Ebben a hónapban az Író Cimborák oldalon az asztalfiókból előkerült, régi meséket teszünk közzé. Én is kotorásztam egy kicsit, és előbukkant a Rémítgető, amihez Mezei Ildikó készített illusztrációt.
Hétévesen királylány voltam, aranyhajjal,
gyöngyös cipellővel, gyémántokkal sűrűn telehímzett ruhával, háromemeletes
koronával.
– Lovaggá ütésed alkalmából megosztozunk
ezen a csokin – mondtam Öccs lovagnak.
Öccs lovag meghatottan majszolgatta
a kitüntetést. Királylány-lényem teljesen meg volt elégedve. Ezt a meghitt
pillanatot egy lázító személy zavarta meg. Ez a bizonyos lázító Nagy Okos Bátty
volt, aki rendszeresen aláásta királyságom alapjait.
– Mit esztek, gyerkőcök?
– Csokit. Kérsz? – felelte Öccs
lovag.
Áruló! Sikoltotta bennem a gyanú. Próbáltam
menteni a menthetőt.
– Öccs lovaggá ütése alkalmából kap
a mogyoróscsokiból. Mivel te már öregebb vagy, nem kell próbákat kiállnod. Egye
fene, simán lovaggá ütlek. Járulj hát elém!
Nagy Okos Báttynak beszélhettem. A
sarokban lévő régi, üres szekrényt mustrálta.
– Hé, Öcsi, az a szekrény üres – mondta.
A folytatás az Író Cimborák oldalán olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése