Семья 3х1

A 3x1 család orosz megjelenése kapcsán először rengeteg köszönet jut eszembe: Várnai Györgyinek, hogy a kiadó figyelmébe ajánlotta a könyvet, Tatjana Voronkinának az értő fordításért és azért a végtelen kedvességért, amivel Brunit is meg engem is körülvett, Marina Kadetovának, a KompasGuide kiadó munkatársának, és Olga Urasinovának a moszkvai Magyar Kulturális Központ munkatársának. Feledhetetlen pár napot töltöttem velük. Meséljenek inkább a képek.

 A fenti képen lévő nagy, fehér épület a könyvvásár helyszíne.

Semya 3x1 - borító

Tratatam, cintányér és dobpergés: ilyen lett a 3x1 család orosz kiadásának a borítója. További részletek a KompasGuide kiadó honlapján.

Bolygóvadászok 3 - Zselé él az űrben

Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban találkoztam kétosztálynyi lelkes harmadikossal az Országos Könyvtári Napok keretében. Ez borzasztóan komolyan hangzik, és egészen addig komolynak is tűnt, míg a gyerekek egyértelműen le nem szögezték, hogy tudomány és fantasztikum ide vagy oda, egy kacagtató és mulatságos történetet fogunk kitalálni. A történet első részét itt olvashatod – ennyit kaptak készen a zalaegerszegi gyerekek, a többit ők tették hozzá.

1. A szavazás

Mielőtt még ezt a mulatságos történetet kitaláltuk volna, megbeszéltük a játékszabályokat. Megtudtam ugyanis, hogy ezek a gyerekek nagyon szeretik egymást nyúzni. Nézeteltérés esetén a vita pedig azt jelenti, hogy közlöm a másikkal, hogy akkor sincs igaza és kész. A veszekedés pedig úgy történik, hogy a fejéhez vágok valamit. A tömegverekedés nem lett volna kacagtató és mulatságos, így tisztáztuk mi a különbség a verekedés, a veszekedés és a vita között. Szerencsére csak az utóbbira került sor, a vitás kérdéseket pedig szavazással döntöttük el.

Bolygóvadászok 2 - Tod

Azt hittem, mindenre fel vagyok készülve, de a pókaszepetki negyedik és ötödik osztály alaposan meglepett. Csak kapkodtam a fejem jobbra és balra, és ha csak az ötletek tizedrészét sikerült lejegyzetelnem, akkor szerintem kaphatok egy ötöst az ötödikes osztályfőnök úrtól, aki kiválóan számol. Szavazatot biztosan.

Az alább vázolt történet kiinduló fejezetét itt olvashatod.

1. Szereplők

Az űrhajóval hatan indulnak útnak. (Elvetélt ötlet volt a részemről az eredeti mesében szereplő négy utas, már látom. Egyszerűen lehetetlen egy űrhajót négy fővel útnak indítani.)

− A kapitány és egyben a pilóta (kapaszkodjatok meg!) lány.

− A számítógépekhez és mindenféle kütyükhöz minden kétséget kizáróan csak egy fiú érthet.

− Űrlénykutató feltétlenül kell. Fiú. Naná.

− A fedélzetmester, aki mos-főz-takarít és teljesen komolytalan, no, ő meg fiú, és Tóthnak hívják. Mindent felborít, összetör, ráadásul folyton bolondozik. Jól jön egy ilyen fedélzetmester a háznál…

− Csillagász nélkül nem indulhatunk. A lányok okosak, ezt tudjuk.

− Harcos nélkül sem. Minden fegyverhez és harcművészethez konyít, és a fiúk egyöntetű akaratát tiszteletben tartva ő is lány.

