Orzalinó úr és az elemi csapások

Korábban már beszámoltam róla, milyen izgalmas történetet találtunk ki a 91. Ünnepi Könyvhét alkalmából Békéscsabán. Amikor a történetet begyűjtöttem a tarsolyomba, felkerekedtem a következő csodavárosba, Gyulára, a világ legsüppedősebb szőnyegű könyvtárába, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba. (Mint megtudtam, valóban szoktak itt éjjeli, szőnyegen settenkedős könyvtári programokat tartani.) Legnagyobb örömömre az összegyűlt gyerekek úgy döntöttek, Zroba Orzalinó, a borz kalandjait folytattuk együtt. Ha fogalmad sincs, ki az az Orzalinó úr (elég rejtőzködő életmódot folytat, éjjelente settenkedik az erdő süppedő avarszőnyegén), akkor ebben a bejegyzésben megismerkedhetsz a mese elejével. 

Gyulai hangulatképek

Egy mese kitalálása általában azzal kezdődik, hogy megbeszéljük, milyen műfajú történetet alkossunk. Körömlerágósan izgalmas kalandokat találjunk ki? Hasizomlázas röhögőst? Rafinált bűnügyit? Nos, a gyulai gyerekek úgy döntöttek, hogy ez egy olyan kalandregény legyen, amely izgalmas, vicces, és nem nélkülözi a romantikát. Lássuk csak, mi sült ki ebből a kombinációból!
A történet úgy folytatódik, hogy Orzalinó úr felszáll a luxushajóra. Unalmas az út, és éjjel amúgy is felélénkül, ezért felfalja az összes befőttet a kamrában. Reggel jön a hajószakács, és majdnem szívrohamot kap, amikor felfedezi, hogy megcsappant a készlet. Miből fog ő most desszertet készíteni a vendégeknek? Orzalinó úr bizony nagyon hamar lebukik, a vérmes hajószakács fülön csípi, és dühében sutty, beledobja egy ládába, amit alaposan le is lakatol.
Csakhogy a hajónak van még egy utasa, aki nappal alszik, és éjjel éber, mégpedig egy borzkisasszony. Gazdája egy gyerek, aki nem annyira gondos gazda, amennyire egy érzékeny lelkű borzhölgy megerdemelné. Ez a borzlány éjjel elkóborol, és felfedezi, hogy a hajószakács kabinjában valami, vagy valaki kétségbeesetten kaparássza a ládát. Elhatározza, hogy akármi,vagy akárki is legyen abban a ládában, kiszabadítja. Kalandos úton megszerzi a kulcsot a hajószakácstól, és kiszabadítja Orzalinó urat.

Ebben a pillanatban akár egy nagyon kedves, romantikus folytatás is kerekedhetett volna, ám a gyulai gyerekek (no meg a kreatív és lelkes tanárnők) egészen más fordulatot találtak ki.

A hajót ugyanis Orzalinó úr szabadulása után elemi csapások egész garmada sújtja. Rettenetes viharba kerül, kalózok támadják meg, villám csap bele, majd egy meteorit pottyan a közelében a tengerbe, amelynek következtében gigantikus szökőár keletkezik. És ha ez mind nem volna elég: a hajón kitör a Covid járvány. (Volt egy olyan variáció is, hogy a hajó felfordul, és az utasok a felszín alatt, mintha tükröződött volna a valóság, egy másik világba csöppennek. Zseniális gondolat!)

Az emberek helyzete kritikus, főleg azért, mert a kapitány is a kabinjában szenved a betegségtől, és nincs, aki irányítsa a hajót. Csak a két borz (meg egy komondor, aki szintén a hajón utazik) nem betegedett meg, és ezért ők próbálják meg elkormányozni a hajót a legközelebbi kikötőig. (Mindig van, aki egy lakatlan szigeten köt ki végül, és majdnem ez történt a borzainkkal is, de végül megkegyelmeztünk nekik. Ámbár lehet, hogy a hajószakácsot érdemes lenne kirakni. Amilyen modortalanul viselkedett, nem is érdemel mást.)
Csakhogy az állatok fikarcnyit sem értenek a hajó kormányozásához, és körbe-körbe kanyarognak a meteorbecsapódás szomorú helyszíne körül.

Vajon hogyan lehet egy ennyire szongatott helyzetből kiszabadulni?

Orzalinó úr reményvesztve, egy sóhajjal az ajkán az égre pillant - és meglát egy apró alakot. Két kitárt szárnyat, két hosszú lábat, meg egy hosszú nyakat, fekete-fehér, elegáns viseletben Hiszen ez egy gólya! Talán csak nem Cicele?

A borzok kiáltozni kezdenek, és a gólya végre felfigyel rájuk. Valóban Cicele az, Orzalinó úr barátja, akinek az ihletésére a borz elindult Afrika felé. A gólyák pedig közismerten jól tájékozódnak, így Cicele segítségével a hajó végre eléri Afrika partjait. Úton van az orvosi segítség, meg Afrika legfényesebb királya, hogy a hősöknek kijáró aranymedált akassza az állatok nyakába.

Egész pofás kis történet, nem igaz?

Illusztrációnak egy olyan képet választottam, amely az egyik kedvenc borzos mesekönyvemhez kapcsolódik. A címe: Mr. Badger (azaz Borz úr), és Leigh Hobbs, ausztrál szerző írta és rajzolta. Borz úr rendezvényszervező egy luxusszállodában, és mókásabbnál mókásabb kalandokba keveredik.

Leigh Hobbs: Mr. Badger

Ha pedig a gyulai találkozó képes beszámolóját néznéd meg szívesen, kattints a videóra!