Medve kalandja

Újabb mese Marciról. Medve portréját Takács Eszter készítette, és olyan régen rajzolta, amikor még nem is ismertem Medvét. (Esztit igen.)

Marci nem tudott elaludni. Falevelekből vetett ágya végében kuporgott és számolt.

            − Végtelenezer-kinemondszáz-kettő, végtelenezer-kinemondszáz-egy, végtelenezer-kinemondszáz, végtelenezer-majdnemszáz-kilencvenkilenc…

            Medve azt ígerte, visszajön, mire Marci elszámol csillag-végtelenezertől egyig.

            − De mi van, ha eltéved? Egy barlangban nem könnyű tájékozódni. Nem, nem tévedhet el. Vitt magával egy borzasztóan hosszú kötelet, és azt gombolyítja maga után. A lelkére kötöttem, hogy forduljon vissza, ha elfogy a kötél. Én biztosan továbbmennék, de Medve nem olyan.

            Marci tovább számolt, bár legalább egy fél tejútnyi számot kihagyott.

            − És ha kifogy az elemlámpából az elem? Meg fog ijedni és sírni fog. Nem, mégsem fog megijedni. A kötél mentén kitapogatja az utat visszafelé. Legfeljebb pityereg egy kicsit útközben. Millióezer-utolsószáz-kilencvenhét, millióezer-utolsószáz-kilencvenhat…

            Amíg így aggodalmaskodott, legalább annyi számot kifelejtett, ahány homokszem elfér egy homokozóvödörben.

            − Pókok és fülbemászók is laknak a barlangokban, és ami még szörnyűbb: denevérek. Medve minden állattól fél, aminek több lába vagy szeme van, mint neki. A denevérektől meg egyenesen retteg. Lehet, hogy utána kéne mennem? Nem, inkább várok még egy picit.

            Alig számolt el Marci egy felhőnyi esőcseppig, amikor eszébe jutott:

           − A kincses barlangokat néha sárkányok őrzik! Mi van, ha ez a barlang is olyan, és Medve egyenesen a tűzokádó sárkány karmai közé igyekszik? Utána kell mennem! Nem, nem mehetek. A szavamat adtam, hogy itt megvárom. Ez az ő kalandja.

            Marci valahol egy szivárványhossznyi távolságra felvette a számolás fonalát. Erősen koncentrálva, a párnája csücskét morzsolgatva számolt és számolt. Kicsit el is bóbiskolt közben. Mire felriadt, már közeledett az egy a számolás legvégén.

            Medve nem volt sehol.

            − Ígéret ide, ígéret oda, én utána megyek!

            − A számok felét kihagytad – zümmögte a levelek alól Medve alvómacija.

            Marci tanácstalanul sóhajtott.

            Ekkor lépett be Medve az ajtón. Nagyon el volt szontyolodva.

            − Nem volt a barlangban semmi.

          − Dehogynem! – vigasztalta Marci. – Ez a világ legfélelmetesebb barlangja, mert tele van láthatatlan veszélyekkel. Ott bújkálnak a sötét zugokban, és nem is veszed észre őket. Mérges pókok, vérszívó denevérek, sőt, még egy sárkány is bevackolja magát telente. Olvastam egy könyvben, ami a barlangokról szól. Én már attól is féltem, hogy te bementél.      
             − Tényleg? – csillant fel Medve szeme.

             − Tényleg, de most már aludjatok mindketten – dörmögte a levelek alól az alvómaci.