Bolygóvadászok 1 - Az árnygalaxis

Gyerekkönyvekkel teli kosarammal, no meg azzal a szomorúsággal érkeztem Zalabérre, hogy a Bolygóvadászok című regényemet képtelen vagyok tisztességesen megírni. A könyvtárban találkoztam egy hatalmas cserépkályhával meg egy rendkívül udvarias és jólnevelt negyedik osztállyal, akik hihetetlenül vagány folytatást találtak ki a mese elejéhez, amit itt olvashatsz. Lássuk a regény vázlatát, a zalabéri negyedikesek szerint:

A gyerekek, a könyvvel teli kosár és a kezdetben szomorú író

1. Szereplők:
Az űrhajó legénységét egy versenyen választják ki, és az eredeti mesekezdéshez képest nem négyen, hanem öten vannak. Kizárólag magyar iskolákból kerülnek ki, mert a magyar gyerekek a legokosabbak - ebben pedig a történet további alakulását tekintve semmi kétségünk sem lehet. A legidősebb fiú a parancsnok, aki komoly és megfontolt, és legfontosabb tulajdonsága, hogy hallgatnak rá a többiek. A legénységhez tartozik természetesen egy számítógépzseni és egy pilóta is, aki annyira ért a gépekhez, hogy simán megbütyköl akármit. Két lány is utazik az űrhajón, akik testvérek, egyikük csillagász, a másikuk meg vicces.

Bolygóvadászok

Ez a mesém nem lett valami csúcsszuper. Valami nem működik benne. Így aztán tegnap segítségül hívtam három kupac gyereket, akikkel Zalabéren, Pókaszepetken és Zalaegerszegen találkoztam. Mindhárom csapat remek regényt rittyentett a történetből, majd' elsüllyedtem szégyenemben. Hamarosan feltöltöm a gyerekek által kitalált regényvázlatokat, de mindenekelőtt felteszem ide az első fejezetet, amiből kiindultunk.

A sajtbolygó innen származik

1. fejezet

Túl sok pénzt

Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzzel, ezért vett magának tanácsadókat, hogy majd azok kitalálják.

            − Vegyen gyárakat!

            − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy.

            − Vegyen egy várost!

            − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is.

Görcs puncs és rémes krémes,...

...meg ehhez hasonló nyalánkságok találhatók abban az új, rémes mesekönyvben, amelyet Szabó Levente illusztrátorral készítettünk Nektek. Azért rémes, mert egy rémről szól. Mégpedig arról, aki a szobádban lakik. De pssssszt! A többi titok.
A könyv ősszel mutatkozik be, itt:

Október 10. (péntek), 17.00. Két Egér könyvesbolt

Október 11. (szombat), 16.00. Mesemúzeum

November 9. (vasárnap) 12.00. Győri Könyvszalon, pódium

Szeretettel várunk minden kicsit és nagyot, félőst és (még) nem félőst!

Alább pedig a Két Egér meghívója, (mert ez az esemény a legközelebbi):

Bruni utazik

Bruni borzasztóan szeret világot látni. Meg van őrülve az utazásért, teljesen mindegy, hogy hova. Amikor szóba kerül az utazás lehetősége, nagyra nyitja a szemét, beengedi a fejébe a gondolatot, de nem, azért sem gondol rá, nehogy beleélje magát, és csalódjon. Úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Aztán amikor kezébe fogja a vonat-, hajó-, repülőjegyet, akkor kiabál, szökdécsel és futkos körbe-körbe a kertben, és az utazás napjáig beszélni sem lehet vele. Kedves Bruni, van egy jó hírem: novemberben utazol. Moszkvába. Most már biztos, nyugodtan szökdécselhetsz.

Kaland a Végeki-tengeren

Részlet egy régi meseciklusból. Egy másik epizódját is olvashatjátok a blogon, Virágűr címmel.

A kép a Geek Art Gallery oldalról származik

− Még hogy a Viharuszony egy ócska teknő?! – kiáltotta Balajtár, a félszemű kalóz. Egészen vörös volt a feje a méregtől.

– Nem félnék vele átkelni a Netovább-fokon!

            A medve felkacagott. A kikötői kocsmában csend lett. A medve szava szent volt a tengeren, és ha ő azt mondja, hogy teknő, akkor az teknő. De Balajtár nem félt. Puszta ököllel ment volna neki, de Kikinda, a csókos ajkú boszorkány a szeme pillantásával megfékezte.

            − Tudod mit? – mondta a medve döcögve, mert rázta a nevetés. – Felteszek egy zsák aranyat. Ha átkelsz a Netovább-fokon, és hozol nekem egy kagylót a Végeki-óceánból, megkapod. A héja is elég, gyöngy nem kell.

