Takács Martin rajzát választottam ki elsőként a Kinek a bőre? pályázat rajzai közül, már a címe is rokonszenves volt: Cipzáras róka bőrébe bújnék. Később kiderült, hogy Martin és Róza, aki az elefántot rajzolta, testvérek. Így aztán a két mese is testvér lett.
A rókák panasza
A Jóisten fogadónapot tartott.
Meghallgatta a szenteket meg az őrangyalokat. Kérésektől volt hangos a menny. Szent
Hubertusz a sor végén állt. Aggódott, mert az ő ügye kevésbé fontos, mint
például Szent Borbáláé, vagy inkább Szent Tamásé – a hitetlenek védőszentje
mostanában olyan szívfájdító mondandóval állt a Jóisten elé, hogy alig győzték száraz
szemmel a többiek. Vége lett a fogadónapnak, és Szent Hubertusz csak nem jutott
sorra.
− No, ez így nem járja! Vagy meghallgatsz, vagy lemondok
– zsörtölődött.
A Jóisten megszánta, és megkérdezte, mi a baja.
− A rókák nyúznak napra nap. Ugyanis a rókákat nyakló
nélkül vadásszák az emberek. Kártékony féreg, azt mondják. Ezzel kéne valamit
kezdeni, mert sajog a fejem a vonításuktól.
− Sajog, sajog, de hát itt háborúk vannak, éhínség, meg
szenvedés az emberek között. Mit kezdjek én a rókákkal?
− Azt én nem tudom, de valamit találj ki, mert ezt a
ménkű sok vinnyogást még egy kerékbe tört szent sem bírná türelemmel.
A folytatásért tovább az Író Cimborák blogra.
A folytatásért tovább az Író Cimborák blogra.