A kis bogár és a szürke szamár

Egy zsúfolásig teli utazóládával érkezett a kis bogár a tanyára. Kábán szédelgett a tűző napfényben, míg el nem nyelte az istálló ablaka. Apró cirpeléssel huppant a földre, és majdnem fél percig nyugton maradt. Ennyi kellett ahhoz, hogy bogárszeme előtt kitisztuljon a sötétség. A jászol előtt nagy, szürke állat állt. A kis bogár megrázta lábacskáit egyenként és ízenként, majd egyenesen az állat orrára repült, hogy megnézze.

− Én vagyok a kis bogár. Te ki vagy?

− A szomorú szürke szamár vagyok.

− Örvendek. Természetesen annak örülök, hogy megismertelek, annak egyáltalán nem, hogy szomorú vagy. Miért vagy szomorú?

A szamár nem felelt, csak szalmát rágcsált.

A kis bogár úgy határozott, körbenéz, amíg a szamár összeszedi a gondolatait. Csapongva körberepülte az istállót, közben nekiment egy légycsapónak, ami tompa puffanással hullott a padlóra. A szamár odafordította a fejét, és pislogott hosszú, kunkorodó szempilláival.

− Rám nézett – gondolta meghatottan a kis bogár, mert legyezte a hiúságát, hogy egy ilyen nagy, kunkorodó szempillás állat ránéz.

Elhatározta, hogy megmutatja a szamárnak, mire képes. Jól felkészült, nekifutott, és olyan gyorsan repült, ahogy csak bírt. Jó hangosan zümmögtek kemény kitinszárnyai, ahogy elrepült a szamár mellett. A szamár megrázta a farkát.

− Megrázta a farkát! – gondolta átszellemülten a kis bogár, és újabb fél percig nyugton volt, amíg kipihente magát.

− Szerenádot adok neki! – határozta el.

Felrepült a mestergerendára, zizegett, sercegett, nyiszitelt és cirregett.

A szürke szamár dobbantott a patájával.

− Dobb… dobbantott… − sóhajtotta a kis bogár, és szíve hevesen dobogott.

Odahuppant a szénára a szomorú szürke szamár orra elé.

− Szeretlek téged, szomorú, szürke szamár – súgta.

A szomorú szürke szamár szívét átjárta valami csendes melegség.

− Én is szeretlek, kis bogár.

A kis bogár olyan közel volt a szamár szájához, hogy apró gyöngyökből felépülő, kecses csápjait megrezegtette a lehelete. Végtelenül boldog volt. A szürke szamár megmagyarázhatatlan örömében jóízűt harapott a szalmából, és ezzel a falattal ért véget a lelkes kis bogár élete.