            − Rendben. Felteszem a hajóm – mondta Balajtár, és a kezét nyújtotta a medve felé.

            A medve belecsapott.

Kafka, az űrpaSAS

III. Ökumenikus gyerektábor – 2014. július 17, Győrság

Az íróféle gyakran elkapja az alkotói válság nevű betegséget. Ilyenkor aztán hiába minden, egy betű sem kerül a papírra. A virtuális papírra sem. Sokáig nem találtam a megfelelő gyógymódot, de végre itt a megoldás! Éppen kapóra jött a III. Ökumenikus gyerektábor meghívása Győrságra, mert ez a remek kis csapat segített nekem összerakni egy regényvázlatot. Így csináltuk:

1. Megvizsgáltuk, hogy milyen könyveket írnak a kortárs írók gyerekeknek. Ezzel sorban kilőttünk egy csomó témát, kalózegértől színes hajú királylányokig. Megegyeztünk abban, hogy ez bizony sci-fi lesz. Olyan nincs sok. 

 2. A csapat egyértelműen ragaszkodott hozzá, hogy a zombiűrlény vs hős földi hadsereg témaköre helyett a saját korosztályukat érintő konfliktusok mentén bonyolítsuk a történetet.

Meghívó

Az utóbbi időben megcsappant a blogbejegyzéseim száma, ennek oka egy nagyszerű program, amit az Író Cimborákkal szervezünk. Lassan már egy hónapja ezzel kelek, ezzel fekszem, sőt, amikor végigolvastam egy szusszra a program összes meséjét, még álmodtam is vele. A játék lényege, hogy 17 ország 37 illusztrátorának rajzaihoz magyar alkotók írtak meséket, ezeket az Író Cimborák blogján lehet elolvasni. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetem, hogy Fatemeh Haghnejad, iráni illusztrátor csodaszép rajzához írhattam mesét, Mufurc címmel.

A művekből hetedhét országra szóló kiállítás nyílik:

2014. június 11-én, este 6 órakor, a MÜSZI-ben (Blaha Lujza tér).

Részletek a meghívón és a honlapokon, sok szeretettel és mesével várunk minden kicsit és nagyot. (A MÜSZI olyan jó hely, hogy kutyák is jöhetnek.)

Heőke

Már egy hónapja tartozom ezzel a bejegyzéssel, és egy hatalmas köszönettel Elzának, amiért lerajzolta nekem a heőkét. (Ha nem tudd, mi az a heőke, kérdezd Brunit, ő ismeri. Vagy Elzát, mert ő is.) A rajz egy varázskönyv 129. oldalát ábrázolja, és vers is tartozik hozzá a művésznő tollából.
  
 

A heőke egy könyvmanó

Varázskönyvben ottlakó.

Nyálkás zöldes kék a szeme,

Nem tehet erről senki se.

Varázsszőnyegek

Újabb írásom jelent meg az Író Cimborák blogon, A repülő szőnyeg címmel. Az illusztrációt Takács Eszter készítette. A mesét Egyiptomban írtam. A szőnyegbolt, ahol játszódik, valóban létezik, és ahányszor Hurghadára látogatok, mindig elmegyek oda is. Egy testvérpár üzlete. Amikor beköszönök, csak a segédek vannak a boltban, de szaladnak a tulajdonoshoz, hogy megérkeztem. Pár nappal később már a fiatalabb tulajdonos vár, és megmutatja az újdonságait. Szétpakolja az egész boltot, teával kínál, és egy órát mászkálok mezítláb a szőnyegeken. Kiválasztom a kedvenceimet. Harmadik alkalommal szoktam rákérdezni az árra. Negyedik alkalommal már a főnök vár, vele kötök üzletet. A mese az Író Cimborák blogon olvasható, a Tovább gomb után pedig feltöltöttem pár fotót a boltról.

Krumplik

A mesét Kamondy Imre: Krumplicsalád című fotója ihlette. További képekért látogasd meg a Cabaret Medrano együttes oldalát, ahol remek zenéket is találsz.   

Délelőtt rettenetes gonoszságot követtem el.

