ismeretterjesztő és mese is egyben, az mindig nehéz feladat elé állítja az illusztrátort. Az állatok (főleg a vadállatok) arcán nem tükröződik annyi érzelem, mint az ember arcán. Én rendszerint az élet gazdagságát, törékenységét, komplexitását, mélységét látom a tekintetükben, akkor is, ha a viselkedésük éppen a huncut, a dacos, a bűnbánó, a hízelgő emberi tulajdonságokkal írható le. De egy meseszereplőnek érzelmei vannak, mégsem lehet olyan kifejező, mint egy rajzfilmfigura. Albert finom és részletgazdag akvarelljei képesek kézen fogni, és elvinni a párás, zöldszagú dzsungelbe, a madarak tolla szikrázik, a lombok susognak. A könyvben szerepel egy kétoldalas dzsungelpanoráma (órákig el lehet böngészni és ábrándozni fölötte), az ismeretterjesztő rajzai pedig pontosak, szépek, tökéletesen felismerhetőek az állatok.

Kvézál madarak Solymár Albert festményén

Az előbb elszóltam magam, hogy a sorozat második kötete már készülőben van (a szöveg is kész, Albert pedig ezúttal is csodás festményeket készített, leesett az állam, amikor megmutatta), így ha minden jól megy, idén ősszel kézbe vehetjük azt is. Sőt, a harmadik rész szövegét is írom, lázasan elmerültem a mocsárban. (Tényleg mocsár, ez nem írói fogás volt.) A sorozat minden kötetében a Föld más szegletébe, más környezetbe kalandozunk, és igyekszem nagyon különböző, de kedves és szerethető állatokat választani. Az első kötet egy nagyon szép kis madárról szól, amelyik Costa Ricán él. Selasphorus scintilla a latin neve, magyar neve nincs, úgyhogy mi szikrázó kolibrinek neveztük el. Costa Rica számomra bakancslistás helyszín, fantasztikus az élővilága, az esőerdői, a kolibrik pedig egyszerre elbűvölő és nagyon különleges állatok. Nézzetek sok kolibris videót, főleg a repüléstechnikájuk bravúros!

Szikrázó kolibri (hím és tojó) Solymár Albert festményén

 A mesében hangsúlyos szerepet kap az emberi tevékenység. Nem nagyon van olyan része a világnak, ahol háborítatlan lenne a természet, mindegy, hogy esőerdőről, sivatagról (igen, a második rész sivatagban fog játszódni) vagy mocsárról legyen szó. Természetesen az emberek között mindig meg fognak jelenni a gyerekek. Az ő szemük még nyitott a természetre, kíváncsiak az állatokra, a gyerek olvasók meg a könyvekben szereplő gyerekekre kíváncsiak.

A reklámarc a csavaros történeteket kedveli

A kötet hivatalos bemutatójára a 95. Ünnepi Könyvhéten, június 15-én szombaton, 15:00 órakor lesz. A bemutatón leleplezzük a következő rész főszereplőjét. Gyertek, ünnepeljük együtt a könyveket és a természetet!