Egy új meseciklusból választottam ki a kedvenc részemet, és másoltam ide Nektek. Az illusztráció Fabian Oefner fotója a következő honlapról:
http://www.designboom.com/weblog/cat/10/view/22172/fabian-oefner-iridient-bursting-soap-bubbles.html
A virágbolygók egy piszkosfehér
univerzumban keringtek össze-vissza. Esetenként össze is koccantak volna, ha
nem lettek volna rajtuk bolygótaszigáló kertitörpék, bolygónként egy-egy.
Hosszú gereblyéik voltak, és ha közelített egy másik virágbolygó, még időben
ellökték, nehogy összeütközzenek. Arra is vigyázni kellett, hogy a virágpor meg
a magok az egyik bolygóról ne kerüljenek át a másikra. Ez azért volt fontos,
mert minden bolygón csak egyféle virág nőtt.
A vörös szakállú, csíkos trikós kertitörpe a Centaurea
nevű bolygón lakott, amin csak búzavirág nőtt. A búzavirág rettenetesen unalmas
növény egészen addig, amíg ki nem nyílik, de akkor két hónapig hullámzó, kék
sziromtengerré változtatta a bolygót. Így aztán a kertitörpe tíz hónapig csak
aludt és pipázott, meg néha eltaszigált egy közeledő bolygót. Májusban
kinyitotta a kaptárak ajtaját, és egyenként pórázra kötötte a méheket, mielőtt
szabadon eresztette volna őket, különben átszöktek volna egy másik bolygóra.
A méhek
leginkább a Taraxa nevű bolygón növő pongyola pitypangért voltak megőrülve. Itt
egy nagyon lerongyolódott kertitörpe élt, mert állandóan dolga volt. Nem elég,
hogy a pitypang tavasz kezdetétől egészen késő őszig virágzott, de a bóbitákból
milliárdnyi mag hullott szét a virágűrbe, és ilyenkor a többi kertitörpe mind
pörölt és kiabált vele. Kénytelen volt minden bóbitát egyenként és gondosan
begyűjteni, és maga ültette el a földbe a magokat. Éjjel-nappal dolgozott,
pedig hozzá sem kezdett a rengeteg szökevény méh befogásához.
Egyszer
aztán megtörtént a baj. A Papáver bolygó kertitörpéje amolyan alvajáró,
kótyagos törpe volt, mintha mindig részeg lenne. Pipacsok nőttek a bolygóján,
gyönyörű, nagyvirágú, hártyavékony szirmú, tűzvörös csodák. Éppen egy új dalt
dudorászott csukott szemmel, mákgubóval verte hozzá a térdén a ritmust. A
Taraxa törpéje pedig óvatosan és koncentrálva gyűjtötte a pitypangbóbitákat,
nehogy egy is elrepüljön a kis ejtőernyők közül. Egyikük sem vette észre, hogy
közelednek egymáshoz, és egyszer csak bumm! A Taraxa jó darabon letarolta a
Papáver vörös pipacsait, ráadásul az összes pitypangbóbita szétrepült, és
elárasztotta magokkal az egész virágűrt.
A következő
tavasszal pitypang nőtt mindenütt. Sárga pöttyös volt a legöregebb kertitörpe
máskor komor, sötétlila zsályamezője. A Kampanula bolygón a pitypang húsos
levelei elnyomták a harangvirágok gyenge szárát. Az árvalányhaj susogó
kalásztengerén hajótörést szenvedett a szél a pitypangzátonyokon. Egy ideig
megpróbálták a kertitörpék kigazolni a bolygólyukat, de lehetetlennek bizonyult,
legfőképpen azért, mert a méhek, ha pitypang került a bolygóra, csak arra
voltak hajlandóak szállni.
Ebből aztán
háború lett. A kertitörpék magokból, virágporból bombákat készítettek, és
elkezdték egymást lövöldözni. Kémméheket küldözgetettek egyik bolygóról a
másikra, és szándékosan összeütköztek. Addig-addig háborúztak, míg lassan
minden bolygó egyforma lett: színes, vadvirágos mező, egy-egy mérges
kertitörpével.