Anna a konyhában ült, az asztalra támasztotta a könyökét, álla a karján pihent. Tágra nyílt szemén tündérek, manók és szivárványok táncoltak kifelé, körbelibegték az újságpapírra tett krumplikat, aztán visszacikáztak.

            − Manci, te meg mit csinálsz?

            Amikor ez a tündércikázós kifejezés ül az arcán, muszáj Mancinak hívni. Vagy Rozinak.

            − Beszélgetek.

            − A krumplikkal?

            − Ugye, milyen kedvesek?

            −  Friss, piaci krumplik – tettem hozzá kicsit irigykedve.

A bohóc és a kötéltáncos

Még ősszel írtam ezt a történetet, amikor nagyon szomorú voltam, és nem is akartam elolvasni újra. A jókedvem meghozta a bátorságot, hogy újraolvassam és javítsam. 

Az illusztráció: Henri Gabriel Ibels Le Clown című pasztellképe.

Ahogy a plakát is hirdette, a műsor szenzációs volt. Fellépett tűzdobáló, késnyelő, idomított zsonglőr és labdatigris, no meg a papírmasé unikornis. A nézők kedvence a bohóc volt, sikongatva nevettek a műsorán. Az érzelmesebbek egy csipetnyi szomorúságot is felfedeztek a produkcióban. Közvetlenül utána lépett fel a kötétáncos. Könnyed volt, akár egy szitakötő, mintha nem is lenne teste, csak láthatatlan szárnyai.

            A bohóc mindig úgy kezdte a műsorát, hogy titokban integetett a kötéltáncosnak, aki már fent, a sötétben várakozott. A kötéltáncos úgy kacagott a bohócon, hogy a porondra potyogtak a könnyei. Mielőtt a kötéltáncos először lendült a hintán, mindig meghajolt egy icipicit a bohócnak.

            − A legügyesebb kötéltáncos – súgta a bohóc.

            − A legmulatságosabb bohóc – súgta a kötéltáncos.

            Egyszer megtörtént a baj. A kötéltáncos egy tripla szaltó közben elvesztette az egyensúlyát és lezuhant. Megfogta a biztonsági háló, de így is nagyot esett. A bohóc odarohant hozzá. Kificamodva és eszméletlenül feküdt a kötéltáncos teste a hálóban. A bohóc megijedt és elszaladt.

            Később meglátogatta a kórházban, és vitt neki virágot. Hallgattak egymás mellett. A bohóc a begipszelt testet nézte. Súlyosnak tűnt. A kötéltáncos a bohócot nézte. Festék nélkül szomorú, unalmas embernek látszott. A bohóc hamar elbúcsúzott. A kötéltáncos hamar felépült, de már csak dupla szaltót mutatott be, és nem hajolt meg a bohócnak az előadás előtt.

Képesbolt

Januárban mindenki el van havazva. Ez indította az Író Cimborákat arra, hogy ez legyen az évkezdő hónap témája. Képesbolt című mesém, Bódi Kati illusztrációjával, éppen egy ilyen rohanós napon született.

Mondd olyan gyorsan, ahogy csak bírod, hogy kipi-kopi-kipi-kopi-kipi-kopi. Ilyen gyorsan kopogott a csizmám sarka. Most mondd gyorsan, hogy tiki-taki-tiki-taki-tiki-taki. Ilyen gyorsan ketyegett az órámon a másodpercmutató. Még azt is mondd, hogy dibi-dobi-dibi-dobi-dibi-dobi – így meg a szívem vert a rohanástól. Megálltam a Káptalan domb tetején, ránéztem az órámra, és tudtam, hogy nem érem el a buszt. A következő csak negyven perc múlva indul. Vagyis nem érek haza időben, nem leszek készen semmivel. Azt a hólatyakos mindenit ennek az ocsmány januárnak! Majd jól megfagyok a mínusz két fokban, mert negyven perc nem sok, de megfagyni épp elég.

Tovább az Író Cimborák blogra >>

Advent, 4. rész

Első rész
Második rész
Harmadik rész

Negyedik, utolsó rész:

Sütött a nap, batyuba került a sok pokróc. A melengető napsütésben, csodák csodája, nem tűnt el a csillag, ott szikrázott az égbolton.