Esti mese

Illusztráció: Hefter Daniella Maja az ágyban című rajza

            – Mondjál nekem esti mesét! – kérted.

            – Fáradt vagyok – mondtam.

            – Nem tudok elaludni mese nélkül! Te tudsz? – kérdezted.

            – Nekem senki se mesél – feleltem.

            – Azért vagy mindig fáradt! Ha mesére aludnál el, jobban kipihennéd magad.

            – Vagy úgy...

            – Mit szólnál hozzá, ha ma én mondanék mesét neked?

            – Majd holnap, jó? Még rengeteg dolgom van.

            Elszomorodtál, én pedig megsajnáltalak.

            – Tudsz rövid mesét is?

            – Incuri-fincuri kis mesét tudok – mondtad.

            Leültem az ágyad mellé. Karomat a párnádra támasztottam, államat a karomra. 

         

Makik a fán

A mesét Kőszeghy Csilla rajza ihlette

− Ott, az a legmagasabb!

− Nem, mert az a másik!

− Ő a Főnök. Ő mondja meg.

− Akkor az! Gyerünk!

A makik játszva szaladnak a kiszemelt, ernyős lombú majomkenyérfához. Csíkos farkak imbolyognak, mint részeg antennák. Hátukon, a puha szőrszálak végén hajnali harmatcseppek ülnek, meg babamakik.

Az utolsó orrszarvú

Brendan Wenzel orrszarvú rajzára ezen a honlapon bukkantam, és a többi állatrajza is ihlető.

Repülőgépen utaztam Kairó és Róma között. Egy kisfiú ült mellettem, Gaddielnek hívták. Valahonnan Nyugat-Afrikából utazott teljesen egyedül. Kezében a légitársaság ajándék felfújhatós repülőgépét szorongatta, és az ebéd mellé dupla süteményt kapott. Azt mondta, a római pápához megy. El akart neki mesélni egy fontos történetet, amit senki nem hitt el, de Gaddiel úgy gondolta, a pápa már biztosan hozzáedződött a csodákhoz. Nagyon izgult, mert csak kicsit beszélt angolul, és attól tartott, hogy miközben keresi a szavakat, elveszik a lényeg. Mondtam neki, hogy én is szoktam így érezni, amikor mesét írok. Erre felcsillant a szeme, és megkért, segítsek neki szépen megfogalmazni a történetét.

 

Virágűr

Egy új meseciklusból választottam ki a kedvenc részemet, és másoltam ide Nektek. Az illusztráció Fabian Oefner fotója a következő honlapról:

http://www.designboom.com/weblog/cat/10/view/22172/fabian-oefner-iridient-bursting-soap-bubbles.html

A virágbolygók egy piszkosfehér univerzumban keringtek össze-vissza. Esetenként össze is koccantak volna, ha nem lettek volna rajtuk bolygótaszigáló kertitörpék, bolygónként egy-egy. Hosszú gereblyéik voltak, és ha közelített egy másik virágbolygó, még időben ellökték, nehogy összeütközzenek. Arra is vigyázni kellett, hogy a virágpor meg a magok az egyik bolygóról ne kerüljenek át a másikra. Ez azért volt fontos, mert minden bolygón csak egyféle virág nőtt.

3x1 család

Három rajzlap (első fejezet)

Megjelent 2012-ben a Móra Kiadónál, illusztrálta Rubik Anna

Bruni vagyok, kilencéves, és mindenki nagyon furának néz. Ezt azért gondolom, mert ha valakinek a családomról mesélek, kikerekedik a szeme, és tátva marad a szája a csodálkozástól. Ilyenkor mindig megnézem, van-e fogszabályzója, mert az iskolai fogorvos azt mondta, nekem lesz.
 

A kutya és az eső

A mesét Agócs Írisz rajza ihlette

Az első gazdája Bátornak hívta. Aranyozott láncot rakott a nyakába, a törzskönyvével dicsekedett mindenkinek, és válogatott ételeket vásárolt neki. Bátor nem igazán kedvelte a libamájat, a lánc pedig mindenbe beleakadt, amikor megszökött. A gazdája eleinte csak dünnyögött, amikor meglátta a lyukat a kerítés alatt. Szólt a kertésznek, aki betemette, de Bátor újabb és újabb lyukakat ásott. Ekkor már nem csak dünnyögött a gazda, hanem kiabált, és büdös dögnek hívta. Rendelt egy kőművest, és falat építtetett a kert köré. Bátor egy hétig csak szimatolta a falat, a gazda pedig elégedetten dörzsölte a kezét. Aztán eleredt az eső, és Bátor nem bírta tovább. Nyüszített és kapart, míg az ázott föld az egyik sarokban engedett, és kiszabadult. Soha többé nem engedték vissza. A gazda seprűt fogott, olasz lakásfelszerelés boltban vásárolt, formatervezett seprűt, és elkergette a kutyát.

A kis bogár és a szürke szamár

Egy zsúfolásig teli utazóládával érkezett a kis bogár a tanyára. Kábán szédelgett a tűző napfényben, míg el nem nyelte az istálló ablaka. Apró cirpeléssel huppant a földre, és majdnem fél percig nyugton maradt. Ennyi kellett ahhoz, hogy bogárszeme előtt kitisztuljon a sötétség. A jászol előtt nagy, szürke állat állt. A kis bogár megrázta lábacskáit egyenként és ízenként, majd egyenesen az állat orrára repült, hogy megnézze.