Menyus mindenmentes süteménye

Tizenötödik.
A Csimota Kiadó gondozásában megjelent Menyus mindenmentes süteménye a tizenötödik önálló könyvem. Nem is gondoltam erre, de aztán éppen feltettem a blogomra a megjelent könyvek közé (ide), és gyorsan megszámoltam őket. Minden könyv a gyerekem, egyformán vagyok büszke rájuk, de közben örülök neki, hogy éppen ez a kis kötet lett a tizenötödik.

A Menyus mindenmentes süteménye egy kisváros hangulatos cukrászdájában játszódik, ahová szeretnek betérni az emberek. Finomak a sütemények, de ami még fontosabb, hogy a cukrászmesterrel, Menyussal remekül el lehet beszélgetni. Mindenkire figyel, mindenkit meghallgat, mindenkihez van egy kedves szava – és neki való sütije. A vendégek nem is gondolnak arra, hogy amikor becsukják maguk után a cukrászda ajtaját, és Menyus leoltja a lámpát, akkor van-e, akinek ő is elmesélheti a gondját-baját. Észre sem veszik, mennyire magányos, és Menyus sosem panaszkodik. Egy este, zárás után különös látogatója érkezik: egy szitakötőszárnyú csillámegyszarvú.
Menyus, ahogy a többi vendég esetében is, meghallgatja a baját, de ez sokkal komolyabb, mint amit Menyus egy egyszerű krémessel vagy tortaszelettel meg tudna oldani. Az egyszarvú ugyanis a sütemények minden összetevőjére allergiás, sőt, egy ennél sokkal nagyobb, titkos bánata is van. No, ezt oldd meg, Menyus! Ki tudja, talán közben a magányod, és az emberek figyelmetlensége is megváltozhat…

Csillámcsülök Rácz Eszter Anna illusztrációi által kel életre

Nekem is van ételallergiám, és a családban többeknek. Egy kis odafigyeléssel könnyen együtt lehet élni vele. Nincs ebben semmi tragikus, és sok gyerek mindennapjainak is természetes része ez az odafigyelés. Ahogy az ő életük sem az ételallergiáról szól, így ez a mese sem. Nem is emiatt írtam. Menyus személye érdekelt. 2022-ben beszélgettem egy fiatalemberrel, akinek elég nehéz cipelnivaló csomagokat osztott az élet. (Az interjú elolvasható az Író Cimborák oldalán.) A saját problémáit mellékes körülményként említette, mintha csak apró szöszök lennének egy szép szövetkabáton. Hess, lesöpörjük. Az ő egyik álma, hogy mindenmentes cukrászdát nyisson, és megédesítse mások életét. Róla formáztam Menyus alakját.

A képek forrása: www.csimota.hu

Amikor kiderült, hogy a meséből könyv lesz, nagyon izgultam, vajon milyen illusztrációkkal jelenik meg. Ebben a mesében minden édes, tele van süteménnyel, kedvességgel, no és szárnyas, csillámos, cuki egyszarvúval. Rácz Eszter Anna játékos kollázsokat készített, a képeken tobzódnak a sütik (nyamm), a kékek, a rózsaszínek, a sárgák, tejszínhabok és cukorkák, csillámok és csillagok, mégis van bennük esetlenség, aránytalanság, tépésnyom – ahogy az ember szívében is. Van bennük játékosság (keressétek az oldalszámot!), és rengeteg humor. Nem tudom, szeretni fogjátok-e Menyus alakját, aki első ránézésre nem szép. Sőt, inkább furcsa. És a csillámegyszarvú sem a legjobb formáját hozza a mese elején, nem olyan ragyogó, mint az itt bemutatott képen. 

De Menyus ilyen. Ha olyan szép lenne a külseje, mint a szíve, akkor kicsit ijesztő is lenne. Kicsit túl tökéletes.

A tizenötödik könyv megjelenése büszkeség, hála, édes érzés, akár egy jó franciakrémes, roppanó, vékony karamellmázzal a tetején. Menyus cukrászdájában talán találnék gluténmentes változatot. A könyv keletkezése is igazi élmény, finom műhelymunka volt, mint egy aprólékosan kidolgozott marcipánfigura készítése. Köszönet illeti érte a szövegre tökéletesen ráhangolódó illusztrátort: Rácz Eszter Annát, a szerkesztőket: Csányi Dórát és Szabó Sándort, aki először olvasta és véleményezte: Miklya Luzsányi Mónikát, és az Író Cimborák támogató csapatát. A legnagyobb köszönet pedig Gócza Gergőt illeti, aki nélkül sem Menyus nem lenne, sem tizenötödik mesekönyv.